Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

Kormos

492

(1902). A püspökfürdői reliktum csigákról írt munkája (1903) a hazai negyedidőszaki puhatestűek kutatásának alapja. A M. Kir. Földtani Int. geológusa (1908-1919). Térképező geológusként a horváto.-i karsztterületen, az Erdélyi-medencében dolgozott. Mint paleontológus a pleisztocén és holocén puhatestűekkel, később a fiatal harmad- és negyedidőszaki ősgerincesekkel foglalkozott. Az 1910-es évektől számos kutatóúton vett részt; az első Adria-kutató m. expedíció

(1913) és az 1917-1918. évi Balkán-kutató tanulmányút résztvevője. A Földtani Int. múz- ának szakterületére eső kurátora. A bp.-i tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett (1914). Tanulmányútjai során Ausztria és Németo. múz.-ainak gerincesőslénytani anyagát tanulmányozta, Gö- rögo.-ban és Kis-Azsiában miocén és plio- cén korú ősgerinces-lelőhelyeket keresett fel. A Tanácsköztársaság (1919) alatti tevékenysége miatt állásából felfüggesztették, majd nyugdíjazták (1922). Ipari nagyvállalatoknál (M. Általános Kőszénbánya Rt., M. Alumíniumipari Rt.) tisztviselőként, ill. geológusként dolgozott. A két vh. között is folytatta gyűjtéseit, de leginkább a korábbi leleteket publikálta, amelyekben igen sok, a tud.-ra nézve új fajt mutatott ki. Mo. negyedidőszaki Mollusca-faunájának kutatása során a Balaton környéke (1910), a Dunántúl K-i része (1905), Nyitra vm. (1911) és a Középső-Kárpátok vidéke (1912) pleisztocén faunájáról adott összefoglaló ismertetést. Részletesen tanulmányozta Püspökfürdő

(1905), Tata (1912), és Süttő (1925) Mollusca- faunáját, meghatározta a barlangi ásatások csigaanyagát. Jelentős munkát végzett lápterületeink (elsősorban a Fejér vm.-i Sárrét,

1910) és Mollusca-faunájuk történetének feltárása területén. Első ízben kísérelte meg a negyedidőszak környezeti viszonyainak, így a klímának a rekonstruálását a puhatestű fauna alapján (1910). Recens faunisztikai gyűjtései Mo.-on kívül Horváto.-ra, Dalmáciára és Görögo.-ra is kiterjedtek. Az ősgerincesek körében végzett vizsgálatai közül legjelentősebb a Baranya vm.-i lelőhelyek (Beremend, Csarnóta, Villány, Nagyhar- sány-hegy) pliocén és alsó-pliocén faunáinak begyűjtése és feldolgozása, amellyel európai hírnevet szerzett (1917, 1937). Feldolgozta Polgárdi (1911) és Püspökfürdő

(1911) faunáit, feltárta a tatai őskőkori telepet (1912). A barlangi ásatások gerinces anyagának feldolgozása során (1911-1915) alapvetőek a felső-negyedidőszak faunatörténetére és környezetviszonyaira vonatkozó megállapításai. Rendszertani munkásságának eredménye számos új ősgerinces nemzetség és faj leírása, ill. revíziója. Tud.-os népszerűsítő munkáiban bemutatta Madagaszkár állatvilágát (1913), írt a rénszarvasról (1933) és az ősemberről (1926). Aktív kutató és ismeretterjesztő munkásságának eredményeit közel 200 megjelent tanulmánya őrzi. - Bp. Székesfőváros nagydíja (1914). - Az általa gyűjtött és feldolgozott őslénytani leletek nagy része a Földtani Int. Orsz. Földtani Múz.- ában és a M. Természettud.-i Múz.-ban nyert elhelyezést, de kiterjedt nemzetközi kapcsolatai miatt több külföldi gyűjt.-ben (Bázel, Utrecht, Lyon, London stb.) is őriznek tőle származó leleteket.

F. m.: A fejérmegyei Sárrét geológiai múltja és jelene (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. 1. 1. Paleontológiái függelék, 4., 8. 1909,1-67.); Új adatok a balatonmelléki alsó pleisztocén rétegek geológiájához és faunájához (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. 1. 1. Paleontológiái függelék, 4., 6.1910,1-50.); A tatai őskőkori telep (A Magyar Kir. Földtani Intézet Évkönyve, 20., 1912, 3-66.): A piliszszántói kőfülke. Lambrecht Kálmánnal (uo., 23., 1915,307-499.): A Villányi-hegység preglaciális képződményei és faunájuk (A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1916-ról. Bp., 1917, 399-414.; németül is: Die preglazialen Bildungen des Villáner Gebirges und ihre Fauna, uo. 448M66.); Az ősember világa (Természet- tudományi Társulat, 1919); A Villányi-hegység felsőpleisztocén kori csontbrecciáinak földtani viszonyai és a lelőhelyek története (Matematikai és Természet- tudományi Értesítő, 56., 1937,1061-1100.). írod.: Schréter Zoltán: K. T. emlékezete (Földtani Közlöny, 78., 1948, 16-18.); Jánossy D.: Tivadar Kormos was born hundred years ago (Fragmenta Mineralogica et Palaeontologica, 1981); Krolopp Endre: Megemlékezés K. T.-ról (Soósiana, 9., 1981, 73-74.); Kordos László: Tivadar Kormos (Annals of the History of Hungarian Geology. Special Issue, 1987); Gulyás XVI.: 1038.; MÉL I.: 972-973.; MUL: 217.

Kordos László, Krolopp Endre