Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

L

545

László

tanára (1908-tól). A trianoni békeszerződést

(1920) követően az isk.-t megszüntették, s ~nak megalkuvás nélküli, kemény magyarsága miatt menekülnie kellett. A Kalocsai R. K. Tanítóképzőint. tanára (1927. szept. 1-jétől); tanított tárgyai: neveléstan, tanítási, ill. pedagógiai gyakorlat, hegedű- és zenekari játék, hospitálás, később mindennapi kérdések és tanítói hivatás. A pedagógiai szertár (1927- től) és a zeneszertár őre (1931-től). A Tanítóképző Int. igh.-e (1938. dec. 23-ától), majd ig.- ja (1940. máj. 1.-1948. jún. 16.[?]). 1949. aug. 9- én kinevezték a szétzilálódott kalocsai múz. ig.-jává. Régi helyén, a városháza kicsiny folyosóján kezdte újjászervezni a gyűjt.-t. A város összes kultúrkincsét egy múz.-ban szerette volna bemutatni. Céljai megvalósításához az államosított egyházi épületek közül igyekezett egyet megszerezni, azonban a kijelölt épületek mindegyikét a szovjet hadsereg foglalta le. A kudarcok sorozatában elfásulva, súlyos betegen hagyta el a múz.-ot (1956. jan.). Halálával a múz. elvesztette önálló intézményi jellegét, gyűjt.-ét a városháza pincéjében helyezték el, majd a gimn. szertáraiba szórták szét. Pedagógiai írásait a Tanítóképző Int. évkönyveiben, közéleti írásait a Kalocsai Néplapban közölte. A Kalocsai Néplap főszerkesztője (1939. máj. 10-étől), majd felelős szerkesztője és felelős kiadója (1939. nov. 11.-1942. jan.

17.). A Tanítóképzőint.-i Tanárok Orsz. Egyesületének választmányi tagja, a M. Gyermek- tanulmányi Társaság tagja, a kalocsai növendékpapság Szt. Ágoston Egyletének tb. tagja, az Orsz. Frontharcos Szövetség kalocsai Főcsoportjának elnöke, a Katolikus Kör világi elnöke, körzeti isk.-i felügyelő, a katolikus kö- zépisk.-i tanárok fegyelmi tanácsának tagja, az Orsz. Katolikus Kántorszövetség kalocsai egyházm.-i szervezetének tb. elnöke.

F. m.: Tanítási és nevelési gyakorlatok (Értesítő az 1933/34. iskolai évben. Kalocsa, 1934, 2-7.); Az Önképzőkör mai feladatai (Értesítő az 1936/37. iskolai évben. Kalocsa, 1937, 3-16.); Katonás nevelést (Évkönyv az 1938/39. iskolai évről. Kalocsa, 1939,

6-12.).

írod.: Romsics Imre: A kalocsai Viski Károly Múzeum (Magyar Múzeumok, 1998.1., 21-23.).

Romsics Imre

László Árpád (1879 Sepsiszentgyörgy 1933. máj. 14. Sepsiszentgyörgy): tanár, múzeumi őr, levéltáros. - Bátyja László Ferenc tanár, régész, unokaöccsei: László Kálmán (1900-1996), László József (1902-1932), László Dezső (1904-1973), ifj. László Ferenc (1910-1992). - A kolozsvári Ref. Koll.-ban tanult (1893-tól). Helyettes, majd óraadó tanár a Székely Mikó-Koll.-ban (1919-1927; tárgyai: történelem, latin, román), közben a polgári leányközépisk.-ban románt, román történelmet és földrajzot, alkotmánytant tanított. A Mikó-Koll. rektor-ig.-i titkára (1926-tól). Kolozsvár város főlevéltárnokaként vonult nyugalomba. - 1901-től gyűjtött a Székely Nemzeti Múz.-nak (115 virágos növény), amelynek múzeumőrévé nevezték ki (1924-től). Részt vett bátyja utolsó erősdi ásatásán (1925). Szász Bélával, a Székely Mikó-Koll. tanárával a múz.-ban kalauzolta, majd Erősdre kísérte V. Gordon Childe-ot és Daryll Forde londoni egy.-i magántanárt

(1926). Összeállította bátyja életrajzát (Datele biografice ale lui Dr. Francisc László, kézirat,

1927), sajtó alá rendezte bátyja utolsó írásait, jelentését (Az 1925. évi erősdi ásatások, in:

L. E: Táj és tudomány. Bukarest, 1978).

Boér Hunor

László Dezső (1904. júl. 12. Sepsiszentgyörgy - 1973. nov. 15. Kolozsvár): ref. lelkész, kisebbségideológus, egyháztörténész. - Apja László Ferenc (1873-1925), testvérei: László Kálmán (1900-1996), László József (1902-1932), ifj. László Ferenc (1910-1992), nagybátyja László Árpád (1879-1933). - A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-Koll. elvégzése után Kolozsváron (1922-1926) és Glas- gow-ban ref. teológiát tanult (1926-1927). Teológiai szenior (1927-1929), egyházker.-i ifjúsági utazótitkár (1927-1932), vallástanár a kolozsvári Ref. Koll.-ban (1932-1940), a teológia magántanára (1937-től), Kolozsvár-bel- városi ref. lelkész (1940-1957), a m. ország- gyűlés képviselője (1941-1944), egyházm.-i esperes, egyházker.-i generális direktor (1947-1957). Közben koncepciós perben elítélték (1952), a Duna-csatorna építéséhez vitték. 1957-ben újra letartóztatták, öt és fél évig börtönben ült. Az 1918-ban feldúlt .egyházker.-i levéltárat rendezte Markos Andrással együtt (1962-től), majd ismét Kolozsvár- belvárosi lelkész (1967-1972); a ref. zsinat egyházalkotmányi biz.-ának elnöke. - Teoló-