Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
M
613 Mikó történetében. Visszaszerezte a kolozsvári m. színtársulatnak a színház épületét, azt kibővíttette, s közreműködött a kolozsvári Nemzeti Színház működtetésében (felügyelő- biz.-i elnök, 1843-1876). Újraalapította, és haláláig elnökként vezette az Erdélyi Gazdasági Egyletet (1854). A töredékekből ösz- szeállította és közzétette Debreczeni Márton eposzát, A kiovi csatát (1854), sajtó alá rendezte az Erdélyi Történelmi Adatok három kötetét (1855-1858), támogatta a Kolozsvári Közlöny c. újság megindítását (1856), amelynek hasábjain gyűjtést kezdeményezett az Erdélyi Múz.-Egylet (EME) felállítására. Elsősorban ~ közbenjárásának köszönhetően engedélyezték az EME megalapítását (1859), amelynek elnökévé választották. Nyári lakát és kertjét, könyvtárát, kézirat- gyűjt.-ét adományozta az egyesületnek. Ezzel Erdélyben hajlékot teremtett a tudományművelésnek és a muzeális törekvéseknek; az EME könyv-, levél-, érem- és régiség-, állat-, növény- és ásványtára stb. Erdély legfontosabb kulturális intézménye lett. Az EME folyóiratának, az Erdélyi Múzeumnak is alapítója (1860). Szülőföldjén felsőbb fokú ref. tanint.-et létesített, adományokkal, kölcsönökkel támogatta az 1859- ben megnyílt sepsiszentgyörgyi főgimn.-ot, amelyről végrendeletében is gondoskodott. (A főgimn. ~ halálát követően felvette a Székely Mikó-Koll. elnevezést.) Hasonló bőkezűséggel újraalapította 1849-ben elpusztított egykori szebeni isk.-ját, s kijárta a tanítás engedélyezését (1861), az isk.-nak adományozta ősnyomtatványt is tartalmazó latin-görög könyvtárát, majd érem- és pénz- gyűjt.-ét. - Az uralkodó kinevezte az Erdélyi Főkormányszék elnökévé (1860), de amikor Szebenben jelölték ki székhelyét, visszautasította a tisztséget. Az 1865. évi kolozsvári országgyűlés vezető szelleme, majd a pesti országgyűlésen Kolozsvár képviselője. Sokat tett az unió törvénybe iktatásáért. A kiegyezés után közmunka- és közlekedési miniszter (1867. febr. 20.-1870. ápr. 21.), visszavonulásakor az uralkodó a Lipót-rend nagykeresztjével és a kir. főpohárnok-mesteri tisztséggel ruházta fel. Ennek révén zászlósúr, a főrendiház tagja lett. Közreműködött a kolozsvári tudományegy. megindításában; 1872 őszén miniszteri biztosként vette be az esküt a megnyíló egy. tanáraitól. - Az MTA t. (1858), majd igazgatósági tagja (1865); az akad.-t anyagilag is támogatta. Akad.-i székfoglalóját Erdély különválása Magyarországtól (Buda, 1860) címmel tartotta. A M. Történelmi Társulat - amelyet ugyancsak pénzadományban részesített - mint egyik alapítóját az elnöki székkel tisztelte meg (1867-től). Anyagilag támogatta Kriza János Vadrózsák (1863) c. népköltési gyűjtőnek és Gyergyai Ferenc nyelvészeti munkáinak megjelentetését. - Jelmondata volt a Titus Liviustól származó Et facere et pati fortia (Nagy dolgokat tenni és elviselni fenséges). Már kortársai „Erdély Széchenyijé"- nek nevezték, ami inkább társadalmi tevékenységére, nem pedig politikai pályafutására illik. Számos kaszinó, egyesület és egylet választotta tb. tagjává, közöttük a nagyszebeni Vérein für Siebenbürgische Landeskunde (1860) és a román Asociatiunea Transilvana pentru literatură română şi cultura poporului român (ASTRA, 1862). Kitüntették a török Medzsidije-rend első osztályával. Kolozsvár (1854), Marosvásárhely (1856), Gyulafehérvár (1859), Székelyudvarhely (1859), Szatmárnémeti (1861), Csongrád (1861), Nagybánya (1867), Fiume díszpolgára (1869). - Felesége ~ számára a Há- zsongárdi temetőben díszes, Kagerbauer Antal által tervezett, neogótikus kriptát építtetett, de magát melléje, a földbe temettette. Az EME az egykori Mikó-kertben felállíttatta ~nek Vay Miklós készítette - ma is létező - mellszobrát (1889). A Székely Mikó-Koll. 1905 őszén, ~ születésének centenáriumán a zabolai Mikes-kastélyon emléktáblát helyezett el, 1991-ben a kastély előtt felállították ~ mellszobrát (Petrovies István alkotása). Az EME-nek adományozott kertjéig vezető kolozsvári utca 1964-ig viselte nevét. Bp.-en jelenleg is van Mikó utca. A Kolozsvári Egy.-i Könyvtár egyik olvasótermét és az 1992-ben létrejött Heltai Gáspár Alapítvány könyvtárát is róla nevezték el. F. m.: Erdélyi Történeti Adatok. I—III. Szerk. (Kolozsvár, 1855-1858); Erdély különválása Magyarországtól (Buda, 1860); Gróf Kemény József emlékezete (Buda, 1860); Irányeszmék (Pest, 1861); Bőd Péter élete és munkái (Pest, 1862); Magyarország vasúthálózata (Pest, 1867); Benkő József élete és munkái (Pest, 1867).
