Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
Pogány 708 (Jéna, Freiberg, Weimar stb.) tartózkodott (1802-1804). Nagyszebenben bányászati ügyekben illetékes kincstári tanácsos (1805- 1812). Állásáról lemondott (1812), és visszavonult a magánéletbe. Aszódi birtokán, ill. Pesten élt. Részt vett több rendi országgyűlés felső táblájának munkájában. A dunántúli ev. egyházker. felügyelője (1826-tól haláláig). - A 19. sz. első harmadának legjelentősebb ásványgyűjtői közé tartozott. 3524 db-os kollekcióját 1842-ben Fauser Antal közvetítésével az MNM vásárolta meg. F. m.: Mineraliensammlung (név nélkül, h. n., é. n.). írod.: Doby A.: A Podmaniczky-család (Podma- nini és aszódi báró) (Bp., 1892, 37-42.); Derka C: Báró Podmaniczky Károlyné, Charpentier Júlia (Bp., 1940). Papp Gábor Pogány Ö. Gábor (1916. júl. 21. Kispest 1998. márc. 21. Bp.): művészettörténész. - Felesége Pogány-Balás Edit művészettörténész. - A Pázmány Péter Tudományegy.- en Hekler Antal tanítványaként végzett (1939). Négy szemesztert Berlinben, a Humboldt Egy.-en, kettőt Párizsban, az Ecole du Louvre-ban hallgatott. A Szépművészeti Múz. muzeológusa (1945-1947), a Fővárosi Képtár ig.-ja (1947-1950). A Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központjának (MMOK) elnökhelyettese (1950-1952), a Szépművészeti Múz. főigh.-e (1953-1955, 1956-1957), az MNG főig.-ja (1957-1980). - Egyetemistaként kapcsolatba került baloldali értelmiségi mozgalmakkal, a Márciusi Front alapítóinak egyike (1944), élete végéig baloldalinak vallotta magát. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy európai látókörű szakemberként egyetemes művészi értékük szerint becsülje a műalkotásokat. Fő kutatási területe a 19. és a 20. sz. m. művészete volt, de „uomo universale"-ként foglalkoztatta az irodalom, a fotó, a film és a zene is. A Fővárosi Képtár, az Orsz. Képtár és a Szépművészeti Múz. m. gyűjt.-eiből 1957-ben megszervezte az MNG-1, majd annak a Kossuth téri (volt Kúria) épületéből a Budavári Palotába való felköltöztetését (1975-től). Az új helyen elsősorban a Szépművészeti Múz. régi m. anyagának átvételével és egyéb kölcsönzések útján megteremtette annak lehetőségét, hogy a m. művészet a honfoglalástól szinte napjainkig egy helyen, egy épületben legyen megtekinthető. Az intézmény főig.-jaként sokat tett nemcsak a m. művészet java alkotásainak igényes bemutatásáért és megőrzéséért, hanem a jeles művészek gyűjt.-es kiáll.-ainak sorozatos megrendezésével életművük monografikus feldolgozását is elősegítette (pl. Beck Ö. Fülöp, 1963; Bortnyik Sándor, 1969; Egry József, 1971; Kerényi Jenő, 1976; Kondor Béla, 1973; Rippl-Rónai József, 1961; Tihanyi Lajos 1973. évi retrospektív tárlata). Fontosnak tartotta a kevésbé jelentős mesterek önálló bemutatását is; az MNG-ben mintegy nyolcvan „kisebb" művész emlékkiáll.-át is megrendezték, nemegyszer a nemzetközi érdeklődést is felkeltve művészi munkásságuk iránt. Már a Fővárosi Képtár ig.-jaként is támogatta a vidéki vándorkiáll.-ok szervezését. Mint az MNG főig.-ja különös figyelmet fordított arra, hogy a vidék kulturális hátrányának csökkentése érdekében minden olyan kisvárosba eljuthassanak jeles képző- művészeti alkotások, ahol arra a bemutatás technikai feltételeit biztosították. A tematika Munkácsy Mihály követőitől Nagy Balogh Jánoson, a fontosabb 20. sz.-i alföldi mestereken keresztül az MNG-ben őrzött kortárs alkotásokig terjedt. Évtizedekig MNG- kiáll.-okat láthattak az érdeklődők pl. Nyírbátorban, Salgótarjánban, Sopronban, Csornán, Tatabányán, Móron, Csongrádon. Fontosnak tartotta a vidéki képzőművészeti centrumok bemutatását a fővárosban; így az MNG-ben bemutatták - a különböző alkotócsoportok mellett - Szeged, Hódmezővásárhely, Szentendre képzőművészetét. Nyugdíjba vonulása után kiáll.-megnyitóin, előadásain is az elfelejtett és el nem ismert festők, szobrászok meg- és elismertetése érdekében fáradozott. Múz.-i tevékenysége mellett a művészeti irodalom, kritika szervezése, a szerkesztői munka is fontos volt számára. A Képzőművészeti és Iparművészeti Tudósító felelős szerkesztője (1951-1956), a Művészet (1960-1972) és a Művészettörténeti
