Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

L

László

546

gushallgatóként a Székely Nemzeti Miíz-ban dolgozott (1924 nyarától), látogatókat vezetett, titkári munkát végzett, részt vett a dokumentáció összeállításában, amellyel - egyedüliként a két vh. között az utódállamok területén működő hasonló kisebbségi m. intézmények közül - sikerült a múz. jogállását rendezni; a múz. független m. intézmény maradt. Részt vett apja utolsó, erősdi ásatásán (1925). Az aradi Vasárnap c. lapban (1926.

17.) ismertette a Székely Nemzeti Múz.-ot. Visszaemlékezése az egyik legfontosabb forrás László Ferenc élete és életműve megismeréséhez. Az Erdélyi Fiatalok c. főisk.-i lap egyik alapítója, felelős szerkesztője (1930— 1940; a lap köré tömörült, erős közösségi elkötelezettségű csoport az erdélyi falukutatás egyik beindítója volt), a Kiáltó Szó c. ref. folyóirat szerkesztője (1941-1944), az Ifjú Erdély, a Pásztortűz, az Ellenzék, az Erdélyi Múzeum, a Székely Nép, a Református Szemle munkatársa. Közel ezer írása jelent meg. - Álnevei, betűjele: Balog László, Erdélyi László, Laci szerkesztőségi szolga, Nagy László, B. Nagy László, Senior; utr.

F. m.: Bethlen Gábor keresztyén élete (Elő Könyvek

12. Kolozsvár, 1929); Az Erdélyi Református Egyház története (uo., 13. Kolozsvár, 1929); A siető ember. Tanulmányok a magyar múltból (Kolozsvár,

1931); Akarom: tisztán lássatok. Széchenyi István és a magyar jelen (Kolozsvár, 1931); Magyar önismeret. Cikkek, tanulmányok, előadások (Sepsiszent- györgy, 1944).

írod.: Kónya Ádám: A Mikóból indultak (Sepsi- szentgyörgy, 2000, 65-66.); MÉL III.: 465-466.; RMIL III.: 328-331.; Gulyás XVIII.: 46.

Boér Hunor

László Ferenc (Francisc) (1873. jún. 28. Sep- siszentgyörgy - 1925. szept. 16. Kolozsvár): tanár, iskolaigazgató, régész, etnográfus, meteorológus, múzeumi igazgató-őr. - Testvére László Árpád (1879- 1933), a Székely Nemzeti Múz. múzeumőre, fiai: László Kálmán (1900-1996) mikológus, László József (1902-1932) tanár, a Székely Nemzeti Múz. őre, László Dezső (1904—1973) teológus, kisebbségideológus, ifj. László Ferenc (1910-1992), a Székely Nemzeti Múz. ig.-választmányi tagja, László Endre (1914-1994) jogász. - A Székely Mikó-Tanodában (1884-1887) és a kolozsvári Ref. Koll.-ban tanult (1888-1892). Bár kitűnő matematikus volt („második Bo- lyai"-nak csúfolták), anyagiak híján nem tudott a bp.-i műegy.-en tanulni. A kolozsvári tudományegy. természetrajz-földrajz szakán végzett; közben néprajzot, filozófiát, nyelvtud.-t, irodalomtörténetet is hallgatott, botanikusként pályadíjakat nyert, és tanárképzői állami ösztöndíjat kapott, amiből Árpád öccsét is taníttatta. A kolozsvári tudományegy. Botanika Tanszékén Kanitz Ágoston tanársegédje, segédkönyvtáros (1895- től); közben doktori oklevelet szerzett

(1896). A kolozsvári Ref. Koll.-ban növénytant, földrajzot és magyart tanított. Szülővárosa hívására - Székely Bendegúz, a Székely Mikó-Koll. volt ig.-ja és a Székely Nemzeti Múz. őre helyére - a Székely Mikó-Koll. helyettes, majd r. tanára (1897-től), természetrajzot, földrajzot, matematikát, filozófiát tanított, utóbb - Csutak Vilmost helyettesítve - ig.-vá nevezték ki (1918). Az Erdélyi Múz- Egyesület tagja (1894-től), a Székely Nemzeti Múz. őre (1901-től). A múz. folyamatos adományozója. Ifj. Gödri Ferenccel együtt ösz- szeállította és kiadta a Székely Nemzeti Múzeum Értesítőjének III. köt.-ét (1902), majd Gödrivel, Zayzon Ferenccel és Csutak Vilmossal a múz.-i jelentéseket (1902-1915). 1903-tól külön szakosztályi leltárkönyveket fektettek le; ~ előbb a természetrajzi, majd a néprajzi gyűjt.-t fejlesztette, s régészeti munkásságával nemzetközi hírnevet szerzett a múz.- nak, szakmai presztízsével biztosítva az impériumváltáskor (Erdély Romániához csatolása után) a m. intézmény átmentését. Diákjait (pl. Varga Nándor Lajost) múz.-i bedolgozó munkára nevelte. Wosinsky Mórral együtt végezte első (próba)ásatását a sepsiszentgyörgyi Eprestetőn (1901), több sepsiszentgyörgyi lelőhelyet egyedül, egy kézdi- martonfalvi tumulust Gyárfás Győzővel és ifj. Gödri Ferenccel ásatott meg. Kutatta a szépmezői és dálnoki tumulusokat, az aldobolyi szkíta kard lelőhelyét, feliratos szemöldökfát mentett be a múz.-ba (1902). Az Orsz. Múz.-i és Könyvtári Biz. tagja, Bp.-