Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

533

Kümmerle

1890, 75-160.); Aquincum és romjai (Bp., 1890; 8. kiad. Bp., 1944); Az aquincumi Amphiteatrum (Budapest Régiségei, III., 1891, 82-139.); Die Ausgrabungen zu Aquincum 1879-1891 (Bp., 1892); Pannonia és Dacia (in: A Magyar Nemzet Története. Szerk. Szilágyi Sándor. I. köt. Bp., 1895, 55-252.); Az aquincumi múzeum és kőemlékei (Budapest Régiségei, V., 1897,97-164.); Aquincum római feliratai. III. (Budapest Régiségei, VI., 1899,109-150.); Magyar- ország emlékszerű maradványai a római korból (in: A művészetek története. Szerk. Beöthy Zsolt. 1. köt. Bp., 1906, 513-543.); A legrégibb terra-sigillata edények Pannóniában (Archaeologiai Értesítő, 1923- 1926, 88-113.); A gázgyári római fazekastelep Aquincumban (Budapest Régiségei, 11., 1932, 5-420.); Aquincum helyrajza (Tanulmányok Budapest Múltjából. Bp., 1933, 32-39.); Aquincum. Ausgrabungen und Funde (7. kiad. Bp., 1934); Az Aquincumi Múzeum kőemlékeinek ötödik sorozata (Budapest Régiségei, 12., 1937, 61-152., 302-307.). írod.: Láng Nándor: K. B. 1864-1938 (Archaeologiai Értesítő, 51., 1935, 117-120.); K. B. 1864- 1938 (Budapest Régiségei, XIII., 1943); Szilágyi János: Az Aquincumi Múzeum (Tanulmányok Budapest Múltjából. XVI., 1964, 11-18.); Oroszlán Zoltán: K. B. (Archaeologiai Értesítő, 92., 1965, 66-67.); K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum első félévszázada 1887-1938 (Bp., 1988, 15-72.); Szinnyei VII.: 568-570.; Gulyás XVII.: 821.; MÉL I.: 1035. - Bibi.: Stöhr Géza: Dr. K. B. irodalmi műveinek jegyzéke (A Magyar Régészeti Társulat Évkönyve, 1923-1926,20-23.); K. Végh Katalin-Szabó Klára: K. B. hagyatéka és tudományos műveinek bibliográfiája (A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése. Bp., 1991,100-117.).

Maróti Éva, Zsidi Paula

Kümmerle Jenő Béla (1876. márc. 4. Bp. 1931. dec. 20. Bp.): botanikus. - Családja Németo.-ból települt Bp.-re, apja Kümmerle Gottlib mérnök. - A bp.-i tudományegy. bölcsészkarán tanult (1894-1898). Professzora, Mágocsy-Dietz Sándor maga mellé vette tanársegédnek (1898), s megbízta az egy.-i növénykert és a herbárium gondozásával. Tanulmányainak befejezése (1901) után irta első, kéziratban maradt tanulmányát A kétszikű dudvanemű növények béldiaphragmája címmel, amellyel elnyerte az egy. Margó-díját. Ez a munka volt az alapja doktori értekezésének is (Adatok az emyős virágzatnak anatómiájának ismeretéhez. Bp., 1902). Közben a Verő Adél-féle polgári leányisk.-ban és a László Főgimn.-ban természetrajzot tanított (1902). Filarszky Nándornak, a Nemzeti Múz. Növénytára akkori ig.-jának hívására a Növénytárban II. osztályú gyűjt.-i segédőrként dolgozott (1902-től); akkortájt folyt a Növénytár gyűjt.-einek átrendezése, a bp.-i Széchenyi utcából az MTA épületébe való átköltöztetése (1905), új leltárak és kat.-ok készültek, hozzáférhetővé tették az addig ládákban raktározott gyűjt.-i anyagot, s rendezték a Növénytár könyvtárát is, amelynek során ~ megkezdte a könyvtár revízióját és a szakkat. készítését. Herbáriumi búvárkodásai (főleg a Degen-féle herbáriumban) kiszélesítették botanikai ismereteit, kiváló szakértője lett a hazai és a mediterrán virágosnövényeknek. Különösen a páfrányok érdekelték; az európai páfrányokon túl az egzotikus területek páfrányait is ismerte, és idővel a páfrányok igazi szakértője, specialistája lett. Több új fajt, új alakot, sőt két új nemzetséget (Biropteris, Chrysochosoma) fedezett fel és írt le. Három nagyobb külföldi tanulmányutat tett; felkereste Bécs, Prága, Koppenhága, Brüsszel, vmint több német, brit és ír város botanikai int.-eit. Megfigyeléseiről és tapasztalatairól az 1903., 1906. és 1909. évi múz.-i jelentésekben számolt be. A londoni herbáriumokban való kutatásai eredményeképpen leírt egy új pikkelypáfrány (Ceterach) fajt, és megállapította a szőrös vesepáfrány (Polystichum braunii) angliai előfordulását. A bécsi múz. egzotikus páfrányanyagának tanulmányozása (1912) során egy új nemzetséget (Chrysochosoma) és két új fajt (Notholaena filarszkyi, Lonchitis zahlbruckneri) írt le. Felismerte a pteridospórák jelentőségét a páfrányfajok rendszertani elkülönítésében. Szenvedélyes növénygyűjtő is volt, az algáktól a virágosnövényekkel bezárólag minden növényt gyűjtött. Néhány fontosabb, a mai Mo.- on kívüli gyűjtőútja: Csíki-havasok (1902), Árva vm., Radnai-havasok (1904), Rézbánya és Torockó hegyei (1905). Különösen sokat gyűjtött és kutatott a Balkán-félszigeten, az Adriai-tenger partvidékén, Arbe és Veglia szigetén (1906), a Velebit-hegységben (1907- 1913); igyekezett minél több ritka növény adatával hozzájárulni Degen Árpád készülő Flora Velebitica c. művéhez. Fiúméban (ma Rijeka) házasságot kötött a horvát Dobiasch Karo-