Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

489 Koppány 1913). A bp.-i tudományegy.-en az állam- és jogtudományok doktorává avatták (1914). Katonai szolgálatot teljesített a hadügymin.- ban, majd a pozsonyi hadbíróságnál (1916— 1918). Leszerelése után zenei tanulmányo­kat folytatott Pozsonyban és Bécsben; a bé­csi zeneakad.-n zongoratanári oklevelet szerzett (1922). Pozsonyban ügyvédként dolgozott, emellett zongoratanítással foglal­kozott, zenetörténeti és -esztétikai előadáso­kat tartott. Több önálló hangversenye volt Pozsonyban, Bp.-en és Bécsben. Házasságot kötött Kutlik Mária tanítónővel (1924), a po­zsonyi városi könyvtár későbbi vezetőjével. Felesége hatására, aki apai és anyai ágon is ev. lelkész család sarja volt, áttért az ev. hit­re. Beiratkozott a pozsonyi teológiai fakul­tásra, Bazinban lelkésszé szentelték (1934). Pozsonyban segédlelkész; három nyelven (m., német, szlovák) hirdetett igét. Egyház- tud.-i, dogmatikai kérdésekkel is foglalko­zott. Az első bécsi döntés (1939) után - mi­vel a németek által megszállt Csehszlováki­ában m. anyanyelvű és érzületű lelkészként nem látott lehetőséget a további munkára - Nagyrévre költözött (1940). Háza, vagyona az áttelepüléssel elveszett, de bútorait, be­rendezési tárgyait és könyvtárát magával hozta. A bútorokat, porcelánokat és képeket a Közoktatásügyi Min. nemzeti érdekű magángyűjt.-nek nyilvánította (1952). ~ ha­lála után özvegye - második felesége, Eig­ner Charlotte - felajánlotta az Iparművészeti Múz.-nak a férje és annak első felesége ha­gyatékából származó, 18-19. sz.-i tárgyak­ból álló lakóház-berendezést (1954). Az ajándékozási szerződés értelmében Kon- tsekné egykori otthonukban teremőrként őrizte a látogatók számára is megnyitott muzeális kollekciót, amely kb. 900 darab porcelán, üveg és egyéb műtárgyból, két­ezer kötetes szakkönyvtárból és bútorzatból állt. A tárgyak különböző társadalmi réteg­ből származó, városi környezetben élő pol­gáremberek több generáción keresztül meg­tartott lakáskultúrájának emlékei a 19. sz. elejétől a 20. sz. első harmadáig. A gazdag porcelán- és üvegtárgygyűjt. 1973-ig Nagy­réven volt látható, majd a területileg illeté­kes megyei múz., a szolnoki Damjanich János Múz. tulajdonába került, ahol az állandó tör­téneti kiáll, részeként tekinthető meg. írod.: K. K. önéletrajza (Damjanich János Múz., Szolnok, Helytörténeti Adattár); Tasnádiné Marik Klára: A nagyrévi K. gyűjtemény (Az Iparművé­szeti Múzeum és a Hopp Ferenc Keletázsiai Mű­vészeti Múzeum Évkönyve, IX., 1966. Bp., 1967, 127-143.); Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón (in: Városi polgárok a századelőn. Szerk. Szabó István. Szolnok, 1999, 31-48.). Kaposvári Gyöngyi, Horváth Hilda Kopp Jenő (1900. aug. 2. Bp. - 1977. jan. 13. Bp.): művészettörténész. - Gazdasági akad.-n, majd a bp.-i Pázmány Péter Tudo­mány egy. bölcsészeti karán tanult (1925­1930), művészettörténetből doktori okleve­let szerzett. Uo. Gerevich Tibor mellett ta­nársegéd (1928-1930), ösztöndíjjal a római M. Történeti Int.-ben végzett kutatásokat (1930-1932). A főváros alkalmazottaként részt vett a Károlyi-palotában elhelyezett Székesfővárosi Képtár létrehozásában (1933); múz.-i szaktiszt (1935-től), a képtár ig.-ja (1937. dec.-1947). A Székesfővárosi Múz.-ban központi múzeumig. (1947. júl. 1-jétől), majd áthelyezték a Fővárosi Levéltárba (1948-tól). A 19. sz. első felének m. festésze­tével és egyházművészettel foglalkozott. Számos tanulmánya, cikke és kritikája jelent meg a Magyar Művészetben, a Tükörben és más lapokban. Működése alatt lett a Főváro­si Képtár az ország legnagyobb m. művé­szeti gyűjt.-e. F. m.: Borsos József (Pécs, 1931); Ismeretlen magyar festők a 19. század első felében (Bp., 1941); Magyar mesterművek Budapest Székesfőváros Képtára gyűjte­ményében (Bp., 1942); A Fővárosi Képtár képei (Bp., 1943); Magyar biedermeier festészet (Bp., 1943); Derkovits Gyula (Bp., 1944); Új magyar festészet (Bp., 1947); A háromszázéves pesti papnövelde (Bp., 1948); Kisfaludi Strobl Zsigmond (Bp., 1956). írod.: Földes Emília: A Fővárosi Képtár története és gyűjteménye 1890M5 (Bp., 1999); MÉL III.: 420.; Gulyás XVI.: 1002.; KMML II.: 459. Fitz Péter Koppány János (1913. okt. 10. Pitvaros - 2000. ápr. 11. Tótkomlós): ev. lelkész, gyűjte­ményalapító. - Teológiát tanult. Sopronban ev. lelkésszé avatták (1940. szept. 30.). Fábiánsebestyénen káplán, szülőfalujában egyházi oktató (1942). A II. vh.-ban és az

Next

/
Thumbnails
Contents