Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
Pigler 704 (1941). A Domanovszky Sándor által szerkesztett Magyar Művelődéstörténet vonatkozó kötetében a mo.-i barokk művészet első jelentős történeti összegzését írta meg (1941). A Régi Képtár munkatársaként megkezdte a gyűjt, teljes, a kor tud.-os színvonalán álló kat.-ának elkészítését. Elsőként az itáliai képek ideiglenes jegyzéke készült el, ezt 1937-ben követte a gyűjt, első teljes kat.-a, amelynek újabb változata 1954-ben, német nyelvű kiadása 1967-ben jelent meg; kelendőségére jellemző, hogy a következő évben kalózkiadása is megjelent. A Szépművészeti Múz. európai festészeti gyűjt.-e a — kat.-okból, elsősorban a német nyelvű változatból vált ismertté nemzetközi téren. A képtári anyagra vonatkozó bibl.-i adatok gyűjtését ~ később is folytatta; ezt a bibl.-i gyűjt.-t 90 éves korában átadta a múz. adattárának. A —kát. száraz adatai új tud.-os megállapítások sokaságát rejtik, amelyeknek csak töredékét dolgozta fel külön tanulmány formájában; pl. a Pordenone-sorozat- ról (1931), Fontebasso képeiről (1947), Wolfgang Heimbach képéről (1948), vmint a Frans Hals által festett képmás modelljéről stb. Nagy visszhangot váltott ki a kutatásban már korábban is a van Eyckek körébe utalt, legtöbbször Jan van Eyck elveszett eredetije utáni másolatnak tartott bp.-i Keresztvitel c. képpel kapcsolatos tanulmánya. A képpel összefüggő problémákról szóló tanulmányában (1950/51) a kép elveszett eredetijét Zsigmond király 1416. évi liége-i látogatásával hozta összefüggésbe, és az egyes alakokat történeti személyekkel azonosította. Feltételezése szerint az eredeti kép Zsigmond látogatásának emlékére, Bajor János hg. megrendelése nyomán, 1416- 1425 között készült. Lorenzo Lotto mitológiai tárgyú festményét a művész számadáskönyvének egy tételével azonosítva határozta meg (1953). Kutatói érdeklődése nem szorítkozott a Régi Képtár anyagára; 1956- ban Giorgione Három filozófus c. képének új értelmezésével jelentkezett; ez a probléma élete végéig foglalkoztatta. 1950-ben Hieronymus Bosch képeinek asztrológiai összefüggéseiről írt tanulmányt. Vizsgálódásának nem a stíluskritika volt egyetlen eszköze; forrás- és levéltári kutatásokkal egészítette ki, tette hitelessé meghatározásait. Életművének másik monumentális alkotása, a Barockthemen, amellyel kapcsolatos adatgyűjtését a kat.-sal egy időben, fiatalon kezdte. Műve megjelenését részlettanulmányok sora előzte meg. Az Art Bulletinben 1939-ben megjelent tanulmányában rámutatott arra, hogy a Wölfflin nevéhez köthető módszerek, azaz a művészi és formai sajátosságok kizárólagos figyelembevétele akadályt jelenthet a tárgyválasztás és tematikus motívumok vizsgálatában, amely utóbbiak azonban nem kevésbé fontos következtetésekre adnak lehetőséget. Az első, kétkötetes Barockthemen 1956-ban, újabb, már három- kötetes kiadása 1974-ben jelent meg, az utóbbi mintegy 1000 egyházi és világi témát dolgoz fel lexikonszerű felsorolásban, az irodalmi források pontos megjelölésével. Ez a mű a barokk-kutatás rendkívül fontos, a barokk ikonográfiának pedig legfontosabb kézikönyve. ~ ezzel kapcsolatos anyaggyűjtését is élete végéig folytatta, a mű utolsó változata kéziratban maradt. Életműve nem merült ki tud.-os munkásságával. Múz.-i őrként a gyűjt, restauráltatási, raktározási és kiáll.-i feladatokat is rótt rá, amelyeket a legnagyobb igényességgel, és ma is érvényes, korszerű elveknek megfelelően látott el. Felállította a gyűjt, mintegy kétharmadát kitevő raktári anyagból a Tanulmányi Gyűjt.-t, amelyben a képeket isk.-k szerint és kronológiai sorrendben csoportosította. Megrendezte a Régi Képtár állandó kiáll.-át, amelyben kettős szempont vezérelte: a történetiség tisztelete és - Petrovics Elek ig. működése óta fontos szempontként - a művek zavartalan esztétikai élvezhetőségének, művészi hatásuk akadálytalan érvényesülésének biztosítása. Az akkori, financiálisán rendkívül ínséges viszonyok között - meszelt falakon - a legkényesebb ízlést is kielégítő, esztétikus és harmonikus kiáll.-okat hozott létre. Az időszaki kiáll.-ok rendezését munkatársainak engedte át, de az 1948-ben rendezett Stílusellentétek a XIV-XVIII. századi festészet tükrében c. kiáll.-a a népszerűsítő bemutatók műfajában máig emlékezetes, amelyben a rá jellemző alapossággal és igényességgel szolgálta a közönséget. - A művészettörténeti tud.-ok kandidátusa. Az MTA nem ítélte méltónak munkásságát a tud.-ok doktora fokozatra, amelyet 1964-ben, nyu-
