Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

K

Kalicz 438 első földrengésjelző készüléket (1891). Labo­ratóriumában ásvány-, kőzet-, ásványvíz- és évtizedeken át elsősorban kőszén- és agyag­vizsgálatokat végzett. A kőszenek sokoldalú elemzésének eredményeiért elnyerte a M. Kir. Természettud.-i Társulat 1000 Ft-os pályadíját (1892). Az e tárgykörben és a mo.-i agyagok­kal (különösen ezek tűzállósági fokozatának megállapításával és osztályozásával) kapcso­latos könyvei, tanulmányai és térképei alap­vető művek, s ma is nagy tud.-os értéket kép­viselnek. 1901-1906 között az erdélyi sós vizeket vizsgálta. A szovátai sós tavak felme­legedésének eredeti tud.-os magyarázatáért az MTA 1. tagjává választották (1902). Új né­zőpontot képviselt az artézi kutak működésé­vel kapcsolatos kutatásaival is. Több mint két évtizeden át kezelte a M. Kir. Földtani Int. Múz.-a agyag-, festékföld- és más kerámiai nyersanyagok gyűjt.-ét. Több mint 1000 pél­dányból álló agyagkollekciója - amely alap­ján kiadta nevezetes kat.-át (1905) - 1950-ben elkerült az int.-ből, s oda csak a közelmúltban vitték vissza az Iparművészeti Múz.-ból. Mint jeles amatőr fényképész a M. Fotográ­fiai Egyesület alapító tagja és titkára, az I. Nemzetközi Fotográfiai Kiállítás egyik rende­zője (1890). Az int. képviseletében az 1891. évi bp.-i Agyag-, Cement-, Aszfalt- és Kőipari Kiáll.-on agyagmintákkal, az 1896. évi Ezred­éves Orsz. Kiáll.-on pedig agyag- és szénmin­tákkal vett részt. Az általa gyűjtött és gondo­zott kollekció egy részével részt vett az 1900. évi Párizsi Világkiállításon is, kiérdemelve a rendezők legfelsőbb elismerését. Publikációi­nak száma meghaladja a százat, tanulmánya­it a legrangosabb m. és külföldi szakfolyóira­tok, évkönyvek (pl. Akadémiai Értesítő, Chemi­sches Centralblatt, Földtani Közlöny, Magyar Chemiai Folyóirat, A Magyar Királyi Földtani In­tézet Évi Jelentése, Mathematikai és Természettu­dományi Értesítő, Természettudományi Közlöny, Turisták Lapja, Zeitschrift für Analitische Chemie, Zeitschrift für Anorganische Chemie) közölték. - A Képzőművészeti Társulat, a Matematikai és Fizikai Társulat, az Orsz. Köztisztviselő Egyesület tagja, a Kir. M. Természettud.-i Tár­sulat r. (1879), örökítő (1901) és választmányi (1904) tagja. AM. Chemikusok Egyesületének egyik alapítója, egy időben alelnöke, később tb. tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat (1889), a Mo.-i Kárpát Egyesület Bp.-i Osztá­lya (1891), a M. Turista Egyesület (1892) és az Orsz. Közegészségügyi Egyesület választmá­nyi tagja. - A Magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékérme (1906; az erdélyi sós tavak vizsgálatában elért eredményeiért), a kolozsvári Ferenc József Tudományegy. tb. doktora (1907). F. m.: A magyar korona országainak megvizsgált tűz­álló agyagjai (Bp., 1896); A magyar korona országai tűzállóságra megvizsgált agyagjainak átnézetes térké­pe (1:900.000. Bp., 1899); A magyar korona országai­nak ásványszenei (kőszenek, barnaszenek, lignitek) kü­lönös tekintettel chemiai összetételükre és gyakorlati fontosságukra (Bp., 1901); A szovátai meleg és forró konyhasóstavakról mint természetes hőaccumulá- torokról. Meleg sóstavak és hőaccumulátorok előállítá­sáról (Földtani Közlöny, XXXI., 1901, 10-12., 329-353.); A magyar szent korona országainak meg­vizsgált agyagai (Bp., 1905). írod.: Muraközy Károly: K. S. (Magyar Chemiku­sok Lapja, II., 1911. 12-13., 67-68.); Schafarzik Fe­renc: Búcsúbeszéde K. S. 1. t. sírjánál (Akadémiai Értesítő, XXII., 1911. 8-9., 527.); Ilosvay Lajos: K. S. emlékezete (Földtani Közlöny, XCII., 1912. 3., 232-242.; bibl.-val); Pap János: K. S. (Magyar Ké­mikusok Lapja, XVI., 1961. 6., 268.); Pallas X.: 40.; Szinnyei V.: 830-832.; Révai XI.: 141.; MÉL I.: 840.; Gulyás XVI.: 81-82.; MNL X.: 437. - (MÉL, MNL: több téves adat!). Hála József Kalicz Nándomé, Schreiber Rózsa; Kalicz Schreiber Rózsa (1974-től) (1929. márc. 12. Bp. - 2001. márc. 2. Bp.): régész. - Férje Kalicz Nándor régész. - Az ELTE-n régész-muze­ológus szakon végzett (1955). A Bp.-i Történe­ti Múz.-ban (BTM) gyakornok (1954­1955), Bp. Főváros Ta­nácsa Népművelési Osztályán múz.-i elő­adó (1955-1957), a BTM-ben régész-mu­zeológus, tud.-os főmunkatárs (1957-1988. jan. 1.; nyugállományba vonulásáig). 1954- től számos leletmentést és tervásatást vég­zett a főv. területén. 1960-ig elsősorban nép­vándorláskori leletekkel gyarapította a ré­gészeti gyűjt.-t: Bp. XVII. kér., Rákoshegy (1955); XV. kér., Rákospalota (1959); XIII. kér., Tü-

Next

/
Thumbnails
Contents