Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

P

Papp

680

fővárosi I. ker.-i katolikus főgimn.-ban földrajzot tanított (1894-től). A József Nádor Műegy. Ásvány- és Földtani Tanszékén id. Lóczy Lajos tanársegéde (1895-1900); professzora vezetésével boszniai, hercegovinai és dalmáciai (1897), vmint olaszo.-i (1899) tanulmányúton vett részt. Déchy Mór hatodik expedíciójának tagjaként a Kaukázusban végzett kutatásokat (1898). 1900 elején Breslauban Fritz French int.-ében képezte tovább magát. A M. Kir. Földtani Int.-ben II. osztályú (1900 őszétől), I. osztályú geológusként (1905-től), ill. osztálygeológusként dolgozott (1908-1915). - Széles körű munkássága az őslénytanra és a vízföldtanra egyaránt kiterjedt. Mint földtani térképező elsősorban Erdélyben tevékenykedett. Nevéhez fűződik a kissármási (Kolozs vm.) 2. számú kutatófúrás kitűzése, amely 1909- ben Európa akkor legnagyobb földgáz-előfordulásának felfedezését eredményezte.

1908-ban Németo.-ba és K-Galíciába tett tanulmányutat, 1913-ban az id. Lóczy Lajos által vezetett csoport tagjaként Olaszo.-ban végzett vulkanológiai vizsgálatokat. Földtani int.-i geológusként írta meg hazánk vasérc- és kőszénkészleteit bemutató, alapvető könyvét. A bp.-i M. Kir. Tudományegy. ny. rk. tanára (1915-től), ny. r. tanára (1918- 1945; nyugdíjba vonulásáig), a Földtani Tanszék, 1917-től egyúttal az Őslénytani Tanszék vezetője is, az egy. BTK dékánja (1930), prodékánja (1931-1932). A két vh. közötti időszakban a m. földtant képviselte a madridi (1926), a pretoriai (1929) és a washingtoni (1933) Nemzetközi Geológiai Kongresz- szusokon. Egy.-i tanárként kiadta az id. Lóczy Lajos és más geológusok által megalkotott, és általa kiegészített Magyarország földtani térképét. AM. Kir. Földtani Int. Múz.- át több száz (hazai és külföldi, főleg olaszo.-i) ásvánnyal, kőzettel és ősmaradványnyal gyarapította. Déchy Mór a Kaukázusban Schafarzik Ferenc (1886) és Papp Károly

(1898) által gyűjtött, értékes földtani anyagát az int.-nek ajándékozta; az ősmaradványokat 1901-ben Münchenben, Karl Alfred von Zittel int.-ében és irányításával ~ dolgozta fel. Mivel a Lajta-hegységben megtalált, és 1880-ban Tanárky Gyula által a múz.- nak ajándékozott ősdelfinmaradvány meghatározását is magára vállalta, ugyanabban

az évben Milánóban és Bolognában végzett összehasonlító vizsgálatokat, az utóbbi város egy.-én Giovanni Capellinivel és Vinassa de Regnyvel preparálta ki a nemzetközi viszonylatban is jelentős leletet. Kadic Ottokár, Szontagh Tamás és Telegdi Roth Lajos mellett részt vett az 1899-ben megtalált, és 1904-ben kiállított nevezetes borbolyai (Sopron vm.) ősbálnamaradvány tud.-os feldolgozásában is. A Földtani Int. Múz.-ában a 20. sz. első évtizedében a külföldi összehasonlító gyűjt.-t kezelte, amelyet publikációban is bemutatott. Az általa vezetett egy.-i tanszékek gyűjt.-eit elsősorban külföldi utazásain, főleg a nemzetközi földtani kongresszusok kirándulásain gyűjtött leletekkel gazdagította. A Földtani Köz- löny (1910-1919) szerkesztője, a Földtani Szemle megalapítója, ill. szerkesztője (19211944). 1894 és 1961 között mintegy 300 tud.- os és ismeretterjesztő művet publikált, tanulmányai és cikkei többek között az alábbi kiadványokban jelentek meg: Arad és Vidéke, Bányászati és Kohászati Évkönyv, Bányászati és Kohászati Lapok, Budapest, Budapesti Hírlap, Földrajzi Közlemények, Földtani Közlöny, Földtani Szemle, Hidrológiai Közlöny, A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyve, Magyarország, A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése és Évkönyve, Montanistische Rundschau, A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai, Pesti Hírlap, Pesti Napló, A Szent István Akadémia Értesítője, Szózat, Természettudományi Közlöny, Uránia, A Világ, Vasárnapi Újság, Zeitschrift für Praktische Geologie. - Az MTA 1. tagja (1916), tagságától megfosztották (1949), mert székfoglaló előadását nem tartotta meg. A Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára (1910-1920), alelnöke (1920-1923), elnöke (1940-1941), tb. tag (1944). A Szt. István Akad. r. tagja (1918) és főtitkára (1938), a M. Földrajzi Társaság tagja és választmányi tagja. Az erdélyi földgáztelepek felfedezésében szerzett érdemeiért a Ferenc József- rend Lovagkeresztjével tüntették ki (1911). - Szobrát (Rajki László alkotása) 1991-ben avatták fel Tápióságon, a róla elnevezett ált. isk. udvarán.

F. m.: Heterodelphis leiodontus, nova forma, Sopron vármegye miocén rétegeiből (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve. XIV. 2. Bp., 1905, 21-60.);