Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
N
Nyárády 660 leggazdagabb herbáriumának gondozása során, a tavasztól őszig terjedő, évtizedes florisztikai kutatások lehetőségét hasznosítva európai szaktekintéllyé vált a botanikában. Évenként összeállította a botanikus kert „Exsiccata" centuriáit, maradandó értékű tanulmányokat közölt a Csalhó hegység (1924), a Retyezát É-i völgyének (1928), a Maros-szoros (1931), a Hargita hegység (1929-1942), a Brázai-havasok (1941), a Rad- nai-havasok (1941) stb. flóra- és vegetációviszonyairól, kiadta rendszertani és regionális florisztikai monográfiáit (Tordahasadék, 1937; Kolozsvár és környékének flórája, 1941-1944). Életének utolsó 17 évében „Románia flóráját feldolgozó munkaközösség" vezetőjeként revideálta a herbáriumi anyagokat, ellenőrizte és segítette a rajzolók munkáját, lektorálta a határozókulcsokat és a kéziratokat, szerkesztette a Flora R. S. Romania köteteit (1952-1976). Az összesen 9620 nyomtatott oldalt kitevő flóraműből 1997 oldalt egyedül ~ dolgozott fel, 1004 oldalnak pedig társszerzője volt. Mindezeken túl további monográfiákat jelentetett meg (Cozia-hegység, 1956; Retyezát-hegység, 1958; Festuca 1964), és regionális referense volt a Flora Europaea köteteknek. Hatalmas életművével a csúcsára jutott, és gyakorlatilag lezárult a mikrota- xonómiai flórakutatás közép- és K-európai klasszikus korszaka. Hat évtized alatt 14 szakkönyve jelent meg, 28 tanulmányt gyűjt.-es kötetben, 138-at folyóiratokban publikált. A botanikába összesen 1627 rendszertani egységet (köztük 2 nemzetséget, 110 fajt, 127 hibrid fajt, 127 alfajt, 491 változatot és 721 alakot) vezetett be. Róla eddig 25 taxont neveztek el, munkásságát közel 30 közleményben méltatták. - A Román Tud.- os Akad. tagja (1948), utóbb elnökségi tagja. Érdemes Tudós címet kapott. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik. - Igen nagy gonddal preparált, gazdag herbáriumát jelenleg a nagyszebeni Természettud .-i Múz. őrzi, a kolozsvári botanikus kert herbáriumában kb. húszezer lapot kitevő gyűjt.-e maradt. Meghatározásaival ellátott gyűjt.-ek találhatók a bukaresti, a jászvásári, a craiovai egy.-i herbáriumokban, az abrudbányai középisk. és Szovátafürdő herbáriumában, továbbá jelentős Rubus és Hieracium gyűjt, a sepsiszentgyörgyi Székely Múz.-ban. F. m.: Marosvásárhely és környékén élő tavaszi és nyáreleji növények meghatározó könyve (Marosvásárhely, 1914); A Tordahasadék monografikus ismertetése (Kolozsvár, 1937); Kolozsvár és környékének flórája (Kolozsvár, 1941-1944); Flora R. S. Romania. I-XIIL, Szerk. (Bucureşti, 1952-1976). Irod.: Pop, Emil: Erasmus Iuliu Nyárády (in: Figuri de botanişti români. Bucureşti, 1967); Hodisan, loan: 100 de ani de la nastetrea botanistului acade- micuian Erasmus Iulius Nyárády (Cluj-Napoca, 1981); Váczy Kálmán-Bartha Sándor: Ny. E. Gy. a természettudós (Bukarest, 1988); Vita Zsigmond: Nyárády élete és munkássága (Brassói Lapok, 1988); Jablonovszki Elemér: Ny. E. Gy. (E. Gyopár, 2001); MTL: 605-606.; Gulyás XIX.: 621-622. Kovács J. Attila Nyárády Mihály (1889. okt. 1. Ramocsa- háza - 1980. aug. 12. Bp.): etnográfus, hely- történész, múzeumigazgató. - A debreceni, majd a kolozsvári tudományegy. Jog- és Államtudományi Karán tanult; anyagi okok miatt fel kellett függesztenie egy.-i tanulmányait, de később az államtudományokból egy.-i doktori címet szerzett (1928). Kéken lévő birtokán gazdálkodott, amelyet az 1920-as évekre hatalmas kísérleti teleppé fejlesztett. Érdeklődött a hagyományos paraszti gazdálkodás évszázados tapasztalatai iránt. A Nyírségről és Rétközről felhalmozott ismeretanyaga szinte kimeríthetetlen volt. Györffy István néprajztudós ösztönzésére kezdett írással foglalkozni; első cikke (Gyermekversek) az Ethnographia 1923/24. évfolyamában jelent meg. Érdeklődési köre később kitágult, számos hely- történeti (A kékiek kerektánca; Nyíregyháza az 1848-1849. évi szabadságharcban; A nagykál- lóiak „kállai" kettős tánca) és nyelvészeti (A Nyíregyháza név eredete; Szabolcsi községnevek eredete; A Debrecen név eredete) dolgozata is napvilágot látott. 1945 után a Szabolcs m.-i és Nyíregyháza városi Szabadművelődési Tanács titkára. Az orsz. „48-as hagyományok gyűjtése" akció keretében a megyei anyag felkutatásának irányítója (1948). Kiss Lajos nyugdíjba vonulása után a Jósa András Múz. munkatársa (1949-től), az intézmény vezetője (1951-1954), utóbb néprajzkutatóként dolgozott a múz.-ban. Elődje nyomdokain haladva fő feladatának a Nyírség néprajzi kincseinek feltárását tekintette. Nyug
