Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
57 Baranyai berendezésében segítséget nyújtott. - Az MTA Néprajzi Biz.-ának titkára (1950-1962, 1968-1980). A történelem (néprajz) tud. kandidátusa (1960), doktora (1987). - Györffy István-emlékérem, Herder-díj (1992). F. m.: Magyar Néprajzi Atlasz elvi és gyakorlati problémái (Bp., 1957); Etnográfiai módszer a néprajzban (Bp., 1963); Békés megye néprajza a XVIII, században (Békéscsaba, 1964); Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Gilyén Nándorral. (Bp., 1979); Magyar népi építészet. Gilyén Nándorral (Bp., 1987); Magyar Néprajzi Atlasz. Szerk. (Bp., I—III., 1987; IV-VI., 1989); A magyar népi építészet történetének korszakai (in: Magyar Néprajz. IV. Főszerk. Balassa Iván. Bp., 1997, 289-308.). írod.: Gunda Béla: B. J. hatvan éves (Ethno- graphia, XCI., 1980, 490-500.; bibl.-val); Néprajzi dolgozatok Bődéről. B. J. hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hála József, Horváth Gyula (Szentendre, 1990); Horváth Gyula: B. J. emlékezete (Néprajzi Hírek, XXIII., 1994. 3-4., 100-105.; bibi. is); Füzes Endre: B. J. (Ház és Ember, 10., Szentendre, 1995, 245-247.); RÚL II.: 349. Kecskés Péter Barabás Samu, papolcsi (1855. nov. 14. Papolc - 1940. nov. 18. Papok): történész, múzeumi igazgató-választmányi tag. - A bp.-i tudományegy.-en (1876-1880), majd a bécsi Institut für Österreichische Geschichtsforschung hallgatójaként oklevéltant tanult (1881-1883); középisk.-i tanári (1883) és bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1886). Bp.-en az egy.-i könyvtárban (1883- tól), majd az Orsz. Levéltárban dolgozott (1885-1915); az erdélyi osztály vezetője (1897-től), orsz. allevéltárnok, orsz. levéltárnok (1909-től). Nyugdíjazása (1915) után hazatért Papokra. A Székely Nemzeti Múz. ig.- választmányi tagja (1921-től). Részt vett az Erdélyi Múz.-Egyesület 1933. évi sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésén. Adományokkal gazdagította a múz. gyűjt.-eit, s végrendeletéből sem felejtette ki a múz.-ot. Fő kutatási területe a kora középkori m., vmint az Erdélyi Fejedelemség korának oklevelei. Munkássága úttörő jelentőségű az erdélyi forrás- feltárás módszertani korszerűsítésében. Tanulmánya jelent meg az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára (Sepsiszentgyörgy, 1929) c. kiadványban (Két hamis oklevél). Csutak Vilmos felkérésére és intézményi segítségével sajtó alá rendezte a Székely Oklevéltár VIII. kötetét. írásai, tanulmányai főként a Századok, a Történelmi Tár, a Hon, a Budapesti Hírlap, a Vasárnapi Újság, az Ország-Világ, a Hadtörténelmi Közlemények, a Magyar Könyvszemle, az Archaeolo- giai Értesítő, a Turul, a Gazdaságtörténeti Szemle c. szakfolyóiratokban és lapokban jelentek meg. - AM. Történelmi Társulat választmányi tagja, főtitkára (1899-1914), majd jegyzője. Az MTA 1. tagja (1910). Történetírói munkásságának fél évszázados évfordulóján a Székely Nemzeti Múz. felolvasóülést tartott tiszteletére (1935. nov. 17.). F. m.: Levelek és okiratok (Bp., 1880); I. Rákóczi György és a Porta. II. Beke Antallal (Bp., 1888); A római szent birodalmi gróf széki gróf Teleki család oklevéltára. 1206-1626. Szerk. I-II. (Bp., 1895); Gróf Frangepán család oklevéltára. I—II. Thallóczy Lajossal (Bp., 1909; 1913); Székely Oklevéltár. Vili. (1219- 1776) (Magyar Történelmi Tár, XXVIII., 1934). Irod.: Csutak Vilmos: B. S. (Klny. a Székely Nép c. lapból, Sepsiszentgyörgy, 1910); Szinnyei I.: 542-543.; Erdélyi lexikon (Nagyvárad, 1928, 24.); Gulyás II.: 312-313.; MÉL I.: 110.; Enciclopedia istoriografiei româneşti. Szerk. Ştefan Ştefănescu (1978,4.); RMILl.: 167.; RÚL II.: 351. - (Téves szü- letési/halálozási adat: Szinnyei: Papolc helyett Tapolcz; Gulyás: Papolc helyett Papolcs!) Boér Hunor Baranyai Gyuláné: — Bónis Éva, B. Baranyai Júlia; ered. Schneider (1906. márc. 30. Monyorós - 1982. febr. 12. Vörösmart): tanár, író, művelődéstörténész. - Belgrádban, majd Pécsett latin, ill. m. szakon végezte felsőfokú tanulmányait (1931). Tanári pályáját Szerbiában, Cacakon kezdte, a II. vh.-t követő években végleg a baranyai Vörösmarton telepedett le, s - nyugdíjazásáig - a falu ált. isk.-jában magyart tanított (1945-1970-es évek). A Drávaszög művelődéstörténetének, néprajzának, népnyelvének kutatásával foglalkozott. Diákjai bevonásával kutatta a vidék múltját, gyűjtötte és feldolgozta a múlt tárgyi és szellemi emlékeit. Vízbe vesző nyomokon c. könyve a baranyai kulturális emlékek tárháza; a kutató tudós tárgyilagosságát, a vidék szerelmesének lírai hevületét és a vízbe vesző nyomokon merengő tanú elégikus hangulatait ötvözi
