Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

P

713 Pongrácz folytatta tanulmá­nyait, s az újszövetsé­gi tud.-ok terén mé­lyítette el ismereteit (1906-1908). A debre­ceni tudományegy.- en teológiai doktorá­tust szerzett (1931). Antal Gábor dunán­túli ref. püspök titká­ra (1908-1910), a Pá­pai Teológiai Akad. helyettes (1910-től), majd r. tanára (1913-tól) az Újszövetségi Tanszéken. Egyházker.-i levéltáros (1915— 1924), a főisk.-i (1917-től), az egyházker.-i könyvtár (1952-től), majd az egyházker.-i gyűjt.-ek ig.-ja (1957-től haláláig). Nyugdíja­zásakor (1947) címzetes ny. rk. egy.-i tanári címet kapott. A két vh. között közel 100 ha­zai és külföldi könyvtárral tartott cserekap­csolatot; könyvtári kutatásokat folytatott számos európai nagykönyvtárban (Aber­deen, Basel, Cambridge, Glasgow, Oxford, Zürich), szerkesztette a Dunántúli Protestáns Lapot (1923-1945), amelyben számos teoló­giai, egyháztörténeti írást tett közzé. írásai­nak többségét emellett a Diákvilág, az Ébresz­tő, a Pápai Kollégiumi Lapok, a Református Egyház, a Református Értesítő, a Theologiai Szemle közölte. Teológiai munkásságát nem­zetközileg is számon tartották. Tagja volt a brit kezdeményezésre létrejött Újtestamen­tum Kutatók Társaságának (Studiorum Novi Testamenti Societas, SNTS), elnöke a Károli-féle bibliafordítást átdolgozó Újszö­vetségi Szakbiz.-nak (1947-1951), amely az új kiadást (1954) készítette elő. - Megalapí­totta a Papensia nevű gyűjt.-t (1931), amely­ben a Pápára vonatkozó könyveket, kézira­tokat, képzőművészeti alkotásokat őrizték. Komoly érdemeket szerzett a numizmatikai gyűjt, (különösen az érem- és plakettgyűjt.), vmint az I. és II. vh.-s gyűjt, fejlesztése terén. A múz.-i gyűjt.-ek a II. vh. végén, amikor a koll.-ot hadikórháznak foglalták le, jelentős veszteséget szenvedtek, de 1945 után ~ ve­zetésével újjászervezték. - AM. Numizma­tikai Társulat tagja. F. m.: A pápai református főiskola könyvtára (Pápa, 1931); A legújabb régészeti leletek és az Újszövetség (A Pápai Református Theologiai Akadémia kiad­ványai. 35., Pápa, 1940); Emlékeim. I—II. (kézirat, Pápa, 1957, Dunántúli Ref. Egyházker. Könyvtá­ra, Kézirattár 0.159.). írod.: Esze Tamás: P. J. (Theologiai Szemle, 1964, 1., 55-57.); Szabó György: P. J. bibliográfia (A Pá­pai Református Gyűjtemény Évkönyve. 1. Szerk. Kövy Zsolt. Pápa, 1988, 70-115.); MÉL II.: 432. Hudi József Pongrácz Lajos, szentmiklósi és óvári (1815. febr. 15. Felsőtúr - 1899. aug. 10. Bp.): tisztviselő, költő, író. - Az 1830-as években Pesten bölcsészetet és jogot tanult, az 1840- 1850-es évek forduló­ján gazdászati tanul­mányokat folytatott. Néhány év kivételé­vel Hont vm. szolgá­latában állt; közben a Pénzügymin.-ban dolgozott (1848), Bi­har vm.-ben, majd Esztergomban élt (1861-1865). Hont vm.- ben „rendes esküdt" (1835), szolgabíró és a népnevelési választmány tagja (1842), tb. fő­jegyző (1848-tól), főjegyző (1861-től), tör­vényszéki ülnök (1865-től), főszolgabíró az Ipolysági járásban (1867-től), ismét főjegyző (1872-1881), majd alispán (1881-1889). Részt vett a reformkor politikai küzdelmei­ben; mint „absenüumi követ" jelen volt a pozsonyi országgyűlésen, Kossuth 1841-ben megindított Pesti Hírlapjának állandó honti levelezője, egy Kossuth védelmében írt „röpirat"-ban (A kelet népe felnyitotta szemeit egy nyugotfinak. Pest, 1842), szembeszállt Széchenyi Istvánnal. Az 1830-1840-es évek­ben élénk irodalmi tevékenységet folytatott: verseket, „beszély"-eket, útleírásokat stb. publikált (Érzemények, 1838 stb.). Kiadta a Honti Literatúrai-Fűzért (1838-1840) és a Honti Krónikát (1848). 1845-ben 43 „Ipoly táji" népdalt küldött Erdélyi Jánosnak, aki azokból többet közölt gyűjt.-ében. Az Esz­tergomi Újság megindítója (1863). Az 1860-as évektől kezdve Hont vm. központja, Ipoly­ság társadalmi és kulturális életének aktív és lelkes szervezője. Az 1834-ben megalapí­tott Hont Megyei Kaszinó Társulat ig.-ja (1868-1871). Az Ipolyság Mezőváros Szépí- tészeti és Anyagi Jólétét Elősegítő Társulat alapítója és első elnöke (1868). A közremű-

Next

/
Thumbnails
Contents