Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
O
661 Oberschall díjba vonulása (1966) után több évig a nyíregyházi Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság muzeális anyagának gyűjtésével és rendezésével foglalkozott, majd egyik lányához Bp.-re költözött. 90. születésnapja alkalmából köszöntő kötet jelent meg tiszteletére (1979). Szakirodalmi munkásságát nagyrészt a népi építészet, gazdaság és állattartás, az ezekhez fűződő szokások és hagyományok, vmint a Nyíregyháza betelepítése témában folytatott kutatásai adják. Publikációi elsősorban az Ethnographiában, a Néprajzi Értesítőben, a Néprajzi Közleményekben, továbbá a Debreceni Protestáns Lapban, a Szabolcs-Szatmári Szemlében és A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyvében jelentek meg. - AM. Néprajzi Társaság választmányi tagja (1933-tól), majd tb. tagja (1939-től). Az ajaki népviselet c. dolgozatával akad.-i díjat nyert (1954). F. m.: Az őszi rozs termelése Ramocsaházán (Néprajzi Értesítő, XXII., 1930); A Rétköz régi halászata (Ethnographia, XLIX., 1938); Az igazi pákász (Debreceni Szemle, XV., 1941); A tengeri népi termelése Ramocsaházán (Néprajzi Értesítő, XXXVII., 1955); A szatmárcsekei református temető fejfái (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, III. 1960). írod.: Dankó Imre: Ny. M. köszöntése (Szabolcs- Szatmári Szemle, 1979. 4., 81-83.); Ny. M. 90 éves (Szabolcs-szatmári Múzeumi Füzetek. 5. Nyíregyháza, 1979; bibl.-val: Páll István: Ny M. szak- irodalmi munkássága); Erdész Sándor: Ny. M. néprajzkutató (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1981. 1., 86-91.); Soltészné Pádár Ibolya: Ny. M. néprajzkutató portréja (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, XXIV-XXVI., Nyíregyháza, 1989, 453-457.); MÉL IV.: 669. Szőlösi Katalin Nyilassy Vilma: — Varjas Béláné o O. Szabó Mihály: — Szabó Mihály, O. Oberschall Magda, Bárányné (1904. jan. 4. Bp. - 1985. okt. 28. Bryn Mawr, Philadelphia, USA): művészettörténész. - Férje Bárány István úszó. - A Pázmány Péter Tudo- mányegy. Keresztény Archeológia és Régiségtan Tanszékén (1921-1925) és a párizsi Sorbonne-on tanult. A holland és flamand festészet nemzeti sajátosságai c. bölcsészdoktori értekezését 1926-ban védte meg. Az Orsz. M. Gyűjteményegy. kebelébe tartozó Orsz. M. Iparművészeti Mtíz.-ban múz.-i gyakornok (1927. jan. 1-jétől), majd szakdíjnok (1933-tól), az MNM Történeti Múz.-a munkatársa (1934. okt. 8-ától), I. osztályú múz.-i segédőr (1936-tól), az MNM Történeti Osztályának vezetője (1939-től). 1942-ben Tápai Szabó Gabriellával együtt segített a Zsidó Múz. tárgyait az MNM pincéjébe menteni. A bp.-i tudományegy.-en a m. iparművészet és K-i kapcsolatai tárgykörben egy.-i magántanári képesítést szerzett (1947). A bizánci, ill. italo-bizantin rekeszzománc történetét kutatva többször járt Olaszo.-ban tanulmányúton. Ösztöndíjjal Rómában járt (1948); mivel a kutatásai folytatására kért fizetés nélküli szabadságot nem kapta meg, nem tért haza. Az USA-ban, Münchenben, majd ismét az USA-ban élt (1970-től); Münchenben a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. - Számos alapvető tanulmányt publikált a m. iparművészet, ezen belül főként az ötvösség és a zománcművesség történetéről. A Monomachosz-koronával, ill. a m. Szent Koronával kapcsolatos megállapításai a hazai művészettörténeti, bizantinológiai kutatások meghatározó tud.-os eredményei. Elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a Szent Korona alsó része, az oromzatos „corona graeca" a bizánci női koronák típusának felel meg. Véleménye szerint a „corona graeca" I. Géza feleségének, Szünadéné bizánci hercegnőnek a hozománya lehetett, írásaiban hangsúlyozta a zománcszínek és a feliratok elemzésének fontosságát. A „corona latina" apostolainak zománcképeit vizsgálva arra következtetett, hogy a lemezek a 11. sz.-ban, a Rajna-vidéken is készülhettek. - Kívánsága szerint hamvait Bp.-en, a Kere
