Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

445

Kaposvári

kialakítása. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségének keretében, a szolnoki csata 100. évfordulóján (1949. márc. 5.) nagyszabású történeti kiáll.-t rendezett a városháza dísztermében; ezzel az intézmény múz.-i részlege is nyilvánosságot kapott. A Városi Könyvtár és Múz. vezetője (1949-től); a könyvtár és a múz.-i gyűjtőhely tevékenységét párhuzamosan irányította. Felbecsülhetetlen kulturális értékeket mentett meg a zúzdától, először irányítva a könyvtári szakma figyelmét a papírgyárakba bezúzásra küldött könyvszállítmányok ellenőrizetlenségére. A Szolnoki Papírgyárból tizenháromezer kötet könyvet válogatott ki, és szállíttatott be a múz.-ba, köztük olyan ritkaságokat, mint Komáromi Csipkés György Magyar Bibliáját és az Ortelius redivivus 1664. évi, album alakú kiadását a m. várak török kori metszeteivel. A Hajdú-Bihar M.-i Levéltárba 18 mázsa ömlesztett levéltári anyag jutott vissza ~ jóvoltából. A múz.-ok államosítását követően feladta könyvtárig.-i állását, és a múz. mellett kötelezte el magát (1951-1977). Régészeti, néprajzi, történeti és képzőművészeti gyűjtéssel egyaránt foglalkozott. Munkája révén került a múz.-ba számos értékes őslénytani lelet, a mamutagyarból és rénszarvasagancsból kialakított paleolit ivópohár, a nagyrévi bronzkori aszkosz, a szolnoki kora avar kori depot-lelet. Feltárta a Jászberény-cserőhalmi kelta temetőt, benne a sárkányfejes ivókürtöt, a bánhalmi avar lovas sírt a nagyszíjvéggel (1953), s a múz.- ba juttatta a kétpói honfoglalás kori ezüstcsészét. Nagy részt vállalt a Szolnok-szan- dai gepida temető ásatásában. A szolnoki vár területén végzett gyűjtései nyomán a vidék egyik legjelentősebb hódoltság kori leletegyüttese jött létre. Néprajzi gyűjtőmunkája számos unikális tárggyal gazdagította a múz.-ot (pl. hajóvontató mellfa, csukafej díszítésű citera, kékfestőminták, céhládák és felszerelési tárgyaik). Szolnok város történetére vonatkozó dokumentumok, eredeti források sokaságát gyűjtötte össze, többek között a szolnoki vár történetének adatait. A Szolnoki Művésztelep valamennyi korszakát bemutató képtárat hozott létre. Vezetése alatt költözött át a múz. a városi bérház alagsori helyiségeiből mai helyére.

Az 1954. aug. 20-án megnyitott képzőművészeti tárlaton a Szolnoki Művésztelep művészein kívül a megye más városaiban alkotó festők és népművészek munkáit is bemutatta. Megrendezte az első régészeti-történeti állandó kiáll.-t (A szolnoki vár 400 éve,

1954). A Természettud.-i Múz. anyagából és segítségével készült a Nagyvadak Afrikában c. kiáll. (1956). Szolnoki Galéria címmel állandó kiáll.-ként tervezett képtárat nyitott (1960).

1964-ben nyílt meg az első állandó megyetörténeti kiállítás. Időszaki tárlatok rendezésére Szolnoki Galéria néven kiállítóhellyé alakította az egykori szolnoki zsinagógát (1972-től). - Munkásságának kezdettől fogva szerves részét képezte a tudományszervezés és a tudománynépszerűsítés. 1950-től régészeti, néprajzi, történeti, művelődés-, művészet- és irodalomtörténeti témakörökben adott közre tanulmányokat, kat.-okat, kiadványokat. Nevéhez fűződik a Jászkunsági Füzetek (1-5., szerk., 1954-1957) megjelentetése. Útjára indította és szerkesztette a Damjanich János Múzeum Közleményei (1-39.,

1958-1975), a Múzeumi Levelek (1-8., 19581965), a Szolnok Megyei Múzeumi Adattár (127., 1965-1975) és a Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1-7., társszerkesztő: 1973-1990) köteteit. Egyik létrehozója a Jászkunság c. folyóiratnak (szerkesztőbiz.-i tag: 1954-1962; szerkesztő: 1962-1975) és a Szolnoki Közéletnek (szerkesztő: 1981-1990). Ásatási jelentései az Archaeologiai Értesítőben (1958-1963) és a Régészeti füzetekben (1959-1963) jelentek meg. Publikált számos tanulmánykötetben és periodikában; pl. Zounuk. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (1986-1993), Művészet (1961-1965, 1975), Múzeumi Közlemények (1963-1974), Irodalomismeret (1993), Magyar Múzeumok (szerkesztőbiz.-i tag is: 19961998). Több száz ismeretterjesztő írása jelent meg Jász-Nagykun-Szolnok m.-i havi-, heti- és napilapokban, műsorfüzetekben. Nyugdíjba vonulását (1977) követően tovább folytatta tud.-os munkáját. 80. születésnapja alkalmából a szolnoki Damjanich János Múz. közel 700 oldalas kötetben jelentette meg válogatott írásait, és adta közre akkor 1081 tételt számláló bibliográfiáját (Varia Museologica). A TIT, vmint több szakmai társaság és egyesület tagja volt. - Móra Ferenc- emlékérem (1974), Bugát Pál-díj, Kós Károly-