Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
699 Pethő Ambros Reuss mineralógus, geológus. Négy fia közül Guido Peters (1866-1937) mint zongoraművész szerzett hírnevet. - Orvosi tanulmányait a prágai és bécsi egy.-en végezte (1843-1849); közben Wilhelm Haidin- ger és Franz von Hauer ásvány- és őslénytani előadásait is hallgatta a bécsi Monta- nisztikai Múz.-ban. Orvosdoktor (bécsi egy., 1849). A kőzettan és a felsőbb gerinces osztályok őslénytana tárgykörében magántanári képesítést szerzett (bécsi egy., 1854). Bécs- ben az Allgemeines Krankenhaus segédorvosa, a bécsi egy.-en Johann von Oppolzer tanársegéde (1849-1850), Grazban a reálisk. természetrajztanára (1850-1852), a bécsi csász. kir. Birodalmi Földtani Int. geológusa (1852-1855), a pesti egy. Ásványtani Tanszékének ny. r. tanára (1855-1860), mint helyettes tanár állattani előadásokat is tartott (1856-1859). A bécsi egy. Ásványtani Tanszékének ny. r. tanára (1861-1864), a Grazi Tudományegy. Ásvány- és Földtani Tanszékének ny. r. tanára (1864-1881; nyugdíjba vonulásáig). Mo.-i tartózkodása előtt és után Ausztriában elsősorban a földtan és az őslénytan terén végzett tud.-os kutatásokat. A pesti egy. Ásványtani Tanszékén újjászervezte a sokáig elhanyagolt, és 1848-1849. évi lebontása miatt rendezetlenül álló ásványgyűjt.-t. (A gyűjt, ma is része az ETTE Ásványtani Múz.-ának.) Az anyagot saját gyűjtései mellett az 1857-ben Fauser Antaltól megvásárolt 3214 példányos kollekcióval gyarapította. A politikai viszonyok változása miatti távozása előtt elkészítette az utoljára 1811-ben katalogizált gyűjt, leltárát (1860-1861), és feljegyzéseket írt annak múltjáról. A gyűjt, történetét, vmint számos példányát, elsősorban érdekesebb karbonátjait ismertette a Neues Jahrbuch fiir Mineralogie 1861. évi kötetében megjelent három cikkében. Az egy.-i Szaibély-gyűjt. példányai alapján írta le Rézbánya-monográfiájában (1861) a szaibélyit és a biharit nevű ásványt (az előbbi ma is érvényes faj). Mo.-i földtani felvételei közül Buda, Visegrád, Esztergom, Tata és Zsámbék, vmint Pécs és Hidas környékére vonatkozó megfigyeléseit is ismertette. Leghíresebb munkája az 1858-ban a Bi- har-hegységbe küldött expedíció tagjaként Rézbánya környékéről készített föld-, érctelep- és ásványtani monográfiája. - A Kir. M. Természettud.-i Társulat tagja (1856-tól), a bécsi Tud.-os Akad. 1. tagja (1861); a Magyarhoni Földtani Társulat t. tagja (1869). F. m.: Geologische und mineralogische Studien aus dem südöstlichen Ungarn, insbesondere aus der Umgegend von Rézbánya (Sitzungsberichte der kais. Akademie für Wissenschaften in Wien, Abtheilung I., 43., 1861, 385-463.; 44., 1861, 81-185.). írod.: Prof. Dr. C. P. (Jahrbuch der kais.-kön. geologischen Reichsanstalt, 31., 1881, 425-430.; bibl.- val); Szabó J.: P. K. emlékezete (Földtani Közlöny, 13., 1883, 3-8.). Papp Gábor Pethő Gyula; ered. (1876-ig) Petrovits (1848. szept. 9. Miskolc - 1903. szept. 12. Bp.): geológus, paleontológus. - A pesti József Műegy.-en tanárjelöltként természetrajzot tanult (1866-1869), de tanulmányait megszakította. A Természettud.-i Társulatnál Szily Kálmán mellett titkársegéd (1869-től), majd másodtitkár (1871-1880). A Természettudományi Közlöny szerkesztője (Lengyel Bélával, 1871; Szily Kálmánnal, 1872-1877). Közben önkéntes katona (1873-1874), tartalékosként részt vett Bosznia elfoglalásában (1878). Tanulmányait 1878-ban Münchenben folytatta; közben Kolozsváron természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1879). A paleontológia főtárgyból Münchenben K. Zittelnél doktorált (1881). AM. Kir. Földtani Int.-bensegédgeológus (1882-től), osztálygeológus, majd főgeológus (1890-től). Az int. 1869-ben alapított múz.-ában létrehozta az ősemlősök gyűjt.-ét, amelyet 1884. évi baltavári ásatásának leletei alapoztak meg. Müncheni egy.-i évei alatt a Shaerulit kagylót vizsgálta, geológusként feltárta és leírta a baltavári felső-miocén ősge- rinces-lelőhelyet. Szépirodalmi és ismeretterjesztő cikkei is megjelentek a Hölgyfutárban és a Nefelejtsben, majd az Ország Tükrében, ill. a Hazánk és a Külföldben, többnyire Sziklássy Gyula álnéven. A Természettud.-i Társulat aktív tagjaként lefordította B. Cotta A jelen geológiája (1873) c. könyvét, majd Török Auréllal együtt P. Topinard Az anthropologia kézi könyve (1880) c. munkáját. F. m.: Baltavár ősemlőseiről (Földtani Intézet Évi Jelentése 1884-ről. Bp., 1884); A három Körös és a Berettyó környékének geographiai és geológiai alkotása (Nagyvárad, 1896); A péterváradi hegység krétaidőszaki faunája (Bp., 1910).
