Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
R
Rácz 724 ban művészettörténetet oktatott. A zeneisk. feloszlatása (1954) után Bp.-en, a Kiadói Főigazg.-nál kapott állást; finn irodalmi alkotásokat fordított m. nyelvre. Az 1956. évi forradalom leverése után, felesége egészségi állapotára hivatkozva, kivándorlási kérelmet nyújtott be. Finno.-ba visszatérve újra fényképezni kezdett, művészeti kiadványok létrehozása foglalkoztatta. Sorra adta ki köteteit, albumait a finn középkor művészetéről, a finn népművészetről, ill. az őskor, a reneszánsz, a barokk, a rokokó és az eklektika műveiről, a finn ortodox egyház műkincseiről, Peru és Tibet művészetéről, a vikingek hagyatékáról stb. A modern művészetet bemutató kiadványai angol, francia és svéd kiadásban is megjelentek. Műtárgyfotóiból készült albumai egész Európában ismertté tették nevét. M. nyelvre fordította és közzétette a finn népi eposzt, a Kalevalát (Helsinki, 1976; Bp., 1980) és a Kanteletár (Bp., 1956) részleteit, továbbá Egon Erwin Kisch, Ignazio Silone, Aleksis Kivi, Maiju Lassila műveit. Helsinkiben fejezte be Csöndes vizeken c. önéletírását, amelynek bp.-i bemutatóján már nem lehetett jelen. Balesetben hunyt el. - Hamvait, végakarata szerint, 1999. ápr. 23-án a sárospataki ref. temetőben helyezték örök nyugalomra. Hatalmas fényképgyűjt.-ét még életében közgyűjt.- eknek adományozta. F. m.: Mo.-on megjelent könyvei: Ilyenek a finnek (Pápa, 1944); Karjalában harcoltam (Bp., 1944); Parasztértelmiség nevelése (Bp., 1947); Egy fotográfus vallomásai. Önéletrajzi fotóalbum (Békéscsaba, 1988); albumok: A nagyszentmiklósi kincs. László Gyulával (Bp., 1977; angolul: The Treasures of Nagyszentmiklós. Bp., 1977; németül: Der Goldschatz von Nagyszentmiklós. Bp., 1979); A finnugor népek művészete (Bp., 1978); Viikinkien perintö (Helsinki, 1981; magyarul: A vikingek öröksége. Bp., 1983); Vili. Henrik udvarában. Egy korszak arculata versekben és rajzokban. Mészöly Dezső válogatásával (Bp., 1984); Vajda László: Flora Photographien Carpato-Pannonica (Bp., 1984). írod.: Márk Tamás: A Kalevala új magyar fordítása (Kanava, 1977. 6.); Szabó T. Ádám: A negyedik teljes magyar Kalevala-fordítás (in: Nyelvünk és kultúránk, Bp., 1978, 32., 86-88.); Tüskés Tibor: „Kodály-módszer" fényképezőgéppel (Helsin- ki-Pécs, TV-interjú, 1983-1984). Jósvainé Dankó Katalin, Kodolányi János Rácz Lajos (1864. ápr. 15. Mád - 1934. aug. 1. Sárospatak): ref. lelkész, tanár. - Sárospatakon teológiát tanult (1882-1886); tanulmányainak befejezése után senior és a progimn.-i osztály tanítója (1886-1887). Külföldi tanulmány- útját (Bécs, München, Lipcse, Párizs, Berlin, 1887-1888) követően a bp.-i tudomány- egy.-en filozófiai, pedagógiai és esztétikai előadásokat hallgatott (1888-1889). A sárospataki gimn. tanára (1889-től). A bp.-i tudo- mányegy.-en bölcsészeti doktorátust (1892), majd középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1894). Sárospatakon r. tanár (1894), a gimn. ig.-ja (1902-1907). Az egyházker.-i közgyűlés a teológia rendes tanárává választotta; filozófiai enciklopédiát, neveléstant, bölcsé- szettörténetet, francia és német nyelvet tanított (1907-1929; nyugdíjba vonulásáig). Több ízben az akad. ig.-jává választották (1910-1912; 1918-1921; 1926-1928). A szépészeti és régészeti múz. őre (1907-1929); megbízatása idején - adományok és vétel útján - értékes tárgyakkal növekedett a múz. állománya (Károlyi Gáspár gönci szobrának gipszmásolata, hg. Windisch-Graetz Lajos egyiptomi vadászati kirándulásáról kitömött madarak, afrikai kézifegyverek, háborús emléktárgyak, úrvacsorái bortartók, úrasztali térítők, Kossuth Lajos arcképe, Baltazár Dezső püspök, Horthy István főgondnok fémnyomatú nagy arcképei, II. Rákóczi Ferenc selyemszövésű arcképe stb.). Megindította a Sárospataki Ifjúsági Közlönyt (1884), társszerkesztője volt a Sárospataki Lapoknak, felelős szerkesztője és kiadója a Sárospataki Református Lapoknak (1887-1907). Kutatásaival szélesebb körök érdeklődését is felkeltette Rousseau művei, eszméi iránt. Wundt első ismertetője a m. irodalomban. Cikkeinek és tanulmányainak száma - a filozófia, pszichológia, pedagógia, nyelvészet, egyetemes vallástörténet, irodalomtörténet területein - meghaladja a százat. F. m.: Descartes psychologiájának alapvonalai. Böl- csészetdoktori értekezés (Sárospatak, 1892); Melanchton emlékezete (Debrecen, 1897); A lélektan
