Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

Kaposy

446

emlékérem, Bél Mátyás-díj, A M. Kultúra Lovagja díj. - Nevét viseli Szolnok Város Kulturális Díja ~ emlékére. Szolnokon a Damjanich János Múz.-ban 1999. aug. 20-án avatták fel bronz portrédomborművét (Pogány Gábor Benő alkotása).

F. m.: A szolnoki csata (Szolnok város Múzeuma és Közkönyvtára kiadványai 6. Szolnok, 1950); A Jászberény-Cserőhalmi kelta temető (Archaeologiai Értesítő 96., 1969. 2., 178-198.); A Szolnoki Művésztelep élete (Szolnok, 1977); A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében. I—II. (Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 1982-83., 161-204.; 1990, 231-305.); Szolnok képekben (Szolnok, 1984); Varia Museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. K. Gy. válogatott írásai és bibliográfiája. Vál. Szabó László, Szabó István, Madaras László (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 55-56. Szolnok, 1996). írod.: Selmeczi László: K. Gy. 70 éves (Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, VII. Szolnok, 1990, 7-8.); Tiszai Lajos: Meghalt az utolsó szolnoki polihisztor (Jászkun Krónika, 1998. aug. 21., 3.); Kertész Róbert: Állandó értékek a változó időben, (in: Szolnok. A várispánságtól a harmadik évezred küszöbéig. Szerk. V. Szász József. Szolnok, 2000, 103-119.). - Bibi.: K. Gy. munkásságának bibliográfiája. Összeáll. Kaposvári Gyöngyi (Szolnok, 1996).

Kaposvári Gyöngyi

Kaposy Veronika (1923. febr. 7. Bp. 1993. aug. 14. Bp.): művészettörténész. - A Pázmány Péter Tudományegy.-en bölcsész- doktori oklevelet szerzett (1949; Szimbolizmus a románkori magyar művészetben c. értekezésével). A Szépművészeti Múz. Grafikai Osztályának munkatársa, tud.-os főmunkatárs (1949. máj.-tól haláláig). Elsősorban a grafika történetével, a 18-19. sz.-i francia művészettel, emellett a német, itáliai, németalföldi és angol művészettel is foglalkozott, időben a romantikától napjainkig terjedően. Gerevich Tibor tanítványaként a román kori művészet ikonográfiái problémái érdekelték. A Szépművészeti Múz.-ban is e tárgykörhöz kapcsolódott néhány publikációja (Adalék román kori emlékeink ikonográfiájához. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 1955; Életfa ábrázolás egy román kori timpanonon. Művészettörténeti Értesítő, 1956; utóbbi a középkori épületplasztika jelképes ábrázolásainak ikonográfiái magyarázatát adja). Tud.-os munkájában a témaváltást Jacob de Wit rajzairól szóló cikke jelzi a múz. Bulletinjében (1953). Az 1960-as években a Szépművészeti Múz.-ban megrendezte a 19-20. sz.-i francia grafikákból, Frans Masereel grafikai lapjaiból, vmint a 18. sz.-i angol mezzotintókból összeállított kiáll.-t. Az 1960-as évek második felétől elsősorban a francia rajzokat kutatta; ennek első eredménye H. Daumier rajzművészetéről írt tanulmánya (Acta Historiae Artium, 1968). Jean Pierre Norbiin olajvázlatáról (1970), majd Franţois Verdier képeiről (1980), ill. Reynaud Levieux festményéről szóló munkái (1982) korábban ismeretlen szerzőjűnek tartott művek meghatározásával gazdagították a múz. képtárát. Az 1970- es években számos ismeretlen vagy tévesen katalogizált rajzot határozott meg újonnan, többek között Le Sueur, Louis Felix de la Rue, Jean Michel Moreau és André Le Brun lapjait. A francia neoklasszicizmus témaköréhez kapcsolódóan Simon Julien, André Le Brun, Jacques Louis David, Jean Franţois Pierre Peyron, Augustin Felix Fortin rajzairól közölt elemzéseket (1979). Ingres, Millet, Pierre Bonnard és Forin rajzairól írt tanulmányai (1975, 1978, 1980) és Picasso bp.-i rajzáról írt cikke a modern francia művészet iránti érdeklődését jelzi. Prágában 19-20. sz.-i rajzokból rendezett kiáll.-t (1979). Ösz- szeállította a Leonardótól Van Gogh-ig c., három amerikai városban bemutatott mester- rajz-kiáll. francia részét (1985). Önállóan rendezte a 19-20. sz.-i rajzokból válogatott moszkvai és leningrádi kiáll.-t (1985). A brémai Kunsthalléban és a müncheni Neue Pinakothekban a Szépművészeti Múz. anyagából nyílt 19. sz.-i francia rajz- és festménytárlat kat.-ának társszerzője (1988). Több éven át szerkesztette a Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts-ot. - Ipolyi Arnold-emlékérem (1992).

F. m.: Contribution a l'iconographie des monuments de I 'épocjue romane en Hongrie (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 6., 1955, 13-19.); Les dessins de Jacob de Wit au Musée des Beaux-Arts (uo., 9., 1956, 58-69.); Francia grafika a XIX-XX. században. Kiáll.-i kát. (Szépművészeti Múz., Bp., 1962); Angol grafikák a XVIII, században. Kiáll.-i kát. (Szépművészeti Múz., Bp., 1964); Dürer emlékkiállítás. Kiáll.-i kát. (Bp., 1971); Influences néder-