Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
Balázs 40 yen-barlangból származó denevéreket Kret- zoi Miklós Hipposideros armigemek határozta meg. Az indonéziai Nusa Barung szigetről származó példány Topái György meghatározása szerint Rhinolophus affinis affinis. Balogh János és Mahunka Sándor zoológus megbízásából kiterjedt talajfauna-gyűj- tést végzett Amazóniában, Madagaszkáron és Óceániában. Mahunka Sándor, az anyag tud.-os feldolgozója két új atkafajt és egy új állatnemet nevezett el a gyűjtőről. A mada- gaszkári Nosy Be szigetén, vmint a Fia- narantsoa várostól K-re található Ranoma- fana esőerdőben végzett gyűjtései három új atkafaj (Acari) megismerését eredményezték. Az általa gyűjtött új fajok holotípusát a M. Természettud.-i Múz. Allattára őrzi. - Kitartó szervezőmunkával és példamutató személyes áldozatkészséggel 1983-ban létrehozta a M. Földrajzi Múz.-ot, Érd város első közgyűjt.-ét. Nagy figyelmet fordított a külföldön fellelhető m. vonatkozású emlékek felkutatására, nyilvántartásba vételére, dokumentálására. Meghatározó tudományszervező szerepe volt a M. Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a M. Földrajzi Társaságban. Alapító szerkesztőként indította útjára a Karszt és Barlang, vmint a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok c. szakfolyóiratot. írásaiban nagy figyelmet fordított a természeti értékek megőrzésére, számos cikkében emelte fel szavát földtani, geológiai kincseink megóvásáért. Élményeit élvezetes stílusú, magas színvonalú útleírásokban adta közre. 27 könyve jelent meg m., lengyel, német, bolgár és szlovák nyelven. 168 ismeretterjesztő cikk, 159 tud.-os dolgozat munkásságának fő mérlege. -AM. Földrajzi Társaság (1989-1994), vmint a M. Karszt- és Barlangkutató Társulat társelnöke (1991-1994). - Herman Ottó-em- lékérem (1976), Lóczy Lajos-érem (1984), Kadic Ottokár-emlékérem (1985), Móra Fe- renc-emlékérem (1986), Körösi Csorna Sán- dor-emlékérem (1988), Érd város díszpolgára (1988), Szent-Györgyi Albert-díj (1994). - Kutatásainak és utazásainak gazdag dokumentációs és képhagyatékát, vmint néprajzi gyűjt.-ét végrendeletében a M. Földrajzi Múz.-nak ajándékozta. Születésének 75. évfordulóján teljes alakú bronzszobrát, Domonkos Béla szobrászművész munkáját a M. Földrajzi Múz. kertjében avatták fel. F. m.: Hajóstoppal az Indonéz-szigetvilágban (Bp., 1969); Hátizsákkal Alaszkától a Tűzfaláig (Bp., 1972); Galápagos. Útleírás (Bp., 1973); Pápua Új-Guinea (Bp., 1976); A Zambézitől délre. Egy földrajzkutató utazásai Afrika déli országaiban (Bp-Bratislava, 1979); Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia. Útikönyv (Bp., 1981); Vándorúton Panamától Mexikóig (Bp., 1981); A sivatagok világa (Bp., 1982); Bozóttaxival Madagaszkáron (Bp., 1983); Közép-Amerika és a Nyugat-indiai-szigetek (Bp., 1986); Amazómia. Egy geográfus a folyók királyán, a torkolattól a forrásig (Bp., 1987); Argentína, Uruguay. Útikönyv (Bp., 1988); Az őserdők világa (Bp., 1990); A magyar utazók, geográfusok és a rokontudományok kiemelkedő személyeinek emlékhelyei a Kárpát-medencében (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, Érd, 1992); A Hús- vét-sziget fogságában (Érd, 1993); Magyar utazók lexikona. Szerk. (Bp., 1993); Szigetről szigetre a Kis- Antillákon (Érd, 1994); Életem, utazásaim. Emlékiratok a földrajzi ismeretterjesztés szolgálatában (Érd, 1995). írod.: RÚL II.: 131-132. Kubassek János Balázs Márton (1867. szept. 22. Szilágy - somlyó - 1948. júl. 25. Sepsiszentgyörgyi: etnográfus, tanár, iskolaigazgató. - A zilahi tanítóképzőben tanult (1885-1889); tanára, a népdalgyűjtő Bartalus István támogatásával a bp.-i tanárképző főisk.-n (Paedagogium) a nyelv- és történettud.-i szakcsoportban végzett (1892). Aranyosmedgyesen házitanító a Streicher családnál. A kézdivásárhelyi polgári fiúisk.-ban a m. nyelv és irodalom tanára (1893-tól), az isk. ig.-ja (1899-1904), egyúttal a polgári leányisk. ig.-ja is (1899- től). Széles körű közéleti tevékenységet végzett, volt egyházi tanácsos, kórházat fenntartó egyesület igazgatósági tagja, leányár- vaház iskolaszéki tagja stb. A helyi lapok (Székely Nép, Székely Újság, Székely Híradó) állandó munkatársa. Bp.-re menekülése (1916) után néhány hónapig tanár, a tanfelügyelőség munkatársa, majd Titelen, a polgári fiúisk. tanára. Hazatérése (1918) után talpraállította a kézdivásárhelyi lányisk.-t, amely az impériumváltás során román állami isk. lett (1920), de a két vh. között, kivételként, ~ bátor kiállásának köszönhetően, sikerült megtartania m. tannyelvűnek, egészen 1928. szept.-i nyugdíjazásáig. Gége- és légcsőpanaszok miatt Nagyváradra költő-
