Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
N
Nemeskéri 650 Természettud.-i Múz. Embertani Tárát (1945), amelynek vezetője volt (1965. júl. 15-éig). A Központi Statisztikai Hivatal Népességtud.-i Kutató Int.-ének tud.-os főmunkatársa, ill. tud.-os tanácsadója (1965-1983; nyugdíjba vonulásáig). A Pázmány Péter Tudományegy. BTK-n a régészet mb. előadója (1946-1947). Az ELTE BTK-n (1952-1963), a debreceni KLTE Állattani és Embertani Tanszékén antropológiát oktatott (1971-1984). Az ELTE címzetes docense (1969-től), a KLTE címzetes egy.-i tanára (1978-tól). - Szakmai pályafutása 22 éves korában, a székesfehérvári középkori kir. bazilika sírjainak feltárásával indult; a munkával professzora, Bartucz Lajos bízta meg. Példamutató gondossággal tárta fel a kriptát, és készítette a feltárások jegyzőkönyvét. Tud.-os munkássága kezdetén etnikai (K- mo.-i hajdú települések, Szabolcs m.-i rétközi települések népességének antropológiai vizsgálata) és történeti embertani kutatásokkal (mo.-i őskori népességek, vmint m. őstörténeti és kora Árpád-kori népességek) foglalkozott. Történeti antropológiai kutatásai során - a biológiai rekonstrukció elvének megfelelően - a múltban élt egyes szubpopulációk minél teljesebb biológiai és társadalomtud.-i megismerését szolgáló, teljes körű antropológiai feltárások megvalósítására törekedett. Kutatásai során főként a vitatott módszertani kérdések keltették fel figyelmét. Ennek alapján kezdte meg az É-mo.-i Ivád község relatív endogám népességének komplex társadalomtud.-i, demográfiai, antropológiai, orvostud.-i vizsgálatát. A közel 30 évig tartó, széles munkaközösség által végzett kutatás az ivádi populáció horizontális és vertikális struktúrájának és változásainak megismerésére irányult. A Ter- mészettud.-i Múz. Embertani Tárában a történeti antropológiai kutatások korszerű és biológiai tartalmú profilját széles körű, interdiszciplináris keretekben igyekezett megvalósítani (1945-1965). Orvostud.-i szakemberekkel közösen, bonctermi vizsgálatok alapján kidolgozta a nem-meghatározás és az életkorbecslés komplex módszerét. E biológiai alapjellemzők ismeretében, a korszerűen feltárt, teljes sorozatokat alapul véve, demográfus munkatársaival első ízben a kérpusztai kora Árpád- kori (10-11. sz.) népességen dolgozta ki a paleodemográfiai rekonstrukciót. További hazai és külföldi embertani sorozatokon végzett módszeres paleodemográfiai kutatásának eredményeit foglalta össze az Acsádi György- gyel közösen írt History of Human Life Span and Mortality (1970) c. könyvében, amely világszerte ma is az egyik legismertebb és legtöbbet idézett antropológiai kézikönyv. Kiemelkedő tud.-os jelentőségűek a bodrogközi demo- és populációgenetikai, ill. az ivádi izolátum komplex humángenetikai, demográfiai vizsgálatai, amelyeket széles körű hazai és nemzetközi együttműködésben végzett. Biodemográfiai és antropológiai kutatásainak keretében vizsgálta az egy.-i (főisk.-i) felvételre, ill. ipari szakmára jelentkező, vmint az ösz- szeírásra kerülő sorköteles ifjak testi fejlettségét. Reprezentatív bp.-i mintán vizsgálta a koraszülöttség okait, ill. ugyancsak bp.-i adatgyűjtés alapján a halállal végződött öngyilkosságok biodemográfiai, kultúrantropológiai vonatkozásait. Elvégezte a székesfehérvári kir. bazilikában 1936-1937-ben - részben mások, részben általa - feltárt, majd az ugyancsak általa 1938-ban egy közös kriptában elhelyezett, mintegy 400 ember csontvázleleteit tartalmazó 83 láda régészeti módszerrel történő feltárását (1984). Irányításával végezték el a budavári Nagyboldogasszony-templomban elhelyezett kir. házaspár, III. Béla és Antiochiai Anna, vmint a székesfehérvári bazilikából származó 16 egyén embertani leleteinek exhumálását és kutatását (1984). Végzetes betegsége előtt 4 nappal részvételével kezdték meg a rákoskeresztúri új köztemető 301. sz. parcellájában az 1956. évi forradalom mártírjai maradványainak exhumálását. Tud.-os kutatásait négy monográfiában és több mint 200 tanulmányban publikálta m., angol, német és francia nyelven. Eredményeit számos hazai és közel 90 nemzetközi kongresszuson is bemutatta, így a Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai Kongresszusokon (Philadelphia, 1956; Chicago, 1973), a Nemzetközi Finnugor Kongresszusokon (Tallinn, 1970; Bp., 1975). Az 1990-ben Bp.-en rendezett 3. kongresszus szervezőbiz.-ának elnökévé választották, halála azonban megakadályozta a kongresszuson való részvételét. - Az MNM-ben került kapcsolatba a régészettel. Ny-Mo. területén és a Felvidéken végzett honfoglalás és Árpád-kori temetőfeltárásai eredményeképpen nemcsak Az embertan és a magyar őstörténet c. összegző tanulmányát írhatta meg (1943),
