Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
493 Koroknay Koródi József (1914. jún. 22. Dicsőszent- márton - 2000. jan. 22. Kolozsvár): tanár, restaurátor. - Marosvásárhelyen, majd a sepsiszentgyörgyi Ref. Koll.-ban tanult, 1932-ben érettségizett. Apja kovács- és kerékgyártóműhelyében eltanulta a fém- és faszakma alapvető fogásait, így sok mindenhez értő székely ezermesterré vált. Tudását kiválóan tudta hasznosítani későbbi restaurátori tevékenysége során. Elsősorban a fizika és a kémia érdekelte, de a jobb elhelyezkedési kilátások miatt humán pályát választott. Főisk.-i tanulmányait Kolozsváron és Iaşiban végezte, történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1938). A kolozsvári Farkas utcai pedagógiai középisk.- ban tanár, majd ig. (1940-től). Koholt politikai vádak alapján elítélték (1950); másfél évig a Duna-Fekete-tenger-csatorna építésén dolgozott. Onnan hazatérve visszakerült az isk.-hoz, de az 1956. évi mo.-i forradalmi események miatti „tisztogatások" során ismét eltávolították (1958). Formakészítő asztalos a kolozsvári Technifrigo hűtőgyárban (1958-1961), majd újsághirdetés nyomán az Erdélyi Történeti Múz. restaurátora lett (1961-től). A múz.-ban 1975-ben alakították meg a hét megye szükségleteit ellátó, területi, 20-22 főt foglalkoztató restaurátorműhelyt, amelynek vezetője lett (1977-ig, nyugdíjba vonulásáig). Lerakta a ma is létező kolozsvári restaurátorműhely alapjait, bár ezt már nem sokan ismerik el a ma ott dolgozók közül. Erdélyben megalapozta az igényes, tud.-os tárgyrestaurálást. Sok tehetséges fiatal romániai restaurátort nevelt ki. Sok külföldön használt eljárást ebben a műhelyben próbáltak ki először Romániában. Restaurátori tanulmányúton járt Csehszlovákiában (1967), Mo.-on (1968) és Fran- ciao.-ban (1971). A középkor és az újkor történetével foglalkozó középisk.-i tankönyvet írt (1947). Több, a restaurálás elméleti és gyakorlati problémáit tárgyaló tanulmánya jelent meg. Főként fém- és kerámiarestaurálást végzett. Fontosabb munkái: kelta sisak (1965), dák pajzs (1967), a várhelyi „Dece- balus/Scorilo" feliratú kultikus fémedény, a bukaresti Történeti Múz. számos ékszere, a nagyváradi múz. ezüstvázája, a constanzai múz. római mozaikja, a Sarmisegetusában feltárt római mozaik. F. m.: Restaurarea şi conservarea unui coif celtic (Revista Muzeelor, 4., 1965, 326-330.); Restaurarea şi conservarea unui scut dacic (Acta Musei Napo- censis, IV., 1967, 513-524.); Aspecte ale colaborării dintre muzeografi şi restauratori (uo., V, 1968, 521- 532.); Conservarea obiectelor de muzeu cu ajutorul technici vidului (uo., VI., 1969, 641-646.); Materiale plastice in serviciul restaurrii abiectelor de muzeu (uo., VII., 1970,651-664.); Noi rezultate ale utilizării materialelor plastice in restaurarea unor piese metalice (uo., IX., 1972, 669-675.); Principiile si problemele fundamentale ale restaurării objectelor de muzeu (Revista Muzeelor, 5., 1969. VI., 424-427.). Irod.: Pap, Fr.: Din activitatea Muzeului de Istorie Cluj (1963-1965) (Acta Musei Napocensis, II., 1965, 736.); Gyulai Pál: Egy szép hivatás (Igazság [Kolozsvár], 1967. márc. 4.); Muradin Jenő: Törté- nelem-újjáépítők (Igazság, 1969); Beke György: A névtelen segítőtárs (Hét [Bukarest], 1976. 7.); RMILIII.: 109-110. Morgás András Koroknay Éva, Sz.; Szentlélekyné (1925. máj. 25. Bp. - 1987. szept. 27. Bp.): művészettörténész, múzeumi osztályvezető. - Férje Szentléleky Tihamér régész. - A Pázmány Péter Tudományegy.-en művészettörténet, klasszika archeológia és keresztény régészet szakon végzett (1948). Az Ipar művészeti Múz. munkatársa (1950. jan. 1.-1983. dec. 31.; nyugdíjba vonulásáig); a Kisgyűjt.- ek Osztály csoportvezetője, majd osztályvezetője (1970-től). Egész életét a mo.-i könyvkötés kutatásának szentelte, s úttörő szerepet játszott a m. könyvművészet történetének feltárásában. A hazai könyvkötészet kutatását a Ráday Könyvtárban kezdte. Számos kiáll.-t rendezett e témában. Kecskeméten az alföldi városok könyvművészetét mutatta be (1955). Sopronban elkészítette a Ny-mo.-i könyvkötéseket bemutató tárlat koncepcióját (1969). A győri Xántus János Múz.-ban rendezte meg a Győri könyvkötészet c. kiáll.-t (1970). Igyekezett feldolgozni a vidéki könyvkötészet történetét, a Ny-Du- nántúltól az alföldi műhelyekig; munkáját az MTA is támogatta (1964). Az Iparművészeti Múz.-ban a Színes pergamen könyvkötések c. tárlatot követően rendezte meg a Művészi könyvkötések c. kiáll.-t (1964). Magyar reneszánsz könyvkötő műhelyek (1470-1520) c., orsz. kiáll.-a (1966) nemzetközi visszhangot
