Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
L
535 Laczkó (1924). A Bp.-vidéki r. k. középisk.-k főig.-ja (1937-től), a hercegprímás katolikus tanügyi elnök-főig.-vá nevezte ki (1938), majd a Katolikus Tanügyi Tanács elnöke lett. 1929 nov.- ében az Egri Gárdonyi Géza Társaság nagy7 gyűlésén a város régóta hiányzó múz.-áról tartott megnyitó beszédet, amelyben kiemelte, hogy Eger az egyetlen megyeszékhely, ahol még nincs sem városi, sem megyei múz., és javasolta annak létrehozását. A városi képviselő-testület 1930. máj. 31-én elfogadta Trak Géza polgármesternek a múz. alapítására vonatkozó előterjesztését. A múz. 1931-ben létre is jött, de berendezése pénzügyi okok miatt nem készült el, s ezért nem is nyílt meg soha. Anyaga a II. vh. végén megsemmisült. Ekkor tűnt el Lenkey Jánosnak, az Aradon elhunyt honvéd tábornoknak a katonaládája is. - Az egri Gárdonyi Géza Társaság elnöke (1924). Az 1931-ben alakult Egri Negyedmesteri Testület első elnöke (1931-1935), - A Ferenc József-rend lovagja. F. m.: Bajza mint költő (Bp., 1899); Mikes Kelemen kiadatlan munkái (Eger, 1907); Eger múzeumügye (Eger, 1929); Mindszenty Gedeon költészete (Eger, 1929). Írod.: Kiss Péter: Arcvonások Eger művelődéstörténetéből 1944-ig (Eger, 1993, 60.); MÉL IV: 541.; Gulyás XVII.: 836-837. Kiss Péter L Laczkó Dezső (1860. júl. 22. Trencsén 1932. okt. 27. Veszprém): piarista tanár, házfőnök, gimnázium- és múzeumigazgató. - Belépett a piarista rendbe (1877). Nyit- rán teológiát tanult (1879-1881), a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1881- 1883). Pappá szentelték (1885). Privigyén (1883), majd Debrecenben (1884-1885) és Kecskeméten tanított (1886-1888). 1888-tól haláláig Veszprémben élt; a piarista gimn. tanára (1912-ig), ig.-ja (1912-1918). 1920-ban nyugdíjba vonult. Tanári munkája mellett tud.-os kutatással is foglalkozott; földrajzi, geológiai tárgyú írásai jelentek meg. Id. Lóczy Lajossal, a M. Állami Földtani Int. ig.- jával való megismerkedése (1895) után bekapcsolódott az akkor világviszonylatban is egyedülálló programba, a Balaton és környékének kutatási munkálataiba. Gyűjtött anyagát 35 hazai és külföldi paleontológus dolgozta fel 250 nyomtatott ívnyi terjedelemben, 120 képtáblával és számtalan illusztrációval. Gyűjtéseiből kiemelkedik a kavicsfogú álteknős lelete (Placochelys placodonta Jaekel), amely az első volt ebből az ősállattípusból. A példányt a kiváló greifs- waldi paleontológus, Otto Jaekel preparálta ki, és írta le. A Balaton-sorozatban ~ megírta Veszprém környékének geológiáját. A szakemberek elismerésének jeléül mintegy 10 ősmaradvány viseli a nevét. A hasznosítható ásványok kutatásában is jelentős a munkássága. Forítos szerepe volt pl. az eplényi bauxit- és mangánérc-előfordulások feltárásában is. Déchy Mór meghívására (1902) geológusként és paleontológusként részt vett Déchy hatodik kaukázusi tud.-os expedíciójában, ahonnan igen gazdag kövü- letgyűjt.-nyel tért haza. Tud.-os kutatásainak anyagát Déchy Kaukázus (1907) c. művének harmadik kötete tartalmazza. A kaukázusi út után érdeklődése a régészet felé fordult. Ságvári ásatásán az őslóval és a rénszarvassal együtt élő ősemberek nyomait is sikerült kimutatnia. Vöröstói leletei jelentős adatokat szolgáltattak a pleisztocén kutatásokhoz; eredményeit a Szt. István Akad.-n tartott székfoglaló előadásában foglalta ösz- sze (1927). Nevéhez fűződik a balácapusztai római villa felfedezése (1904); az itt talált nagy mozaikpadló az MNM-ben látható. Személyes érdeme a veszprémi múz. megalapítása. A Múzeumegylet - a tudós tanárt tartván alkalmasnak a múz. megszervezésé-
