Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
Kákay-Szabó 436 zőművész, szobrász, képrestaurátor, rajztanár, vmint Szenthe Jánosné Kákay-Szabó Orsolya geológus. - Bp.-en az Iparművészeti Isk.-ban tanult (1920-1923), a grafikai osztályon Helbing Ferenc és Haranghy Jenő tanítványa. Tanulmányait a Képzőművészeti Főisk.-n Glatz Oszkár növendékeként folytatta (1923-1928). Glatz Oszkár mellett sokféle stílust kipróbált. Kezdetben Rudnai Gyula munkái hatottak rá. Elsőként alkalmazta a deszkára való temperafestést. Nem maradt hűtlen a grafikához sem; egy - a „Janina" cigarettapapírt reklámozó - plakátpályázaton III. díjat nyert (1924); a pályadíjat nyert művek közül az ő plakátját népszerűsítették. Az Egyházművészeti Kiáll.-on (1926) Szent Ferenc a madaraknak prédikál c. festményét Cser- noch-díjjal jutalmazták, amelynek révén fél évre Párizsba utazott. A Louvre képtárában tanulmányozta a különböző korokra jellemző technikai megoldásokat; főként a quattrocento mesterei képeinek másolásával foglalkozott. Első híres másolata, a trecentóból való Stiglices Madonna alapján szemelték ki a Szép- művészeti Miíz. restaurátorának. Párizs után fél évig a Képzőművészeti Főisk.-n tanult tovább, majd egy bécsi műkereskedőtől féléves restaurátori szerződést kapott (1927); ott sajátította el a restaurálás gyakorlati fortélyait. A Képzőművészeti Főisk. befejezése (1928) után állami ösztöndíjjal a római Collegium Hungáriáimban dolgozott (1929-1930). Az ún. Római Isk. egyik legképzettebb technikájú festőművésze. Jellegzetes, neoklasszikus kompozíciói és realisztikus arcképei nagy elismerést és feltűnést keltettek a nemzetközi és hazai tárlatokon, amelyeken képeivel díjakat nyert. Rómából hazatérve, Gerevich Tibor javaslatára, Petrovits Elek, a Szépművészeti Múz. akkori ig.-ja a múz. első restaurátorának választotta a nyugalomba vonuló Beer József Konstantin helyére (1930). Kiküldték tanulni Milánóba, a Museo di Brera világhírű restaurátorához, Mauro Pellicciolihoz (1930-1932). Hazatérése után próbaszolgálatos restaurátor (1932-1934), közben állami ösztöndíjjal Berlinben, a Kaiser Friedrich Múz.-ban, Helmuth Ruhemann restaurátor mellett sajátította el a restaurálás legmodernebb eljárásait, többek között a festmények röntgenvizsgálatát és a mikroszkóp alatti restaurálás technikáját (1932-1933). Bécsben a Kunsthistorisches Museum Isepp-műhelyében a hagyományos és a modern eljárások együttes alkalmazását tanulmányozta (1933-1934). A Szépművészeti Múz. főrestaurátoraként (1934. jún. 26-ától haláláig) maradandó tevékenységet fejtett ki. A m. képrestaurálás legnagyobb alakja. Számos világhírű műalkotás konzerválását és restaurálását végezte kitűnő szaktudással, finom ízléssel és világviszonylatban is egyedülálló művészi érzékenységgel. Számos átfestett kép alól nagy értékű ritkaságokat keltett életre. A festési technika, vmint a stílusnyomok alapján felismerte és kiderítette a kép festőjét is. Mikroszkóp segítségével egy hamisnak bizonyult Lorenzo Lotto-kép alól feltárta P. Perugino két női szentet ábrázoló mellképét (1938); a kép P. Perugino egyetlen Mo.-on őrzött alkotása. ~ a mo.-i restaurálás történetében elsőként alkalmazta a korszerű technika eszközeit. Az 1952-ben kapott Siemens Portix-röntgenkészülékkel rövid idő alatt számos érdekes felfedezést tett. Kutató, kísérletező szelleme több különösen értékes adattal gazdagította művészettörténeti tudásunkat. F. Goya Köszörűs és Korsós leány c. képe alatt korábban festett, azonos stílusú virágcsendéletet fedezett fel; kimutatta, hogy Giorgione Férfiképmása bal oldali hátterében ablak és azon túl felhős tájképi motívum rejtőzik, s a férfialak tekintete első megfogalmazásban felfelé irányult. A röntgenképen látható alak előadásmódját párhuzamba állította Tiziano Koncert c. művének főalakjával (Giorgione o Tiziano, Bollettino d'Arte, 1960). Számos nemzeti kincset mentett meg a pusztulástól, pl. Taddeo di Bartolo háromrészes oltárképét, id. Lucas Cranach Levétel a keresztről, Giovanni Battista Tiepolo Szt. Jakab c. képét, a kissze- beni oltár szárnyképeit, M. S. mester Mária látogatása, Bernardo Strozzi Adógaras c. alkotásait. Kiváló festőművész volt, így biztos érzékkel döntötte el a műtárgy esztétikai problémáit. Mindig a mű alkotójának eredeti szín- viszonyait kutatta és tárta fel. A képek megsárgult, az eredeti színhatást torzító fir- niszrétege, az ún. galériatónus eltávolítását a legmegbízhatóbban, finom stílusérzékkel végezte. Helyreállításai nyomán a nézőben nem az az érzés támad, hogy tökéletesen restaurált képpel állunk szemben, hanem az, hogy a művel nem történt semmi elkészülte óta. Kiegészítései csak az optikailag szükséges ele-
