Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
437 Kalecsinszky meket ötvözték a sérült felületbe. így állította vissza eredeti állapotába többek között Jor- daens Szatír a parasztnál, Bűnbeesés, Vélazquez Étkező parasztok, Goya Bermudezné, Szinyei Merse Pál Majális c. alkotásait. Úttörő munkát végzett a hazai falfestmények (freskók, szekkók, sgraffittók) megmentésében is; többek között a bp.-i Belvárosi templom szentélyének középkori freskója, a Bakáts téri plébániatemplom Lotz Károly és Than Mór készítette freskói, az MTA épületének Lotz Károly- szekkói, a K-i Pályaudvar Lotz Károly-fres- kói, a Tárnok utca 14. sz. ház homlokzatát díszítő freskók, Velemér, Bántomya templomaiban Aquila János középkori freskói, a fel- debrői altemplom ókeresztény freskói, a váci Székesegyház átfestett Maulbertsch-freskója (Mária látogatása), a székesfehérvári Szemináriumi Templom mennyezetének Maul- bertsch-freskói, a siklósi várkápolna és a noszvaji templom képei. Elkészítette a lőcsei Szt. Jakab-templom háború alatt erősen megrongálódott főoltárának rekonstrukciós tervét, kidolgozta a restaurálás módszereit és elvégezte a megőrzéshez szükséges alapkonzerválást. Közben az oltár háta mögött eredeti gótikus freskókat fedezett fel az átfestés alatt. - 110 festménye, 60 grafikája, 11 szobra maradt fenn. Rangos hazai (Egyházművészeti Kiáll., 1926; Nemzeti Szalon Modem Egyházművészeti Kiáll.-a, 1930; Római M. Int. Kiáll.-a, 1931; Ernst Múz.: önálló gyűjteményes kiáll., 1933; Nemzeti Szalon KÚT Kiáll.-a, 1934; Újabb Római M. Művészek Kiáll.-a, 1936; A Műcsarnok tavaszi és őszi tárlatai, 1950-1962 között évente) és külföldi kiállókon (Velencei Biennále, 1930, 1932; Tallinn, Észt Kiáll., 1938; Róma, Egyházművészeti Kiáll., 1939; Varsó, Krakkó, Kolozsvár, Párizs, 1960). - Csemoch-díj II. (1926), 17. Velencei Biennále, Olasz Kir. Elismerés (1930), Fővárosi Ferenc József Koronázási Jubileumi Díj (1942). E m.: Képrestaurálás (in: /4 képzőművészet iskolája. Bp., 1941, 189-219.); A Majális újra régi színeiben ragyog (Magyar művészet, 1948,20-21.); Beszámoló az Országos Szépművészeti Múzeum munkájáról 1941-1953. Restaurátor Osztály (Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts, 1954, 86-88., 136-138.); A képrestaurálás, képröntgen (in: A képzőművészet iskolája. 1957, 145-172.); Lucas Cranach (Bollettino d'Arte, 1954. V, 86-88.); A kisszebeni főoltár szárnyképei (Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts, 1960, 65-70., 132-135.); Giorgione o Tiziano (Bollettino d'Arte, 1960. IV., 320-325.); Képrestaurálás (in: A képzőművészet iskolája. 1979, 92-118.). írod.: Jobbágyi Gaiger Miklós: K. Sz. Gy. festőművész gyűjteményes kiállítása (Az Ernst Múzeum kiállításai 1933, 141.); Jajczay János: K. Sz. Gy. (Mai Magyar Egyházművészet, 1940, 58-59.); Pigler Andor: In memoriam K. Sz. Gy (Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts, 1965, 89-90., 139-140.); K. Sz. Gy. (in: Magyar művészet 1919-1945. Szerk. Kontha Sándor. Bp., 1985, 100- 101.); P. Szűcs Julianna: A Római Iskola (Bp., 1993); Móré Miklós: A restaurátor K. Sz. Gy. (Magyar Restaurátor Kamara Tájékoztató, 1997, 49- 53.); MűvLex (1935) I.: 520.; Kortársak Lexikona. Ki kicsoda? (Bp., 1937, 381.); MűvLex (1966) II.: 543.; MÉL I.: 838.; MNL X.: 424-425. Móré Miklós Kalecsinszky Sándor, sasini és brzesciani (1857. febr. 27. Sátoraljaújhely - 1911. jún. 1. Bp.): vegyész. - Lengyel nemesi családból származó apja, Kalecsinszky Félix az 1850- es években telepedett le Mo.-on. - A bp.-i tudományegy.-en természettud.-i tárgyakat hallgatott; kémiából mint főtárgyból, vmint fizikából és ásványtanból mint melléktárgyból közép- isk.-i tanári oklevelet szerzett (1878). Ösztöndíjas gyakornokként, majd tanársegédként a bp.-i tudományegy. Kémiai Tanszékén dolgozott Than Károly és Lengyel Béla professzorok mellett (1878-1883). A M. Kir. Földtani Int.-ben elnyerte az akkor létesített ve- gyészi állást (1883-tól), 1898-tól haláláig fővegyészként dolgozott. Féléves ösztöndíjjal Hei- delbergben R. W. Bunsen laboratóriumában gyarapította tudását (1883-1884), tanulmány- útján több Ny-európai (osztrák, svájci, német és olasz) intézményt is felkeresett. Hazatérve berendezte az int. kémiai laboratóriumát (1884), amelyet gyakran saját találmányaival és Semsey Andor bőkezű, összesen mintegy 200 000 koronányi támogatásával folyamatosan fejlesztett. Az intézményben felállította az
