Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

L

László

550

vidéki múz.-ban. Dolgozataiban foglalkozott a mártélyi avar szíjvég ábrázolásaival, tisztázta az íjtegezeket díszítő csontfaragvá- nyok szerepét, behatóan foglalkozott a nagyszentmiklósi kinccsel. Az avar korszakról írott terjedelmes monográfiája első részében a honfoglalókkal kapcsolatban már alkalmazott temetőelemzés módszerével dolgozott fel öt nagy avar temetőt. A könyv második részében a bócsai avar fejedelmi sírleletet ismertette, újraértékelte a többi fejedelmi és vezéri sírt, s azok segítségével kísérelte megvilágítani az avar uralmi rend lényegét. A könyv kéziratát 1951-ben zárta le, de mivel a kor viszonyai között a bírálók körében nem aratott osztatlan sikert, csak 1955-ben jelenhetett meg. 1957. jan. 1-jével ismét megkapta professzori kinevezését, s nyugállományba vonulásáig (1980) az ELTE Régészeti Tanszékét vezette; régészek generációit oktatta és nevelte, egyénisége, munkamódszere sokuk munkásságát és szemléletmódját formálta. Legjelentősebb ásatása a Csongrád-felgyői honfoglalás kori falu kutatása volt. Alapvetően új szemléletű könyvet írt a m. őstörténet legkorábbi szakaszairól, vmint a Kárpát-medence népvándorlás kori népeinek művészetéről. E könyvében az addig jobbára tárgytörténeti szempontból vizsgált leletek szellemi hátterét igyekezett megvilágítani. A nagyszentmiklósi kincsről írt, rendkívül alapos, a készítéstechnikát szemléletesen bemutató és ábrázoló monográfiájában a kincset két készletre osztotta, s e megállapítása beépült a m. és a nemzetközi kutatásba. A kettős honfoglalásról vallott elméletéről annak közzététele (1970) óta élénk vita folyik. Elképzelése szerint a 670 körül a Kárpát-medencébe költöző népesség zöme m. anyanyelvű volt, s utódaik alkották a m. köznép tömegeit, akiket az Árpád vezetésével bejövő törökös vezető réteg szervezett újjá. Ezen hipotézis mellett a közvéleményre rendkívül nagy hatást gyakoroltak közérthető, olvasmányos stílusban megírt tud.-os-népszerűsítő könyvei és dolgozatai, vmint előadásai. - Alkotó- művészként számos olajfestményt, rézkarcot, grafikát, könyvillusztrációt, linóleummetszetet és kisplasztikát készített. A honfoglaló magyarok öltözékét, felszerelését napjainkig az ő rajzai idézik fel a leginkább

szemléletes módon. 25 könyve és több mint 700 tanulmánya, cikke jelent meg. - A törté- nettud.-ok doktora (1966). A M. Néprajzi Társaság, a M. Régészeti és Művészettörténeti Társulat tb. tagja, a M. PEN Klub, a Finnugor Kongresszus Végrehajtó Biz.-a, a Római Német Régészeti Int., a Nyitrai Szláv Régészeti Unió, a M. Művészeti Akad. tagja. - Finn Oroszlánrend I. fokozata (1970), a M. Népköztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1985), Fitz József-díj (1988), Széchenyi-díj (1991), II. János Pál pápa apostoli áldása (az Ács Fiának Evangéliuma c. linóleumsorozatáért, 1991), Nagy Lajos-díj (1993), Bp. V. ker.-ének díszpolgára (1993), Budapestért díj (1993).

F. m.: A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben (Kolozsvár, 1943); A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge (Archaeologia Hungarica, 27.,

1943); A honfoglaló magyar nép élete (Bp., 1944;

1988); Études archaeologiques sur l'histoire de la société des Avars (Archaeologia Hungarica, 34., 1955); Őstörténetünk legkorábbi szakaszai (Bp., 1961); A népvándorláskor művészete Magyarországon (Bp., 1970); A „kettős honfoglalásról" (Archaeolo- giai Értesítő, 97., 1970, 161-190.); A nagyszentmiklósi kincs (Bp., 1977); A Szent László-legenda középkori falképei (Bp., 1993); 1910-ben születtem (Bp., 1995); Ex Libris. Mesterségem: régész (Bp., 1996); Múltunkról utódainknak. 1-2. (Bp., 1999).

írod.: Dienes István: L. Gy. hetven esztendős (Archaeologiai Értesítő, 107., 1980, 228-229.); L.

G. (1910-1998) emlékkönyv. Szerk. Balassa Iván, László Emőke (Bp., 2001; műveinek bibl.-val, vmint egyéni és csoportos kiáll.-ainak jegyzékével). Gulyás XVIII.: 56-57.; KMML II.: 589-590. - Bibi.: Gyula László Bibliography 1928-1994. Ösz- szeáll. Szőke, I.. (Bloomington, 1995).

Révész László

László József (1902 Sepsiszentgyörgy - 1932. jún. 27. Sepsiszentgyörgy): tanár, múzeumőr. - László Ferenc (1873-1925) fia; testvérei: László Dezső (1904-1973), László Kálmán (1900-1996), ifj. László Ferenc (1910-1992), nagybátyja László Árpád (1879-1933). - A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-Koll.-ban érettségizett (1920). Apja akarata szerint négy évig gyári munkásként dolgozott. Részt vett apja utolsó erősdi ásatásán (1925). Két évig katona; tartalékos hadnagyként szerelt le. A kolozsvári tudó-