Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

N

637

Nagy

egyesület, vmint a balatonedericsi ált. isk. (1997. máj.-tól).

írod.: Berecz Katalin: Puskák, pajzsok, fohászok. Dr. N. E. afrikavadász kalandos élete (Bp., 2001).

Nagyné Berecz Katalin

Nagy Géza (1855. aug. 4. Gárdony -1915. febr. 3. Bp.): régész, etnográfus. - A pesti tudományegy.-en történelmi, régészeti, oklevéltári és összehasonlító nyelvészeti tanulmányokat végzett. Az MNM Régiségtárában dolgozott (1875-től), a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz. őre (1881-1889), Bp.-re visszatérve az MNM Régiségtárának gyakornoka (1889. szept. 19-étől), múz.-i segédőr (1891. júl. 24-étől), múz.-i őr (1901. okt. 30- ától), az Érem és Régiségtár ig. őre, a hadtörténeti gyűjt, kezelője (1901. okt. 21-étől). - A magyarság őstörténetével foglalkozott. Foglalkoztatta a magyarság eredetének kérdése, a közép-ázsiai népvándorlás, a magyarság ázsiai rokonságának problémája. Nagyobb tanulmányaiban a skyták (szkíták) nemzetiségéről, a honfoglaló magyarokról, cikkeiben a turulmadárról, a kunok temetkezéséről, az Árpád-kori koponyákról értekezett. Fontos kutatásokat végzett a kronológia, az etnológia, a nyelvészet, az ős- és népvándorlás kori régészet terén. Régészeti kutatásainak melléktermékeként kutatta a m. vise- letek és fegyverzet történetét. Genealógiai kutatásainak összefoglalása a Népfajokról és népekről a XIX. században c. tanulmánya. - Az Archaeologiai Értesítő szerkesztője (1913- tól haláláig). - Az MTA 1. tagja (1901).

F. m.: Adatok a székelyek eredetéhez (Sepsiszent- györgy, 1883-1886); A szkíták nemzetisége (Néprajzi Füzetek, 3. Bp., 1895); A Történelmi Főcsoport hivatalos katalógusa. III. Ősfoglalkozások. Herman Ottóval (Bp., 1896); A magyar viseletek története. Nemes Mihállyal (Bp., 1900); Szabolcs vármegye őstörténete. Jósa Andrással (in: Szabolcs vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky Samu. Bp., 1900); Tájékoztató a Régiségtárban (Bp., 1902); Budapest és vidéke az őskorban (Bp., 1904); Magyarország a királyság megalapításáig. Fröhlich Róberttel, Kuzsinszky Bálinttal, Marczali Henrikkel (Bp., 1905); A skythák. Székfoglaló értekezés, MTA 1905 (Bp., 1909; Magyar Történelmi Szemle, 3., 1972, 4.); Pulszky Ferenc emlékünnepe. Berzeviczy Alberttel, Marczali Henrikkel (Bp., 1915).

írod.: N. G. (Archaeologiai Értesítő, 1915,1-3.); N.

G. (Századok, 1915, 225-227.); Benkő Sámuel: N. G., a literátor és művelődésünk mindenese (Erdélyi Tudományos Füzetek, 209. Kolozsvár, 1991); Szinnyei IX.: 572-576.; Gulyás XIX.: 103. (eltérő halálozási nap: febr. 4.!).

Bandi Gábomé

Nagy Gyula (1911. nov. 16. Orosháza — 1994. dec. 26. Orosháza): néptanító, etnográfus, múzeumigazgató. - A Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Int.-ben népisk.-i tanítói oklevelet szerzett (1932). Négy évig állástalan, majd az orosházi Gyulai úti — a falutól legtávolabb lévő tanyai - osztatlan Állami Népisk.- ban (1936-tól), a faluszéli Pesti úti isk.-ban (1941-től), majd az orosházi 1. sz. Ált. Isk.- ban tanított (1945-1950). Közben néprajzi tárgyakat és népi hiedelmeket, babonákat gyűjtött. 1943 nyarán, Mády Zoltán bp.-i gimn.-i tanár biztatására néhány héten át részt vett az Ugocsa vm.-i Nagyszőlősön a Táj- és Népkutató Int. szervezésében folytatott néprajzi gyűjtésen, ami későbbi életútjá- ra döntő befolyást gyakorolt. Orosháza városa Sitkéi Józseffel együtt megbízta a tanár előd, Juhász Balázs által évtizedekkel korábban alapított isk.-i gyűjt, múz.-má szervezésével (1945); a munkát a tanítás mellett másodállásban elvégezte, majd az államosítást követően főhivatású néprajzos muzeológusként átvette az intézmény irányítását; az orosházi Szántó Kovács János Múz. ig.-ja (1950-1978. dec. 31.). Nyugállományba vonulása után is, 80 éves koráig intenzíven dolgozott a múz.-ban. - Az évtizedek folyamán köréje szerveződő tud.-os műhely létrehozásával szűkebb szakterülete - a leíró néprajz és a helytörténetírás — számára orsz. rangot vívott ki. Kiadta az „egy-