Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

525

Kumorovitz

vészeti Ház megnyitásának. A Városi Múz. Biz.-ának tagjaként fontos szerepe volt abban, hogy 1932. jún. 2-án megnyílhatott a kalocsai múz.

F. m.: Adatok Kalocsa és vidéke népművészetéhez (Vigilia, XXVI., 391-398.).

Irod.: Romsics Imre: Kalocsa népművészete (in: Homokmégy. Tanulmányok Homokmégy történetéből és néprajzából. Homokmégy, 1998, 371 —448.).

Romsics Imre

Kulcsár László (1918. márc. 29. Salánk 1996. máj. Debrecen): tanár, geológus. - A debreceni Tisza István Tudományegy.-en kezdte meg felsőfokú tanulmányait (1939); kutatási területéül a földtant választotta. Miután a második bécsi döntés után a szegedi egy.-i oktatók egy része visszatért Kolozsvárra, és ennek nyomán ~ debreceni professzora, Ferenczi István Szegedre került, díjtalan gyakornokként magával vitte ~t (1941), aki ott szerzett természetrajz-kémia szakos tanári oklevelet (1943). Két évig a Szegedi Eötvös Koll. tagja volt. Salánk környékének földtana c. értekezésével doktorált

(1943). 1943. aug. 1-jei hatállyal kinevezték Szilágysomlyóra tanárnak, egyidejűleg behívták katonának. AII. vh. végén szovjet hadifogságba került (1945), s Grúziában töltött három évet. Házasságkötése és a Fazekas Mihály Gimn.-ban elnyert tanári állása miatt Debrecenben telepedett le. A KLTE Ásvány- és Földtani Tanszékének adjunktusa (1952. aug.-tói), docense (1970-től). Kutatómunkája során foglalkozott Kárpátalja és a Tokaji-hegység miocén vulkanizmusával, ill. az ahhoz kapcsolódó ércesedéssel és agyagásványosodással. Különösen értékesek Sárospatak, Komlóska és Erdőbénye környéki vizsgálatai. Feldolgozta a celldö- mölki Ság hegy vulkánjának petrogenetiká- ját. A tarpai Nagy-hegyen hazánkban elsőként ismerte fel az osumilit nevű ásványt. Szakértőként részt vett a ciprusi m. rézérckutatási programban és a recski rézérckutató fúrások feldolgozásában is. Földvári Aladár professzor tanszékvezetése idején alapvető érdemeket szerzett a tanszéki oktatási gyűjt. kiépítésében, tárlóinak berendezésében, a gyűjt.-i anyag meghatározásában és rendszertani besorolásában. Segítséget nyújtott több gimn. (Tóth Árpád Gimn., Debreceni

Ref. Koll. Gimn.-a) gyűjt.-i anyagának rendezéséhez, ásványainak azonosításához; cserébe ezek anyagából ajándék példányokkal és vételekkel gazdagíthatta a tanszéki kollekciót. Saját kutatómunkájának, gyűjtésének eredménye a talán legteljesebb hazai kőzetgyűjt. Kárpátaljáról és a Tokaji-hegység DK-i részéről. Tanítványai közül több gyűjteményszervező és muzeológus került ki. Közreműködésével és személyes kapcsolatai révén kerültek a debreceni egy.-i tanszékre a Kola-félsziget és a Chibini-tundra jellemző ásványai, majd az USA-ba kivándorolt pályatárs, Dudás László több ritkaságot is tartalmazó ajándék gyűjt.-ei. írod.: Kozák Miklós-Püspöki Zoltán: Geológiai kislexikon. I—II. (kézirat, megjelenés alatt); Dr. K. L. önéletrajza és személyi iratai (Debreceni Egy. Humánpolitikai Csoport irattára).

Kozák Miklós

Kumorovitz Lajos Bernát (1900. okt. 5. Ötösbánya - 1992. febr. 22. Bp.): premontrei kanonok, történész, mb. múzeumi főigazgató. - Belépett a jászóvári premontrei kanonokrendbe (1918), ekkor kapta a Bernát rendi nevet. Teológiai tanulmányait követően pappá szentelték

(1923). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en történelem-földrajz szakos tanári (1927), majd a leleszi konvent oklevéladó működésével foglalkozó értekezésével doktori oklevelet szerzett (1928). A premontrei rend újonnan épült gödöllői, Szt. Norbertról elnevezett gimn.-ában kezdett tanítani (1926-tól). Tud.- os érdeklődése elsősorban rendje múltjának kutatására irányult; Leleszről írt munkái (1929, 1932, 1934) a hiteleshelyek tevékenységének alapvető feldolgozásai. Ifj. Szentpé- tery Imre tanítványaként kutatásai a történeti segédtud.-ok egyéb területeire, az oklevéltanon túl főként a pecsét- és címertanra terjedtek ki. Belekezdett a Szentpétery Imre Oklevéltanából kimaradt m. pecséttan feldolgozásába, közben tanársegédi kinevezést kapott professzora tanszékére. Szfragisz-