Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

R

749

Römer

zett a Bakonyban és a Balaton-felvidéken. A pozsonyi feltanoda (Kir. Akad.) természetrajzi tanszékének tanára és vezetője (1845- től); szemléltetés céljából botanikus kertet létesített. Első írásai a reformkor legjelentősebb folyóiratában, a Tudománytárban jelentek meg. József nádor fiának, József főhg.- nek a tanára a természetrajzi tárgyakból (1847-től); 1848-ban elhagyta tanítványát és a rendet, s a pozsonyi kaszárnyában önkéntesnek jelentkezett; a forradalmi hadsereg utász zászlóaljának közlegénye lett. 1848. nov. 31-én a Pressburger Zeitungban - Római Ferenc néven - megjelent a tanulóifjúsághoz intézett hazafias levele, melyben az első honvédzászlóaljakba való belépésre buzdított. Végigküzdötte a szabadságharcot, részt vett hidak építésében és bontásában, a sáncmunkákban; katonai pályafutását kapitányként fejezte be. A szabadságharc leverése után az osztrák hatóságok elfogták, s Pozsonyban a hadbíróság 8 évi, „vasban letöltendő" várfogságra ítélte; ebből öt esztendeig raboskodott Bécs, Olmütz és Josephstadt börtöneiben. Amnesztiával szabadult (1854. ápr.), de állást nem vállalhatott, rendőri megfigyelés alatt állt. Pannonhalmán és Bakonybélen élt, majd főúri családoknál - Szuborits Antal főhg.-i jószágkormányzónál Pozsonyban (1855), majd a gr. Erdődy családnál Novimarofban (Varasd vm.) - nevelő (1855-1856). A rendbe visszatérve a kőszegi, majd a győri gimn.-ban tanított (1857-től). Fő feladatának tekintette a gimn. természetrajzi tárának rendezését, továbbfejlesztését és kibővítését régészeti és történeti emlékanyaggal. Kezdeményezésére Czinár Mór, a pannonhalmi könyvtár és régiségtár őre 203 régi és 336 újabbkor pénzérmét küldött a győri gimn. múz.-ának. A Győri Közlönyben a győri és Győr környéki vadászokhoz és természetbarátokhoz fordult növények, állatok és ásványok (kőzetek) adományozására. Felhívásaira a régiségtár állománya jelentősen gyarapodott; az 1857/58. tanév végén 2284 állat, 1352 növény, 1129 ásvány (kőzet), 586 pénzérme volt a gyűjt.-ben. A nyári szünetben a Bakonyban, D-Mo.-on és Erdélyben vett részt gyűjtőúton, amelyről 13 láda múz.-i anyagot küldött Győrbe. A győri bencés gimn. régiségtárát a cs. kir. „középponti bizottmány" múz.-má nyilvánította, s ~t kinevezték az első múzeumőrnek (1859. máj. 26.). Ezzel megalakult a történelmi Mo. első vidéki múz.-a, amelynek feladatköre Győr és környéke történelmi emlékeinek gyűjtése, feldolgozása és bemutatása. A Bakony térségében végzett geológiai, botanikai, régészeti, építészettörténeti gyűjtései alapján elvégezte a Bakony teljes, tud.- os feltérképezését. Gyűjtőútjairól Szünnapi levelek E. F. k...i lelkész barátomhoz címmel 14, Ebenhöch Ferencnek írt levélben számolt be a Győri Közlöny 1859. évfolyamában; a cikksorozat később önálló kötetben is megjelent A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat címmel (Győr, 1860). Ipolyi Arnold hatására érdeklődése mindinkább a történelem, a műemlékek felé fordult. 1859 nyarán Ószőny- ben római kori leleteket vizsgált, Zoboron Ipolyitól régészeti és műemléki alapismereteket tanult. Győrött a múz.-i rangú régiségtár ünnepélyes megnyitására (1860. máj. 29.) meghívta Reményi Ede hegedűművészt, egykori '48-as katonatársát. Munkáját ezután a régészeti kutatásokra összpontosította. A nagyszemináriumban átvette a Simor János győri püspök által alapított Keresztény Archeológia Tanszék vezetését. Összeköttetésbe lépett az E-Amerikában élő Xán- tus Jánossal, akivel különböző állatfajok gyűjtésében csereviszonyt kívánt létesíteni. Ugyancsak Simor püspök anyagi támogatásával, Ráth Károly levéltárossal együtt megindította, majd szerkesztette, s nagyrészt írta és illusztrálta is a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek c. kiadványsorozatot, amely Mo. első történettud.-i folyóiratának tekinthető (1861-1865; négy kötete jelent meg 16 füzetben); a folyóirat helyt adott egy aktív szerzői kör, a Dunántúli Történetkedvelők Társasága munkáinak. A győri szellemi közeget szűknek érezvén ~ elhagyta a várost. Az MTA Kézirattárának őre (1861-től), a pesti katolikus főgimn. ig.-ja (1862-1869); közben az MTA Archeológiái Biz.-a tagjaként a műemlékek kutatásával foglalkozott. A biz. anyagi támogatásával bejárta Pest környékét, járt a Vértesben, Nógrád és Vas vm- ben, felfedezte Aquila Jánosnak a veleméri, a tótlaki és a mártonhelyi (Zala vm.) templomban lévő 14. sz.-i falfestményeit, amelyekről a Vasárnapi Újságban számolt be. Szakértő résztvevője az MNM reformját ki-