Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kresz 520 kozó munkája jelent meg. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a tár gyűjt.-eit nagyságuk és értékük alapján Európa legkiemelkedőbb gyűjt.-ei között tartották számon. Egyedülálló volt az arany- és a meteorit- gyűjt. A Lobkowitz hg.-ek Európa-hírű, 41 217 db-ból álló gyűjt.-ét az Országgyűlés által jóváhagyott összegből 35 000 forintért megvásárolta (1870) és a múz.-ba szállíttatta; a 800 mázsa súlyú gyűjt. 11 vasúti vagont töltött meg. Az 1870-es években megnyerte az ásványtár és a hazai természettud.-ok mecénásának Semsey Andort, aki közel 40 év alatt több mint 1 millió aranykorona értékű adományt tett az Ásvány-Őslénytár javára. Az ásványrendszertani gyűjt. 1870-ben négy szekrényt töltött meg, az egyedülálló anyagot bemutató, 920 m2 alapterületű kiáll. 1919-ben 10 termet foglalt el. ~ pályája kezdetén több m. nyelvű népszerűsítő cikket jelentetett meg (pl. a Dobsinai-jégbar- langról, a wieliczkai sóbányában történt balesetről, a Lobkowitz-féle ásványgyűjt.-ről, a veresvágási opálról, a mexikói nemesopálról, az érctelérek keletkezéséről stb.). Publikációinak száma összesen 159, amelyből 154 ásványtani témájú, s bennük 134 ásványfaj vizsgálatáról közölt adatokat. M. és német nyelvű közleményei többek között a Zeitschrift für Kristallographie und Mineralogie, a Centralblatt für Mineralogie, a Földtani Közlöny, a Mathematikai és Természettudományi Értesítő és a Természettudományi Közlöny c. folyóiratokban jelentek meg. - Művészi tehetsége kiváló rajzkészségében és a hivatásosok szintjét is elérő muzikalitásában is megnyilvánult; a M. kir. Opera zenekarában többször helyettesítette a megbetegedett koncertmestert. - Az MTA 1. (1874), majd r. tagja (1885). A Magyarhoni Földtani Társ. r. tagja (1864-től), választmányi tagja (1873- tól), alelnöke (1895-1898), t. tagja (1912-től). A M. Kir. Természettud.-i Társulat választmányi tagja (1868-1920), a Kémiai, Ásványtani Szakosztály elnöke (1895-1898), a nagyszebeni Természettud.-i Társ., a pozsonyi Természettud.-i Egyesület és a bécsi cs. és kir. Földtani Int. 1. tagja. Az Orsz. Statisztikai Tanács, a Középisk.-i Tanárvizsgáló Biz., a Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Felügyelősége Tanácsának tagja. Az MNM fennállásának 100. évfordulója alkalmából cs. és kir. udvari tanácsosi címet kapott. - A Természettud.-i Társulat Bugát-díja (1867), az MTA Semsey-díja (1908; Magyarország ásványai c. kéziratáért), a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékérme (1924, posztumusz). F. m.: Magyarhoni anglesitek (MTA Székfoglaló értekezés. 8. Bp., 1877); Egy Felsőbányán talált új ólómérczről (MTA Értesítő, 15., 1881,111-113.); An- dorit, uj hazai ezüstércz (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 11., 1893, 119-122.); A lorándit, új ásványfaj (uo., 12., 1894, 473.); Magyar- ország ásványai (Bp., 1908; kéziratban), írod.: Mauritz Béla: K. J. emlékezete (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXI., 1933, 1-27.); Ferenc K.: K. J. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv. 6., 1977, 57-71.); Jugovics Lajos: K. J. Dr. (A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., 1941,1-3.); Nagy Béla: K. J. (A múlt nagy tudósai. Bp., 1996); Szinnyei VII.: 264-268.; MÉL L: 1016.; MTL: 504-505. Szendrei Géza Kresz Mária (1919. jún. 4. Berlin - 1989. szept. 1. Bp.): etnográfus. - Nagyapja Kresz Géza orvos, az orsz. mentőszolgálat megalapítója, apja Kresz Géza hegedűművész, anyja Norah Drewett angol zongoraművésznő. — A Pázmány Péter Tudományegy.- en - többek között Györffy István és Viski Károly tanítványaként - történelmet, földrajzot, régészetet és néprajzot hallgatott; doktori oklevelet szerzett (1944). A bp.-i Néprajzi Múz. munkatársa (1943-1981); nyugdíjba vonulása (1981) után uo. tud.-os főmunkatársként dolgozott haláláig. Az 1940-es években a kalotaszegi Nyárszón kezdett gyűjteni; itteni gyűjtéseinek egy részét az 1970-es években Chicagóban adták ki angol nyelven egy, a hagyományos neveléssel foglalkozó kötetben. Kezdetben a népviseletek iránt érdeklődött; a témában írt első könyve komoly szakmai feltűnést keltett (Magyar parasztviselet, 1820-1867; a 19. sz. első feléből származó metszetekkel). A népviseletekről, a palóc ködmönökről (1976), a bőrmunkákról, a népi szűcsmunkáról (1979) írt későbbi tanulmányai, könyvei mindmáig a téma legforgatottabb ösz- szefoglalásai. 1987-ben a torontói National Museum of Canada meghívására Szentim-
