Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

Konnerth 488 stb.) telepítette be. A balassagyarmati múz. ig.-ja (1916-1933). Javaslatára, a múzeum­alapító iránti tiszteletből az intézmény fel­vette a Nógrádvármegyei Nagy Iván Múz. ne­vet (1930. jún. 15.). Létrehozta az 540 darab­ból álló paleontológiái és őskori gyűjt.-t. Ne­véhez fűződik az első történeti, néprajzi és képzőművészeti kiáll, összeállítása és meg­nyitása (1931. nov. 29.). Elkészítette a balas­sagyarmatiak kedvelt kiránduló és szórako­zó helyének, a Nagyligetnek a tervét (1940). Tud.-os dolgozataiban a gombákkal és a fákkal foglalkozott. - Az Orsz. Erdészeti Egyesület a Palóc ligetben sziklatömbre he­lyezett emléktáblát állított tiszteletére (1997). F. m.: A házi- vagy futógombáról (Balassagyarmat, 1902); A fehér akácz fajváltozásairól (Erdészeti La­pok, 1908); Az erdők közegészségügyi jelentősége (uo„ 1914). Zólyomi József Konnerth, Josef Georg (1845. márc. 11. Nagyszeben -1914. júl. 25. Nagyszeben): ta­nár, ev. lelkész. - Tanulmányait Nagysze­benben (1863), majd a jénai egy.-en végezte (1869). Nagydisznódon és Nagyszebenben tanár, majd az ev. teológiai-pedagógiai kör­zeti egyházi szeminárium professzora (1878-tól), ig.-ja (1885-től), plébános Vurpó- don (1889-től), Keresztényszigeteri (1893- tól). A Siebenbürgisch-sächsischer Land­wirtschaftsverein (Erdélyi Szász Mezőgaz­dasági Egyesület) főtitkára (1872-1889,1895— 1905,1907-1914), a Siebenbürgischer Karpa­tenverein (Erdélyi Kárpát Szövetség) elnö­ke; utóbbi tisztségében részt vett a nagysze­beni múz. néprajzi anyagának megteremté­sében. F. m.: Das projektirte Elektrizitätswerk für Her­mannstadt und Heltau von der Schattenseite (Her­mannstadt, 1893); Noch ein letztes ernstes Wort zur Wassekraß-Anlage am Czodt (Hermannstadt, 1893). Irod.: Szinnyei VI.: 926.; Lexikon der Siebenbür­ger Sachsen (1993, 275.). Miklósi-Sikes Csaba Konsza Samu (1887. dec. 15. Nagybacon - 1971. szept. 15. Sepsiszentgyörgyi: folklór­kutató, tanár, iskolaigazgató, múzeumi igazgató-őr. - A bp.-i tudományegy.-en szakvizsgázott (1911). A szászvárosi ref. Kuun-Koll.-ban tanított (1912-től). M.-latin szakos tanári (1914) és doktori oklevelet szerzett (1916; Nagybacon nyelvjárása c. érte­kezésével, megjelent: Magyar Nyelvőr, 1916). Az I. vh.-ban többször megsebesült (1914, 1916); a katonák civil ruháját javító osztag parancsnoka (1917), közben a katonaládák­ból az 1910-es években Boszniában énekelt katonadalokat gyűjtött (gyűjtését 1962-ben adta át az Akad.-nak). Szászvárosban (1918- tól), majd a sepsiszentgyörgyi ref. Székely Mikó-Koll.-ban (ill. az államosítás után kü­lönböző neveken szereplő utódintézménye­iben) magyart, latint és filozófiát tanított (1925-1948), a Mikó-Koll. ig.-ja (1943-1944); a Székely Mikó-Koll. leányfőgimn.-ban is ta­nított. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz. őre, ig.-választmányi tagja, ig.-őre (1936-tól). Csutak Vilmossal együtt sepsi­szentgyörgyi őstelepeken kutatott (1933). Bányainé Bibó Erzsébettel elkészítette a könyvtár új katalóguscéduláit, az Erdélyi Múzeumban ismertette a múz.-ot. Diákjaival a háromszéki m. népköltészetet gyűjtötte (1927-től); az addigi leggazdagabb anyagot közölte (több mint 60 helységből 1675 alko­tás). Tanítványa volt többek között Faragó József etnográfus, akadémikus. Nyugdíjas­ként is a koll.-ban dolgozott, könyvtáros (1948-1957). Nyelvjárási tanulmányokat kö­zölt a Magyar Nyelvőr, a Szászváros és vidéke hasábjain, vmint A Szászvárosi Ref. Roll. Em­lékkönyvében; főként népköltészeti közlemé­nyeket publikált az Erdélyi Múz.-Egyesület sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésének Emlék­könyvében (1934), az Erdélyi Múzeumban, a Művelődésben. - Isk.-jának diákfolyóirata emlékszámmal ünnepelte (1967). Nevét Sepsiszentgyörgyön utca viseli. F. m.: Nagybacon nyelvjárása (Bp., 1916); Háromszé­ki magyar népköltészet. Szerk. Faragó József (Ma­rosvásárhely, 1957); A szegényember kincse (Buka­rest, 1969). írod.: K. S. Emlékszám (Gyökerek, Sepsiszent- györgy, 1967. 3.); Kosa László: K. S. (Ethnogra- phia, 1968); MÉL III.: 255.; RMIL III.: 100-101. Boér Hunor Kontsek Károly, dvoreci és apátfalvi (1892. ápr. 7. Pozsony - 1953 Nagyrév): ev. lelkész, ügyvéd, zenetanár, zongoraművész. - Pozsonyban, a jogakad.-n tanult (1909-

Next

/
Thumbnails
Contents