Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
715 Pontelly következett haláláig a múz. főig.-ja (1936- tól). A debreceni tudományegy. magántanára (1930-tól), c. ny. rk. tanára (1931-től), ny. rk. tanár (1938-tól); származástani és antropológiai előadásokat tartott. Munkássága kivételesen sokoldalú. Mint recens rovarokkal foglalkozó entomológus monografikus cikket írt (1912) a hazai zöldfátyolkákról (Neuroptera: Chrysopidae). Elsőként állította össze kellő igényességgel a mo.-i kérészek, álkérészek, szitakötők, termeszek, tripszek, fürgetetvek (fatetű alakúak), rágótetvek, re- césszárnyúak, tegzesek és skorpiófátyolkák jegyzékét (1913), amit később (1923, 1926) újabb adatokkal egészített ki. Egyéb taxonómiai tanulmányaiban (1919-1944) többek között a Balkán-félsziget, Kréta, Lengyelo., Szibéria, a Kőszegi-hegység és a Drávaszög rovarfaunájával foglalkozott. Paleoento- mológusként az első (és máig az egyetlen) a m. tud.-ban. Első ősrovartani témájú írásában egy új termeszfajt írt le (a M. Állami Földtani Int.-ben őrzött fosszília alapján) a horváto.-i Radoboj márgás agyagpalájából (1917). Ismertette a Tállyáról előkerült, és a bp.-i műegy. gyűjt.-ében őrzött harmadidőszaki szitakötőlárvákat, összefoglalta és kiértékelte a történelmi Mo. fosszilis rovarjairól rendelkezésre álló adatokat, majd újabb fosszíliákat dolgozott fel Erdélyből. Külföldi gyűjt.-ek Geiseltalból, Oeningenből (Né- meto.) és Radobojból származó, harmadidőszaki rovarfosszíliáit is feldolgozta, leírta, ill. revideálta (1926-1937). Szép számban vannak származástani, ált. biológiai, antropológiai, kultúrtörténeti és filozófiai munkái is. Az Állattár vezetőjeként jelentős volt múz.-i közművelődési, kiállítástervezői munkája. Az Állattár kiáll.-aihoz vezetőt készített. Mintegy 150 tud.-os és népszerűsítő közleménye jelent meg (folyóirat- és újságcikkek, könyvfejezetek, könyvek). Publikált az Állattani Közlemények, a Rovartani Lapok, A Természet, a Természettudományi Közlöny, a Búvár, a Paleontologische Zeitschrift, a Verhandlungen des Naturhistorisch-Medizinischen Vereins zu Heidelberg, a Nova Acta Leopoldina hasábjain. -AM. Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának tagja, majd elnöke (1938-1941), a Petőfi Társaság (1935-től), a Palaeontologi- sche Gesellschaft (1931-től) és a Tisza István Tud.-os Társaság tagja (1932-től). F. m.: Magyarország Neuropteroidái - Enumeratio Neuropteroidum Regni Hungáriáé (Rovartani Lapok, 21., 1914, 109-155.); Fossile Insecten aus Ungarn - I. Tértire Odonatenlarven von Tállya. II. Die Fossilen Insecten von Ungarn und ihre Bezeihungen zur gegenwrtigen Fauna (Palaeontologia Hunga- rica, 1., 1923, 63-76.); Az ősködtől az emberig (Bp., 1940); A mindennapi élet biológiája (Bp., 1941). Irod.; Gombocz Endre: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Története. 1841-1941 (Bp., 1941); Rapaics Rajmund; A magyar biológia története (Bp., 1953); Boros István: Megemlékezés P. S.-ról (Állattani Közlemények, 46., 1957, 3-8.); MÉL II.: 432. (téves születési év: 1888!). Sziráki György Pontelly István Károly (1840. febr. 29. Esztergom -1898. okt. 7. Szabadfalu [Temesvár]): bencés szerzetes, tanár, múzeumi alapító tag.- Középisk.-i és teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. Uo. pappá szentelték (1862. márc. 12.). Esztergomban és Kőszegen tanított. A Csanádi egyházm.-ben Sze- ged-Rókuson (1874- től), majd Szeged- Belvárosban segédlelkész. A temesvári főgim.-ban a m. nyelv és a történelem tanára (1878-1887). A Bp.-re távozó Miletz János javaslatára a Délmo.-i Régészeti és Történelmi Társulat titkára (1879-től), a társulat kiadványának, a Történelmi és Régészeti Értesítőnek a szerkesztője. A múz.-i szabályzatokat megfogalmazó biz. tagja (1881). Kidolgozta a Bánságban levő római sáncok felkutatásának a tervét (Torma Károllyal), a karácsonyi, húsvéti szünetekben tud.-os alapokon átszervezte a múz. kő-, régiség- és könyvtárát (1882) . A Bánság D-i vidékein a római utak vonalát igyekezett követni (Torma Károly- lyal), feltérképezte a vidéken még megtalálható középkori donjonokat. Természettudósok egy csoportjával végiglátogatta a Herkulesfürdő környéki barlangokat is (1883) . A Bánság É-i részén topográfus segítségével térképet rajzolt a római sáncról (1884) . A bp.-i orsz. ötvösmű-kiáll. után felhívta a társulat figyelmét a múz.-i másolatok fontosságára, sürgette a nemzeti kincsek
