Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
617 Miske címet Mária Teréziától kapta. Felesége a kőszegi Chernél családból származó Sarolta, így a hg. Esterházy és a gr. Zichy családdal is kapcsolatba került. - A magyaróvári gazdasági akad.-n végzett. Adományai révén a Vasvm.-i Múz. egyik alapítója, a múz. megnyitásától a Régiségtár őre (1908. okt. 11.- 1912. márc.), majd első világi ig.-ja (1912. márc. 21-étől haláláig). Ez utóbbi minőségében a régészed gyűjt, gyarapítására helyezte a fő hangsúlyt. A 91 kiállítótól begyűjtött mintegy 2000 tárgyból Chemel Istvánnal, gr. Széchenyi Rezsővel és Végh Gyulával együtt megrendezte a Vasvm.-i Műtörténeti Kiáll.-t, amely orsz., sőt nemzetközi visszhangot váltott ki. 1922 okt.-ében új szellemben - tanító és ismeretterjesztő célzattal - rendezte át a múz. kiáll.-át; Tompa Ferenc azt az ország legkorszerűbb kiáll.-aként jellemezte. A Tanácsköztársaság (1919) idején végzett - valójában egy vm.-i műtörténeti monográfia elkészítésével összefüggő és tkp. az elhagyott műkincsek védelmét szolgáló - műkincs-szocializálási tevékenysége miatt felelősségre vonták, majd felmentették a vád alól. A gyanúsítás nagyon megviselte, s ettől kezdve kőszegi lakóhelyére visszavonulva élt. A vm.-i múz. igazgatását helyetteseire bízta, később pedig betegsége miatt már ritkán utazott Szombathelyre. Az 1932 máj.-ában - Kőszeg török ostromának 400 éves évfordulóján - megnyílt kőszegi Helytörténeti és Szülőföldismereti Múz. alapítóinak egyike. Legnagyobb tud.-os érdeme a Vas vm.-i Velem község határában található Szt. Vid hegy kutatása (1896-1929); ~nek, publikáló tevékenységének köszönhető, hogy a hely ma jól ismert a bronz- és vaskor hazai és külföldi kutatói előtt. Többségében idegen nyelven megjelent cikkeiben vázolta a hegy társadalomtörténetét az újkőkortól a korai középkorig. Gr. Almássy György Ázsia-kutatóval Temes vm.-ben az Al-Duna vidékén (Alsókubin) is folytatott ásatásokat. Munkásságát a lelkes és jól tájékozott „amatőrség" jellemezte. Nem egyszer járatlan vagy szinte ismeretlen utakon haladt (pl. bronzvizsgálatok, antimon- bronz- és fémipar kérdései), a tárgyak révén az őskori ipari centrum és a kereskedelem problémáira igyekezett választ találni. Felvetette a Kárpát-medence és Skandinávia közötti kereskedelmi kapcsolatok lehetőségét, amit az utóbbi évtizedek nemzetközi kutatása igazolt. A hivatásos régészeket is megelőzve igyekezett tisztázni a hazai őskor, különösen a fémkorszakok relatív és abszolút időrendjét. Felállította a hazai bronzkor tipológiáját (1911-1912), majd kronológiáját (1916), az egyes leletcsoportokat - a mai gyakorlatnak megfelelően - a vezető lelőhelyekről nevezte el, olyan külföldi kutatók nyomdokain haladva, mint Montelius vagy Rei- necke, akikkel rendszeresen levelezett. Ugyancsak kísérletet tett a kelta kor kronológiájának kialakítására (1910), vmint az újkőkor rendszerezésére is (1933). Kezdeményezte, hogy a középisk.-kban tanítsák a praehistoriát és a kultúrtörténetet; a tankönyv megírására is vállalkozott. Elképzelése azonban nem valósult meg. Annál inkább - igaz később (1938) - másik felvetése (1920) az „őstörténet egy.-i katedrájának" felállításáról. A tanszék első professzora „tanítványa", Tompa Ferenc lett. Mo.-on vsz. elsőként kezdeményezte a kulturális örökség törvénnyel való védelmét, amikor a trianoni békeszerződést (1920) követő érckutatások miatt veszélybe kerülő Szt. Vid és 3 km-es körzete védetté nyilvánítását javasolta. Felhívta a figyelmet a vastárgyak restaurálásának fontosságára, s annak módjáról értekezett (1903). Tanulmányúton járt Olaszo.-ban, rendszeres résztvevője volt az osztrák és német régészeti és antropológiai kongresszusoknak. A múz. 1908. évi megnyitása előtt több német múz.- ot látogatott meg. Amerikai útjáról csak a családi emlékezet szól. - Az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat és egy ideig a társulat Orsz. Választmányának is tagja. F. m.: A Velem szt. vidi őstelep. I. A harácsolt leletek leírása (Wien, 1907; németül is: 1908); Die Bedeutung Velem St. Veits als prähistorische Gusstätte mit Berücksichtigung der Antimon-Bronzefrage (Archiv für Antropologie, 2., 1904, 124-138.); Die La Tene III- Stufe in Velem (St. Veit) (uo., 3., 1905, 181-1909); Versuch eines chronologischen Systems der ungarländischen Bronzezeit (uo., 15., 1916,253-269.); Bergbau, Verhüttung und Metallbearbeitungswerkzeuge aus Velem St. Veit (Westungarn) (Wiener Prähistorischer Zeitschrift, 16., 1929,81-94.). írod.: Pável Ágoston: Báró M. K. (Vasi Szemle, X., 1943, 157-158.); Tompa Ferenc: Báró M. K. (Dunántúli Szemle, X., 1943, 257-261.); Károlyi
