Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
R
Roska 752 kezés a győri múzeum alapítójára (Arrabona, 1., 1959, 7-26.); Banner János: R. F. emlékezete - Bóna István: R. F. az ősrégész - Kanozsay Margit: R. az epigráfus - László Gyula: Emlékezés a középkorkutató R. F.-ra (Régészeti Dolgozatok. I. Bpv 1958,1-21.; 23-31.; 33-43.; 57-69.); Csóka Lajos: R. F. életműve (Vigilia, 1964, 4., 211-215.); R. F.-Ipolyi Arnold-Fraknói Vilmos: Egyház, műveltség, történetírás. Szerk, bev. tan. Rottler Ferenc. (Bp., 1981, bibi.: 333-342.); Sz. Máthé Márta: R. F bihari munkássága. A bihari útinapló (A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1974, 329-337.); Bardoly István: R. F. élete (Műemlékvédelem, XXXII., 1988, 223-241.); Moskovszky Éva: R. F. (Archaeologiai Értesítő, 117., 1990. 1., 104-106.); A R. F. Emlékülés (1989) előadásaiból (Archaeologiai Értesítő, 118., 1991. 1-2., 92-94.; 94-95.; 96-99.; 100-104.; 104-105.; 105-109.); Kordics Imre: Egyháziak a viharos korszakban. A szabadság- harc zászlaja alatt (Partiumi füzetek 13. Nagyvárad, 2000, 210-213.); Szinnyei XI.: 1112-1131.; MÉL II.: 530-531.; MTL: 685-686.; GYÉL: 301-303. Dukrét Géza, Maróti Éva, Tóth László Roska Márton (1880. jún. 15. Magyarköblös - 1961. júl. 16. Bp.): régész, etnográfus. - A szamosújvári örmény fiúárvaházban eltöltött 8 év után kitűnően érettségizett. A kolozsvári tudomány- egy. BTK-n történelem-földrajz szakon tanult (1900-tól). Tanulmányait Bécsben és Berlinben folytatta. Kolozsváron az Erdélyi Nemzeti Múz. Érem- és Régiségtárának gyakornoka Posta Béla mellett (1901-től), az egy.-i Régészeti és Érmészeti Int. tanársegédje (1906-tól), majd adjunktusa (1912-től), ősrégészetből magántanári képesítést szerzett (1913). Tanulmányutakat tett Ny-Euró- pában és Skandináviában. Az I. vh.-ban önkéntesként Galíciában állomásozott, közben régészeti kutatásokat is végzett. A háború után asszisztens az Erdélyi Múz.-Egylet régiségtárára épülő román Ókortud.-i Int.-ben; az Int. székelyföldi anyagát Csutak Vilmos közbenjárására kutathatta. Csutak felkérésére rendezte a Székely Nemzeti Múz. régiségtárát, és elkészítette annak kat.-át (kéziratban maradt). Részt vett a Székely Nemzeti Múz. székelyföldi kutatóútjain, a néprajzi gyűjtésről írt kézikönyvét főként a múz. anyagával illusztrálta. Az Erdélyi Kárpát Egyesület Néprajzi Múz.-áriak őre (1937-ig), majd áttelepült Mo.-ra. A debreceni tudományegy.- en a régészet ny. r. tanára (1938-tól), az egy. Régészeti Int.-ének ig.-ja (1938-tól), az int. kiadásában megjelenő közlemények szerkesztője (1939-től). A kolozsvári tudományegy.-en az ősrégészet professzora (1940-1944). A Szegedi Tudományegy.-en beosztott ny. r. tanár (1945-1950), majd haláláig a M. Állami Földtani Int. munkatársa. - Munkássága Erdély, az Alföld és a Bánát területének csaknem minden régészeti korára kiterjedt, de érdeklődésének középpontjában az őskor, azon belül a bronzkor állt. Jelentősebb ásatásai: Pécska (Pe- cica), Ottomány (Otománi), Gyulavarsánd (Varsand), Székudvar (Socodor), Perjámos (Pe- riani). Fiatal korában sokat ásott az erdélyi, különösen a csoklovinai Cholnoky-barlang- ban. Utolsó barlangi ásatásait 1950-től kezdve csaknem öt éven át, a Földtani Int. megbízásából, a Bakonyban, a Pörgöl-hegyen végezte. Nyomtatásban megjelent tanulmányainak száma közel kétszáz. - A történettud.-ok kandidátusa (1957). F. m.: A Földközi tenger művelődésének hatása Magyarország újabb-kőkori temetkezéseire (Kolozsvár, 1908); Az Erdélyi Múzeumegyesület 1911. évi vajdahunyadi vándorgyűlésének emlékkönyvéből (Kolozsvár, 1912); Adatok a magyarországi zsinegdíszes agyagművesség kérdéséhez (Kolozsvár, 1915); Az ősrégészet kézikönyve. I—II. (Kolozsvár, 1926-1927); A Székelyföld őskora (Kolozsvár, 1929); Néprajzi feladatok Erdélyben (Kolozsvár, 1930); Erdély őskora, Erdély és a népvándorlás kora. A honfoglalás és Erdély (in: Asztalos Miklós: A történeti Erdély. Bp., 1936); Szatmár vármegye múltja a legrégibb időktől a honfoglalásig (Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája, XXVIII. Bp., 1939); A Torma Zsófia gyűjtemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem és Régiségtárában (Kolozsvár, 1941); Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor (Kolozsvár, 1942); Bakonyi barlangkutatásaim fontosabb eredményd. I. Az 1950-1952. évi kutatások (Archaeologiai Értesítő, 1954. 2., 155-162.); Die erste jungpaläolithische Plastik aus Ungarn (Bp., 1956); A szitabodzai aurignaa műhelyek (Bp., 1956). írod.: Korek József: R. M. (Archaeologiai Értesítő, 1962, 89.); Erdélyi lexikon (Nagyvárad, 1928, 251.); MÉL II.: 536. Bándi Gábomé, Boér Hunor, Kordos László
