Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
P
675 Pálosi szkíta cserga fogalmával (1957), a Sibilla unguentaria jelentőségével (1959), a középkori járvány- és kórházüggyel, írod.: Regöly-Mérei Gyula: P. Á. (Orvostörténeti Közlemények, 1967); Székely Sándor: P. Á. (Orvosi Hetilap, 1967. 31.); Kapronczay Károly: P. Á. (uo., 1978. 23.); MÉL II.: 345.; MÉL III.: 588. (eltérő adatok!) Kapronczay Károly Pálmay József, szoblahói (1863. márc. 16. Eperjes - ?): katonatiszt, levéltáros, múzeumegyesületi titkár, genealógiai szakíró. - Apja Palma Constantin (később Pálmay Szilárd) 1848-1849-es honvédtiszt, majd m. kir. honvéd százados. Sárdi Simén Jankától született egyetlen fia Pálmay Sándor (1890—?) jogász, egyben társa kutatásaiban. - Lévai és bécsi középisk.-i tanulmányai után csapatnövendék a károlyvárosi gyalogsági had- apródisk.-ban (1879-1880), majd Bp.-en gyalogsági hadapródisk.-t végzett (18801883). Hadapród Marosvásárhelyen, hadapród tiszthelyettes (1884), áthelyezték a 46. gyalogezredhez (1886), Marosvásárhelyen, Szegeden és Prepoljén (1887) szolgált, tartalékos állományba került. Fegyvergyakorlatra hívták be Szegedre (1887, 1889), majd a nagyszebeni 23. honvéd gyalogezred tartalékába került (1890 vége). Határozatlan jövedelmű közjegyző Bolyán, a berethalmi járásban. Elbocsátása (1892) után szőkefalvi körjegyző, Udvarhely vm. allevéltárnoka Székelyudvarhelyen (1897-től). 1901-1902- ben 39 db 1848-1849-es okmányt, hadműveleti jegyzőkönyvet (Szászrégen 1848. évi megrohanásáról) adományozott a Székely Nemzeti Múz.-nak; Cserey Ákossal, özvegy Cserey Jánosné Zathureczky Emília - a Székely Nemzeti Múz. egyik alapítója - fiával is levelezett ebben az ügyben. Székelyudvarhelyen 1894-től kezdődően törekedtek a vm.-i múz. megalapítására; az 1902-ben megalakult Udvarhely Vm.-i Múz.-Egyesület titkárává ~et választották. Családtörténeti terepkutatások végett feladta állását is; A székely vármegyék nemes családjai sorozat szerkesztője. Az egyleti gyűjt, anyagát utódai 1908-ban átengedték a Székely Nemzeti Múz.-nak, ui. a sepsiszentgyörgyi intézmény fenntartásában Udvarhely vm. is részt vállalt. ~ ekkor már Marosvásárhelyen élt. Egyedül, majd fiával együtt 18 év alatt több mint 200 magán- és nyilvános levéltárat kutatott át, cédulázott ki és rendszerezett, 10- 12 000 db-ból álló saját gyűjt.-t állított össze, s felfigyelt a fejedelmi lustrák jelentőségére. A Magyarország Címeres Könyve helyi ügyvezető szerkesztője, az I. köt. (Bp., 1913) egyik szerk.-je. Csutak Vilmoshoz, a Székely Nemzeti Múz. őréhez írt utolsó levelében tudatta, hogy a háború anyagilag tönkretette, fiát a galíciai frontra küldték, felesége egészségileg összeroppant. A Kolozsvár c. lapba tárcákat, 1897 után politikai cikkeket is írt; családtörténeti munkájáról a helyi lapokban (Székely Nemzet stb.) rendszeresen beszámolt. Tanulmányai az Erdélyi Múzeum, a Turul hasábjain jelentek meg. Álneve: Vén Göthös. - AM. Történelmi Társulat r. tagja; a M. Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja. A Székely Nemesi Családok sorozat első négy kötetében a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó gyakorlatilag Pálmay-összkiadást valósított meg szakmunkáiból (2000-2002). F. m.: Udvarhely vármegye nemes családjai (Székelyudvarhely, 1900); Háromszék vármegye nemes családjai (Sepsiszentgyörgy, 1902); Marostorda vármegye nemes családjai (Marosvásárhely, 1904); A római szent birodalmi Széki gróf Teleki-nemzetség maros-vásárhelyi levéltárában őrzött, eredeti okiratokon levő címeres pecsétek betűsoros jegyzéke. Ifj. Biás Istvánnal (Marosvásárhely, 1909); A székely vértanúk és a marosvásárhelyi ref. temető síremlékei (Bp., 1913). írod.: Pálmay Sándor: Szoblahói P. J. családtörténetíró magánlevéltárának anyaga. 1526-1849 (Marosvásárhely 1911); Kempelen Béla: Magyar nemes családok. VIII. (Bp., 1914, 152-153.); Szinnyei X.: 212. Boér Hunor Pálosi Ervin (1898 Bp. - 1941 Kolozsvár): jogász. - A bp.-i Pázmány Péter Tudomány- egy. jogi karán szerzett diplomát. Az egri Érseki Jogakad. tanára (1925-1940), a létesülőben lévő Városi Múz. titkára (1933-tól), Kolozsváron egy.-i tanár (1940-től). Az egri Várásatási Biz. vezetőjeként egyik kezdeményezője és irányítója volt az 1925-ben megindult tervszerű egri várásatásoknak. Népszerűsítette, újságcikkben propagálta a feltárásokat, támogatókat szerzett, intézte a biz. anyagi ügyeit. Az Eger c. újság állandó külső munkatársa. Bp.-en temették el.
