Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kerényi 460 cen a ref. templom dekorációján dolgozott. Gelencén és Gidófalván a templom román kori elemeit azonosította. A gelencei műemlék templomot kezdeményezésére, művészeti irányítása mellett restaurálták (1932; a Szt. László- és a Szt. Margit-freskó részleteinek a Székely Nemzeti Múz.-ban való felfestése végett is végzett tanulmányokat Roedi- ger Lajossal és Gödri Ferenccel együtt; jelen volt az 1937. évi bővítésénél is). Vezette a vargyasi Daniel-kastély restaurálását. Brassóban a Cenk-teteji Szt. Lénárt-templom maradványait kutatta. Csutak Vilmos, a Székely Nemzeti Múz. ig.-ja - Kelemen Lajossal egyetértve - fontosnak tartotta foglalkoztatását. A Székely Nemzeti Múz. ig.- választmányi tagja (1929-1933), gyakran adományozott is a sepsiszentgyörgyi múz.- nak (fotók, kő ablakkeret-töredékek stb.), a múz. pedig sorozatosan feladatokkal bízta meg, fizette kiszállásait (1927, 1929, 1931- 1932). Ezek eredménye a restaurálásokat is megelőlegező-előkészítő csíki és felső-há- romszéki műemlékfelmérés, a múz. jubileumi emlékkönyvében közölt nagy tanulmány (1929), a zágoni műkincs-inventarizáció stb. Részt vett az Erdélyi Múz.-Egyesület vándorgyűlésein, a Sepsiszentgyörgybe olvadt Szemerján Bogáts Dénes szomszédja. Kelemen Lajos biztatására végleg Kolozsvárra költözött (1942), heraldikai kutatásokat végzett az Erdélyi Nemzeti Levéltárban. Here- pei János megrendelésére a Székely Nemzeti Múz. számára még megfestette a székely címert (1943). Az 1950-es években a Szt. Mi- hály-templom és a Farkas utcai ref. templom restaurálásában vett részt (1956-1959), élete utolsó éveiben ritkuló egyházi megbízatásoknak tett eleget, s néhány kötetet illusztrált. - Sándor Imrével elindította és szerkesztette a Genealógiai Füzeteket (1903- 1914). A két vh. között a Pásztortűzben, a Művészeti Szalonban, a Magyar Útban, az Erdélyi Irodalmi Szemlében, a brassói szász múz. kiadványaiban, 1940 után az Erdélyi Múzeum, a Kolozsvári Szemle oldalain közölte cikkeit. — A Román Koronarend tisztikeresztjével tüntették ki (a román állami címer megtervezéséért). Nevét viseli a sepsiszentgyörgyi ~ Műemlékvédő Egyesület (1992-től). F. m.: A brassói Fekete-templom Mátyás-kori címerei (Erdélyi Tudományos Füzetek 8. Kolozsvár, 1927); A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai (in: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötven éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929, 371- 401.); Das Wappen von Kronstadt (Mitteilungen des Burzenlander Sächsischen Museums, Nagyszeben, 1937); Die Wappendenkmaler des Burzenländer Sächsischen Museums (Nagyszeben, 1938); A Cenk- hegyi Brasovia-vár temploma (Erdélyi Tudományos Füzetek 121. Kolozsvár, 1940); Régi székely népi eredetű műemlékeink (Erdélyi Tudományos Füzetek 126. Kolozsvár, 1941); Kolozsvár szabad királyi város címere (Kolozsvári Szemle Könyvtára 14. Kolozsvár, 1944); A széki református templom. Entz Gézával (Kolozsvár, 1947); A gelencei mennyezet- és karzatfestmények (in: Kelemen Lajos Emlékkönyv. Kolozsvár, 1957). írod.: Kónya Ádám: Heraldicianul József Keö- peczi Sebestyén, creator al stemei naţionale româneşti (Acta - 1995, Sepsiszentgyörgy, 1996, 343-350.); RM1L III.: 241-242. Boér Hunor Kerényi András (1909. júl. 1. Békéscsaba - 1961. júl. 27. Bp.): numizmatikus. - A bp.-i tudományegy.-en régészetből doktori oklevelet szerzett. Az MNM Éremtárában az antik gyűjt, kezelője (1939. szept. 15- étől haláláig). Tud.-os munkásságának fő területe a barbár pénzverés kutatása. E tárgyban több tanulmánya is megjelent, de a téma corpusz- szerű feldolgozása korai halála miatt nem készült el. Számos ókori éremleletet (Elek, Érsekújvár, Gelse, Nagykágya, Nagynyíres, Óbuda, Sarkad, Személy) közölt a Numizmatikai Közlönyben. - AM. Numizmatikai Társulat tagja (1940-től), választmányi tagja (1949-től haláláig). F. m.: Magyarországi szarmata pénzek (Numizmatikai Közlöny, 54-55., 1955-1956, 14-20.); A regölyi típusú barbár bronzpénzeink kronológiájához (uo., 5657., 1957-1958, 7-9.); Bronze Medallions of Thracian Issue from Brigetio. Barkóczi Lászlóval (Folia Archaeologica, 10., 1958, 77-87.); Gruppierung der Barbarenmünzen Transdanubiens (uo., 11., 1959,47- 60.); Viminaciumban vert antoninianusok (uo., 13., 1961, 81-93.).
