Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

M

Miklós

612

Irod.: Horváth Hilda: M. I. (Ars Decorativa, 16., 1997, 285-288.); Kissné Mikes Éva: M. I. (in: Alkotó öregdiákok kiállítása. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium fennállásának 100. évfordulójára. Szerk. Kissné Mikes Éva. Mezőtúr, 1997).

Horváth Hilda

Miklós Gergely (1857. jan. 15. Dálnok 1935. szept. Révfülöp): tanár, múzeumi titkár. - A gimn.-ot Sepsiszentgyörgyön, a tanítóképző int.-et Székelykeresztúron végezte. Bp.-en a polgári isk.-i tanítóképzőben matematikai és természettud.-i tanári képesítést szerzett. A tordai állami polgári fiúisk. tanára (1880-1881), az alsólendvai polgári isk. ig.-ja (1881-1883), a bp.-i I. ker.-i állami gyakorló polgári isk. vezető tanára (1883—

1897), a bp.-i I. ker.-i állami elemi tanítóképző int. tanára (1897-től). Az Orsz. Tan- szermúz. titkára (1895), igh.-i beosztásban az intézmény vezetője (1904—1906), majd újból múz.-i titkár (1912-ig). Irányítása alatt fejeződött be az Orsz. Tanszermúz. és az Orsz. Pedagógiai Könyvtár kettős gyűjt.-ű intézményként való átszervezése, a Ferencz József Tanítók Házába (Bp. Szentkirály u. 47.) való átköltöztetése, az új állandó tan- szerkiáll. megrendezése. Több tankönyvet írt. Cikkei jelentek meg a Néptanítók Lapjában, a Magyar Tanítóképzőben és a Felső Nép- és Polgári Iskolai Közlönyben.

Irod.: Szinnyei, VIII.: 1322-1323.; Gulyás XVIII.: 973.

Bogdán Melinda

Miklós Róbert (1917. ápr. 30. Pécs - 1980. ápr. 23. Bp.): irodalomtörténész. - Az Erzsébet Tudományegy. m.-német szakán végzett

(1940), a Helsinki Egy. ösztöndíjasa. Csong- rádon gimn.-i tanár, majd iskoláig., a Vallás- és Közoktatásügyi Min. munkatársa (1945), a Pedagógus Továbbképző Int. M. Tanszékének adjunktusa (1952-1957), a Petőfi Irodalmi Múz. (PIM) osztályvezetője (1957-1979), tud.-os főmunkatársa, a Magyar Irodalmi Lexikon (I—III., Bp., 1963-1965) szakszerkesztője. A m. irodalmi muzeologia egyik megalapítója, megszervezője, számos hazai irodalmi emlékhely (a szalkszentmártoni és a dunavecsei Petőfi-, a keleméri Tompa Mihály-, a széphalmi Kazinczy-, a csesztvei

Madách-, a horpácsi Mikszáth-, az álmosdi Kölcsey-emlékház) létrehozója, hosszú évekig e terület vezető szakfelügyelője. Több mint egy évtizeden keresztül tervezője, forgatókönyvírója, rendezője a PIM állandó és időszaki kiáll.-ainak itthon és külföldön. A TIT alapító tagjaként jelentős irodalmi ismeretterjesztő munkát végzett. Fő kutatási területe a 19. sz.-i m. irodalom. - Madách-díj

(1965), Móra Ferenc-emlékérem (1972), Goethe Emlékérem.

F. m.: Madách Imre csesztvei évei (Balassagyarmat,

1964); Lévay József életútja (Miskolc, 1973); Tompa Mihály költői útja Kovács Dániellel (Miskolc, 1991). írod.: Taxner-Tóth Ernő: M. R. (Magyar Nemzet, 1980. ápr. 25.); Tóth András: M. R. (Irodalomtörténet, 1981. 1.); MÉL IV.: 624.

Nagy Csaba

Mikó Imre, hídvégi gr. (1805. szept. 4. Zabola - 1876. szept. 16. Kolozsvár): történész, politikus, gyűjtő, múzeumalapító, mecénás. - Erdély egyik legrégibb székely családjából származott, családja 1755-ben kapott gr.-i rangot. Édesanyja, gr. Mikes Borbála a szülés után meghalt, így anyai nagyszülei nevelték. - A nagyenyedi Bethlen Koll. diákja (1813-1824), egy évig joggyakornok a marosvásárhelyi kir. táblánál

(1824) , majd jogtud.-okból vizsgát tett

(1825) . Az erdélyi Főkormányszék és a bécsi Udvari Kancellária tb. hivatalnoka (1826- 1837). Az erdélyi országgyűlés főkormány- széki tanácsossá (1837), majd kincstárnokká választotta (1847); ugyanekkor valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. Egykori isk.-ja (1838), majd a ref. egyházker. főgondnokává választotta (1840). Az erdélyi reform- nemzedék vezéregyénisége, Erdély és Mo. uniójának és a jobbágyfelszabadításnak szorgalmazója. 1848-ban a felajánlott udvari kancellári tisztséget nem fogadta el, de helyettesítette a Pestre távozó gr. Teleki József főkormányzót. Az 1848. okt.-i agyagfalvi székely nemzeti gyűlés elnöke. A Főkormányszék sérelmi feliratát 1858 dec.- ében Olmützbe, az uralkodóhoz vitte, ahol tíz hónapra internálták. Felesége gr. Rhédey Mária halála után a tudományosság és a gazdasági-művelődési élet szolgálatába szegődött. Hatékony szervező tevékenységével maradandót alkotott az erdélyi magyarság