Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
K
435 Kákay-Szabó gyűjtött. Átvette a Pethő Gy. halálával megüresedett gerinces őslénytani kutatói és ku- rátori munkakört; a gerinces őslénytár rendezése után megkezdte az anyag módszeres feldolgozását. Első tanulmánya, a borbolyai Mesocetus hungaricus leírása (1904) után figyelme az ősemberkutatás felé fordult. Az egykori zágrábi professzor, Gorjanovic- Kramberger felfedezéséről, a krapinai ősembercsontokról több tud.-os és ismeretterjesztő cikkben emlékezett meg. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a miskolci Bársony-házi kőeszköz előkerülését követően a Földtani Int. - Herman Ottó javaslatára - megbízta a Szeleta-barlang ásatásával (1906); a sikeres kutatás egyúttal a m. paleolitrégészet megszületését is jelentette. A leletek valódisága körüli vita csak az 1911. évi tübingeni ősrégészeti konferencián dőlt el, ahol ~ bizonyította az eszköz valódiságát. Barlangi ásatásai révén érdeklődése egyre inkább a barlangkutatás felé fordult. Kezdeményezésére alakult meg a Magyarhoni Földtani Társulaton belül a Barlangkutató Biz. (1910; 1913-tól Szakosztály), s jelent meg annak tud.-os folyóirata, a Barlangkutatás. Szervező munkája eredményeként jött létre az önálló M. Barlangkutató Társulat (1926), amelynek alelnöke, majd elnöke lett, s megindította annak népszerű folyóiratát, a Barlangvilágot A bp.-i egy.-en a karsztjelenségek (1917), ill. a gerincesek őslénytana tárgyköréből egy.-i magántanárrá habilitált (1924), majd egy.-i ny. rk. tanári címet kapott (1928). Az 1920-1930-as években egymást követték barlangi ásatásai és felfedezései (Csákvár, Felsőtárkány környéke, az ősemberleletéről híres Suba-lyuk, Cserépfalu vidéke, az ÉNy-i Bükk barlangjai, a budai Várbarlang, Szemlő-hegyi-barlang), vmint az ezekről megjelent tanulmányok, monográfiák. A Földtani Int.-ben Nopcsa Ferenc ig. 1925-1928 között nem támogatta barlang- kutató tevékenységét, s kritizálta kurátori teljesítményét. Szolgálattételre a Földmíve- lésügyi Min. erdészeti főosztályára rendelték (1928. szept.), majd ugyanilyen módon visszahelyezték a Földtani Int.-be (1930). Helyzetét nem javította a subalyuki ősemberlelet megtalálása és az ásatás vezetése körül 1932-ben kialakult, nyilvános Daneza----vita, s bár ásatásait és barlangfeltárásait tovább folytatta, 1936-ban nyugdíjazták. Szervező, kutató és írói munkásságát 1944- ig megszakítás nélkül folytatta. A budai Várhegy barlangpincéinek feltárásával egyidejűleg a felső pincékben létrehozta Mo. első barlangtani kiáll.-át. 1944 dec.-ében az ostrom elől Németo.-ba menekült, ahonnan 1945 szept.-ében tért vissza Bp.-re. A Földtani Int.-ben tiszteletdíjas geológusként alkalmazták (1952-1955). Elkészítette a Kárpátmedence barlangjairól szóló hatalmas, 868 gépelt oldalt tartalmazó monográfiáját (1953). A föld- és ásványtani tud.-ok kandidátusa (1953). - A Magyarhoni Földtani Társulat (1901), a Természettud.-i Társulat r. tagja (1901) A Frankfurti Barlangkutató Egyesület t. (1926), a Szt. István Akad. r. tagja (1928). - Róla nevezték el a Szemlőhegyi- barlangot. F. m.: Mesocetus hungaricus Kadic. Egy új balenop- terida-faj a borbolyai miocén rétegekből (A M. kir. Földtani Intézet Évkönyve, 16., 1907, 22-86.); A Szeleta-barlang kutatásának eredményei (uo., 23., 1915, 152-278.); A jégkor embere Magyarországon (uo., 30., 1934,1-147.); A cserépfalvi barlang (Subalyuk) monográfiája (Bp., 1938); A budavári barlangpincék földtani viszonyai (Szent István Akadémia kiadványa, 3., 4., 1939); A Kárpát-medence barlangjai (kézirat, 1952, MÁFI Tudománytörténeti Gyűjt.). írod.: Kretzoi Miklós: K. O. (Földtani Közlöny, 1958, 13-21.); Bogsch L.: 100 éve született K. O. (Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1976); KMKAI.: 463.; MÉL I.: 835.; MÚL: 186-188.; MTL: 433-434.; MKL VI.: 16-17. - MÉL, MKL: eltérő halálozási nap: febr. 28.! Kordos László Kákay-Szabó György (1903. jan. 31. Tenke - 1964. jan. 26. Bp.): festőművész, grafikus, szobrász, főrestaurátor. - Édesapja Kákay- Szabó Zoltán bíró, első felesége (1935— 1936) Poór Lili kis- plasztikus, második felesége (1938-1964) Vértesy Ilse, a Semmelweis Orvostörténeti Múz. első tárgyrestaurátora (1963— 1995), gyermekei: Kákay-Szabó Ildikó kép
