Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
N
Németh 652 1969; nyugdíjba vonulásáig); a könyvtár megszervezője, szerkezetének kialakítója. Könyvtártud .-i munkái mellett közel 20 éven át szerkesztette a Szovjet Régészet c. fordításgyűjt.-t. Az Archaeologiai Értesítő számára évente összeállította a m. régészeti szakirodalom bibl.-ját. F. m.: Magyar régészeti irodalom (Archaeologiai Értesítő, 1951, 1955-1971); A Történeti Múzeum Központi Régészeti Könyvtárának öt esztendeje (Folia Archaeologia, 1957, 273-279.); Tízéves a Régészeti Könyvtár (Folia Archaeologica, 1963, 215-223.). írod.: F. Fejér M.: N. E. (Archaeologiai Értesítő, 102., 1975). Tóth Endre Németh Gábor (1956. okt. 20. Szikszó 1998. márc. 31. Érd): történész. - Felesége Németh Mária (1959-1989) történész-muzeológus, művészettörténész. - Az ELTE-n - az Eötvös-koll. tagjaként - történelem szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett (1981); emellett levéltár és könyvtár szakon is folytatott tanulmányokat. Történettud.- ból doktorált (1987). Az MNM Újkori Főosztályának tud.-os munkatársa; a pecsétnyomó-, az ón- (1981-1998) és az újkori dokumen- tumgyűjt. (1981-1990) kezelője, az Újkori Főosztály főosztályvezető-helyettese (1989-től haláláig). Létrehozta az MNM M. Művelődéstörténeti Munkaközösségét. Tud.-os kutatásainak középpontjában a 16-18. sz.-i társadalom- és művelődéstörténet állt. Szülőföldje, Szikszó és a tágabb értelemben vett Hegyalja életre szólóan meghatározta érdeklődését; diplomamunkája (Szikszó mezőváros önkormányzata a XVII-XVIII. században) és doktori értekezése (Mezővárosi önkormányzat és társadalmi meghatározói a XVII. századtól a XIX. századig Abaúj és Zemplén megyében) témáját is innen merítette. A hegyaljai mezővárosok, Gyöngyös, Nagyszombat, Kassa 16-17. sz.-i önigazgatásáról és írásbeliségéről írt tanulmányai komoly előrelépést jelentenek a mo.-i városfejlődés, elsősorban a mezővárosok társadalma és önkormányzati struktúrája tanulmányozásában. Muzeológusként művelődéstörténeti kutatásokat végzett, a céhek és a kézművesség történetét vizsgálta. Ónedények (1984) c. kötetében elsőként ismertette összefoglalóan az MNM óngyűjt.-ét. Rendszeresen részt vett a Tokaji Képzőművészeti Táborban. Széles körű tevékenységet fejtett ki a szikszói gótikus templom felújítása érdekében; a templom restaurálásának idejére az MNM-ben letétbe kerültek az ottani ötvös- és óntárgyak, amelyek kiállításával felhívta a figyelmet erre a kevéssé ismert műemlék templomra és rekonstrukciójának szükségességére („ Utensilia Sacra"-úrasztali edények. A szikszói református egyház kincsei, 1993. dec. 15.). A templom megóvása érdekében jótékonysági hangversenyt szervezett a debreceni Arany Bika Szállóban és a bp.-i Zeneakad. Kistermében. Az MNM új állandó kiáll.-ának (1996) egyik rendezője, részt vett a József főherceg, a nemzet nádora c., József nádor halálának 150. évfordulójára rendezett kiáll, megrendezésében (1997), amely a nádor történelmi szerepét és az MNM-mel való kapcsolatát mutatta be. - A Veszprémi Akad.-i Biz. (VEAB) keretein belül működő Kézművesipar-történeti Munkabiz. tagja (1981-1991), majd titkára; szervezte a bel- és külföldi szimpóziumokat, szerkesztette a tanulmányköteteket (Nagybákay Péterrel közösen). Az MNM két, 1936-1944 között megjelent művelődéstörténeti sorozatának, Bibliotheca Humanitatis Historica a Museo Naţionali Hungarico Digesta újraindítója, szerkesztője (1990-től). A Folia Historica szerkesztője (1991-től). Borsod-Abaúj-Zemplén M. Bp.-i Baráti Körének, az MNM Baráti Körének, a Kazinczy Szövetségnek és a Szikszói Városvédő Egyesületnek a tagja. - Emlékét a szikszói városi temetőben kopjafa őrzi, grafikáiból kiáll, nyílt a szikszói templomban. Emlékének szentelték a Sárospatakon megrendezett Zemplén népessége, települései konferenciát (1999). 2001. szept. 8-án a szászfái temetőben emlékoszlopot állítottak a tiszteletére, amely az egykori kopjafás temető ~ által összegyűjtött motívumainak felhasználásával készült. F. m.: Szikszó mezőváros autonómiája a 17-18. században (Történelmi Szemle, 25., 1982, 537-549.); Ónedények (Bp., é. n. [1984]); Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegy alja kézműiparában a 1617. században (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 25-26. Miskolc, 1988, 293-305.); A Magyar Nemzeti Múzeum pecsétnyomó gyűjteménye (Történeti Múzeumi Közlemények, 1987-1988, 37-51.); Hegyaljai mezővárosok „törvényei" a 17-18. századból (Bibliotheca Humanitatis Historica a Museo Naţionali Hungarico Digesta. A Magyar Nemzeti Múzeum Művelődéstörténeti Kiadvá-
