Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

P

Petrás

700

Irod.: Schafarzik Ferenc: Emlékbeszéd P. Gy. Dr. vál. tag felett (Földtani Közlöny, 1903); Szinnyei

X.: 903-908.; MÉL II.: 402. (téves halálozási adat: okt. 14.!).

Kordos László

Petrás István (1904. jan. 31. Pécs - 1989. febr. 1. Bp.): fotóművész. - Bp.-en gimn.-i érettségi vizsgát, majd fényképész mester- vizsgát tett (1923).

Szakái Géza fotó- szaküzletében, majd a Hatsek és Farkas fényképészeti cégnél laboráns (1924-1926).

A M. Film Irodában megszervezte a műtárgy-, műemléki és művészeti fényképezéssel foglalkozó osztályt (1926), amelynek utóbb vezetője lett. Műtárgyfényképezésre specializálódott; első jelentős megbízásaként a fekete-fehér fényképezéssel kifejezhető műtárgyábrázolás magas szintű megvalósíthatóságában bízó Gerevich Tibor megbízta az esztergomi képtár festményeinek reprodukálásával. 10x14 cm-es gépével műtárgyakat megörökítő, különleges, fényes felületű képeslapok készítésével kísérletezett, amelyek negatív- jai Drezdában készültek. A M. Film Iroda jogutódja, a M. Távirati Iroda állásában megerősítette (1948), de a M. Központi Híradó Rt. felmentette, és nyugállományba helyezte (1949). A Műemlékek Orsz. Biz.-ánál, majd a Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központjában osztályvezetőként, ill. tud.-os fényképészként dolgozott. A Szépművészeti Múz.-ban a fotórészleg vezetője (1953-tól); a múz. festményeit, szobrait megörökítő felvételeiből százezres példányszámban készültek képeslapok. Az MNG egyik alapító tagja (1957. máj. 1.-1978. nov. 30.); a fotóosztály vezetőjeként ment nyugdíjba. - Közel 50 éves munkássága alatt nagy megbecsülést szerzett műtárgyfelvételeivel, különösen szobrokról készített reprodukcióival. A szobrok plaszticitását a beállítással, a jellemző nézet kialakításával, a különös gonddal megtervezett világítással hangsúlyozta. A reprodukció negatívját partitúrának nevezte, amelynek a megszólaltatása a kópia, az

egyes nagyítás, amelynek szigorú szabályait dolgozta ki. Munkáit számtalan katalógus, könyv őrzi; mint másodlagos szerző segítette a tárgyi világ vizuális megjelenítésében a művészettörténészeket, a művészek bemutatását. - A Képzőművészek Szövetségének tagja (1949). - Üvegnegatív-gyűjt.-ét az MNG-re hagyta; a kb. 50 000 db-os kollekciója a Fotóarchívum, a Régi M. Szobor- gyűjt. fényképészeti bázisát alkotja, írod.: Frank János: P. I.-nál (Élet és Irodalom, 1966. szept. 24.); Orbán Lívia: Beszélgetés P. I.-nal (magnófelvétel, 1986. márc. 7., MNG Adattár).

Farkas Zsuzsa

Petrik Ottó (1921. febr. 20. Kassa - 1983. aug. 5. Bp.): mérnök, műszaki osztályvezető. - A bp.-i műegy.-en kultúrmérnöki diplomát szerzett. Rövid ideig a M. Néphadseregben, majd a Vasúti Tud.-os Kutatóint.-ben, az Erzsébet híd újjáépítésén dolgozott. A Közlekedési Múz. munkatársa, utóbb a műszaki osztály vezetője (1966-tól). Szakterülete a hídépítés és a sikló története, vmint a modellezés, emellett foglalkozott Pest 1838-1913 közötti csatornatervezetével is. A műszaki muzeologia egyik kulcsterületén, a modellezésben európai szintű szaktekintély volt. Foglalkozott a modellkészítés léptékválasztásának és műszaki pontosságának elméleti és gyakorlati problémáival, több ilyen tárgyú külföldi művet fordított magyarra, és a modellkészítéssel kapcsolatos egyedülálló műszaki könyvtárat hozott létre. Számos kiáll.-t is rendezett: Közlekedéspolitika (1968), Közlekedési gyermekrajzok (1969), Múzeumtörténeti kiáll. (1969), Közlekedési újjáépítési kiáll. (1970), Energia és közlekedés (1977). Szorgalmazta és végezte a jelenkori tárgyak gyűjtését. Rövid ideig a Táncsics Könyvkiadó (1966), vmint A Közlekedéstudományi Szemle szerkesztője (1978). - Részt vett a MOROP (Vasútmodel- lezők Európai Szervezete), az ICOM (Múz.- ok Nemzetközi Szervezete) és az IATM (Közlekedési Múz.-ok Nemzetközi Szervezete) munkájában. A Közlekedéstud.-i