Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

P

Petényi

696

gyűjtötte, kutatta Fejér m. népszokásait, népdal- és néptánckincsét. Felhívta a figyelmet a mohaiak ma is élő farsangi alakosko- dó népszokására, a tikverőzésre. A Fejér M.-i Népi Együttes néprajzi szaktanácsadója; nevéhez fűződik az együttes és más hazai néptánccsoportok, zenekarok eredeti néptánc- és népzenei gyűjtésekkel való ellátása, támogatása. Az általa és táncfolklorista kollégái által gyűjtött mo.-i és erdélyi néptánc- és népzenei anyag felhasználásával indulhatott meg az 1970-es évek elején a táncház mozgalom. - Emlékét fenntartja a barátai, munkatársai által 1988-ban létrehozott ~ Alapítvány, amely a szellemében dolgozó fiatal néptáncosoknak, népzenészeknek, néprajzkutatóknak a —díjat adományozza. Nevét viseli az Orsz. ~ Népdaléneklési Verseny, amelyet a székesfehérvári Hermann László Zeneisk. és Zeneművészeti Szakkö- zépisk. rendez minden évben.

F. m.: Tyúkod táncai és táncélete (Néptáncosok Kiskönyvtára. 9-10. Bp., 1954. 5-18.); Táncmesterek a szatmári falvakban (Tánctudományi Tanulmányok, 1959-60, 309-332.); A magyar nép táncélete. Tánctanulás, táncalkalmak, táncrendezés (Bp., 1978); Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene (Székesfehérvár,

1982); Ajuhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok (Székesfehérvár, 1983); Néptánckutatás Somogy megyében (in: Tánchagyomány és tánckutatás Dél-Du- nántúlon. Szerk. Bodai József. Bp., 1983, 38—19.). írod.: Martin György: P. F. (in: Táncszók. Szerk. Lelkes Lajos. Bp., 1983); Andrásfalvy Bertalan: P. F. emlékezete (Ethnographia, 1984. 2.; bibl.-val, összeáll. S. Gémes Magda); Lukács László: A juha- it kereső pásztor. P. F. emlékezete (Ethnographia, CV., 1994, 668-674.); Nagy Veronika: Hetven éve született P. F. (Ethnica, II., 2000, 77-78.); Ujváry Zoltán: P. F. a Kiskun Múzeumban (Ethnica, III., 2001, 130.); MNépLex IV: 232.; MÉL IV: 716.; Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon, III.; 106.

Lukács László

Petényi Salamon János (1799. júl. 30. Ábelfalva -1855. okt. 5. Pest): ev. lelkész, zoológus, ornitológus. - Apja Petényi Gábor ábelfalvai ev. lelkész, kora híres orientalistája. - Pozsonyban bölcseletet tanult. 19 éves korában szülőfaluja hazahívta, hogy vegye át nyugalomba vonuló apjától a lelkészi teendőket, de a meghívást nem fogadta el. Bécsben teológiát hallgatott. A bécsi Naturalien Kabinet szakembereinek (Josef Nat- terer, Jakob Heckei, Vinzenz Kollar) hatására fordult érdeklődése az ornitológia felé. Megtanulta a preparálást. Később kapcsolatba került az idősebb Brehmmel, akinek korszakalkotó madártani könyvét követte kutatásaiban. Beutazta a Nagy-Alföldet (1824). Szűkös anyagi helyzete miatt egykori iskolatársa, Kubinyi Ágoston meghívására Videfalvára ment, ahol madarakat gyűjtött. Másik iskolatársa, Földváry Miklós közbenjárására Cinkota község meghívta lelkészének. Lelkészi évei alatt többeket, így br. Podmaniczky Jánost, Földváry Miklóst, Rokosz Istvánt, Rainer Györgyöt, Gasparecz Jánost és másokat rávett arra, hogy madár- gyűjt.-t létesítsenek, hiszen a begyűjtött és szakszerűen preparált madarak alapján ismerhető meg az ország avifaunája. Lelkészi hivatását feladva (1833. máj. 19.) Pesten élt, közben Nógrád és Hont vm.-ben madártani megfigyeléseket végzett. Valószínűleg br. Podmaniczky János és Földváry Miklós javaslatára József nádor kinevezte az MNM természetrajzi gyűjt.-ének segédőrévé (1834. nov. 16-ától). Az állást dec. 4-én foglalta el, s haláláig betöltötte. Tb. őrré való kinevezése (1850. febr. 1.) után a múz.-nak ajándékozta emlőspreparátumait, vmint 365 példányból álló madárgyűjt.-ét, s ezzel megalapítója lett az MNM gazdag madárgyűjt.-ének, amely a fent felsorolt gyűjtők adományai révén is gyors gyarapodásnak indult. Revideálta a múz. Állattárának anyagát. Tud.-os munkája során a történelmi Mo. madárvilágát tervezte felkutatni és monográfiában megírni. A kor vezető ornitológusaival, pl. Nauman- nal, az idős Brehmmel együtt megkezdte rendszeres orsz. utazásait, gyűjtőkirándulásait. A Bánságot Vieregg gr. társaságában kutatta (1835), majd Johann Friedrich Nau- mannal és Neuberttel a Duna, a Tisza és a Dráva mocsárvidékeit, később Heckellel a Fertő tó vidékét járta be. Landbed társaságában tanulmányozta az adonyi gémtelepeket, a Szerémséget (1838), Heckellel, Hart- laubbal és Nattererrel a Balaton vizét, madár- és halfaunáját kutatta (1840). Úti célja volt még a Dunántúl, a Kárpátok és Erdély is. Madártani kutatásainak eredményeiről 1843-ban Besztercebányán a M. Orvosok és Természetvizsgálók 3. vándorgyűlésén Érte-