Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
R
Römer 750 dolgozó biz.-nak (1863). Ószőnyön részt vett a római kori Brigetio municipium feltárásában. A pesti tudományegy.-en egy.-i magántanár (1863-tól), r. tanár, egyúttal az Ar- chaeológiai Tanszék vezetője (1868-1877); régiségtud.-i előadásokat tartott. Ipolyi Ar- nolddal együtt megalapította a M. Történelmi Társulatot és annak folyóiratát, a Századokat (1867). Az MNM régiségtárának őre (ig.-ja, 1869-től); összeállította a Régiségtár első kat.-át (m. és német nyelven, 1870). Az MTA Archeológiái Biz.-a megbízásából szerkesztette az Archaeologiai Közleményeket (1863- 1872), majd Ipolyi Arnolddal együtt megalapította, szerkesztette és nagyrészt írta az Archaeologiai Értesítőt (1868. ndv. 15.-1877). Tud.-os közleményei mellett a napilapokban rendszeresen közölte az újabb ásatásokról szóló híreket, tájékoztatta a közönséget az archeológiái biz. munkálkodásáról, amelynek eredményeképpen az 1870-1880-as években valóságos orsz. mozgalom alakult ki múz.-ok alapítására és régészeti-muzeológiai egyletek szervezésére. A győri múz.-on kívül megalapította a pozsonyi, a nagyváradi, végül a bp.-i keresztény múz.-ot. Az 1860-as évektől kezdve bejárta az országot; mindenre kiterjedő tud.-os megfigyeléseit jegyzőkönyveiben rögzítette (I-XLVI. kötet; halála után részben kiadásra került). Zsigmondy Gusztávval együtt Óbudán megkezdte a még látható ókori maradványok felmérését, térképre rögzítését (1863-1865), később javasolta az ott előkerülő leletek egy helyen való összegyűjtését, s múzeumalapításra ösztönözte a fővárost. Ebben az időszakban kezdte meg a corvinákkal kapcsolatos kutatásait; német-, olasz-, francia- és oroszo.-i utazásainak célja I. Mátyás király könyvtára híres darabjainak felkutatása volt. A fellelt corvinákat a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, az Archaeologiai Értesítő, az MTA évkönyvei és a Vasárnapi Újság hasábjain ismertette. Az MTA ünnepélyes közgyűlésén 97 ismert corvináról számolt be (1876), s indítványozta Mátyás könyvtárának feldolgozását. Folyamatosan dolgozott az Őskori műrégészet kézikönyvén, folytatta a bronzöntő művészet körébe tartozó kutatásait (harangöntés, ágyúk, keresztelőkutak készítése). Egymás után jelentek meg tanulmányai a fenékpusztai várról, az ószőnyi és az óbudai római építményekről, Trans-Aquincum erődjéről. Ismertette az MNM birtokában lévő 56 db pannoniai feliratos követ és a keresztelőmedencéket, áttekintést adott a bakony- szombathelyi éremkincsről (2890 db). Magyar régészeti krónika címen évenként közölte a hazai régészeti leletanyagot (Archaeologiai Közlemények, 1864,1865,1866; Aradi Közlöny, 1866). A M. Történelmi Társulat 1868. máj.-i közgyűlésére készített előadásának szövege, az őstörténet-kutatás forrásairól és módszertanáról készült tanulmánya (Az ősrégi agyagmívesség viszonya a történelemhez) a maga korában egyedülálló volt, részben az ősember életmódjának sokoldalú feltárása, részben a m. őstörténelem nyomon követése révén. Először mutatott rá a felszínre kerülő agyagedény-maradványok rendkívüli fontosságára a régészeti kutatásokban. A Párizsi Világkiáll. előkészítése során (1872) személyesen válogatta ki az MNM legértékesebb tárgyait, azokat a bronzkori, kelta, római leleteket, amelyeket bemutattak a világkiáll.-on. A M. Történelmi Társulatnál javaslatot tett az 1872-ben megszüntetett céhek iratainak és tárgyainak megmentésére (1877). A Bécsi Világkiáll. előtt a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából Xán- tus Jánossal együtt néprajzi és háziipari tárgyakat gyűjtött a tiszántúli vm.-kben. Nagy vállalkozásában, a Régi falképek Magyarországon (Bp., 1874) c. munkájában 102 templomi festményről tudósított, szakszerűn szólt a Szt. László-kultuszról, Aquila János isk.- járól, a 13-14. sz.-i templomi festészetről. Megírta az első m. nyelvű összefoglaló régészeti művet, amely az őskor és a római kor leleteit dolgozta fel (1866), ezzel megvetette a „magyar régiségtan" alapjait. Pápai felmentéssel kilépett a bencés rendből (1875). Ipolyi Arnold besztercebányai püspök felvette egyházm.-je papjai közé, s megkapta a jánosi címzetes apátságot (1876-tól). A jánosi román stüusú templomot megkutatta, és Storno Ferenc építésszel helyreállíttatta. Li- povniczky váradi püspök hívására elfogadta a nagyváradi kanonokságok egyikét (1877-től). Lemondott tanári és múzeumőri hivataláról, de továbbra is részt vett a tud.- os életben. Bekapcsolódott a Biharm.-i Régészeti és Történelmi Egylet munkájába. Szervezésével az egylet új, orsz. jellegű ré
