Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
J
427 Jósa Jónás József; ]oms, Joseph (1787. okt. 21. Selmecbánya - 1821. febr. 1. Pest): ásványgyűjtő, bányászati szakember, mineralógus. - Pozsonyban filozófiát hallgatott, majd a Selmecbányái Bányászati Akad. külső hallgatója (1806-1808). Selmecbányán a bányászatban tevékenykedett (1803-1814), utoljára mint a Joachim- és Anna-tárói bányavállalat vezetője; közben kémiai és földtud.-i magánelőadásokat tartott (1807-1813). Bányászegyesületet hozott létre. Számottevő tud.-os tevékenységgel a háta mögött, Müller Ferdinánd ig. meghívására, Pesten az MNM Természetrajzi Tárának segédőre (1814-1817), őre (vezetője; 1817-1821); a múz. első mineralógusa. Eredménytelenül pályázott a Selmecbányái Bányászati Akad. kémia-ásványtan-kohászat tanszékére (1820). Tanulmányutat tett az alsó- és felső-mo.-i bányavárosokon át a szatmári és máramarosi bányavidékre (1811). Földtani és bányászati útleírását K. C. Leonhard német mineralógus Taschenbuch für die gesamm- te Mineralogie c. folyóiratában (Maina- Frankfurt) tette közzé; itt és az Annalen der herzoglichen Societät für die gesammte Mineralogie (Jéna) lapjain közölte további néhány cikkét is. Ásványgyűjtő tevékenységét jelzi, hogy 1814-ben 5000 forintért hirdetett meg egy 3400 példányos kollekciót, amelyről nyomtatott kát. is készült. K. C. Leonhard- nak ~ küldte el azokat a példányokat, amelyek nyomán az 1812-ben a későbbi libethe- nit első leírását közölte, ill. azokat, amelyekből J. J. Bemhardi és R. Brandes német kutatók 1822-ben a kloropált leírták (ma: nontro- nit). Maga is több újnak vélt ásványt írt le, melyeket azonban egzakt kristálytani és vegyelemzési adatok híján nem tudott pontosan meghatározni, és a későbbi vizsgálatok sem igazolták. További ásványtani közleményeit is a werneri, a külső ismertető jegyeken alapuló, szubjektív-kvalitatív megközelítés jellemezte. A leíró ásványtan mellett a topografikus ásványtant is művelte; számos jegyzete és kiegészítése található Zipser ásványtopográfiájában (Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungern [sic!], 1817), ill. a következőkben említett folyóiratában egy terjedelmes írása közöl adalékokat az ország ásványtanához. A szűkebb értelemben vett ásványtani megfigyeléseken kívül - elsősorban az utazásairól beszámoló írásokban - földtani és ércteleptani leírások is jócskán előfordulnak. Kezdeményezte egy ásványtani-technológiai folyóirat létrehozását (1819); ennek első és egyetlen számát Physio-technographi- sches Magazin über die anorganische Natur des Oesterreich'sehen Kaiserstaates címmel 1820- ban tette közzé, amelyben kizárólag saját általános és topografikus ásványtani, vmint földtani-teleptani megfigyeléseit és fejtegetéseit közölte. Selmecbányán az 1810-es évek elején montanisztikai, ill. ásványtani társaságot szervezett, amelyek azonban csak rövid ideig működtek. - A jénai ásványtani társaság és a wetteraui természet- tud.-i társulat tagja (1813), a hallei termé- szettud.-i társaság (1821), ill. a szász-gothai és meiningeni erdészeti és mezőgazdasági társaság t. tagja (1821). F. m.: Ungerns [sic!] Mineralreich - orycto-geognos- tisch und topographisch dargestellt (Physio-techno- graphisches Magazin über die anorganische Natur des Oesterreich'schen Kaiserstaates, 1820). írod.: Csíky Gábor: J. J. élete és műve (születésének 200. évfordulóján) (Földtani Közlöny, 117., 1987, 141-151.); Szinnyei V: 616-618.; MÚL: 178.; MTL: 425. Papp Gábor Jósa András, nagybányai és németsző- gyéni (1834. nov. 30. Nagyvárad - 1918. szept. 6. Nyíregyháza): orvos, múzeumigazgató. - A németszö- gyéni és nagybányai Jósa-családból származott. Az érettségi után egy évig jogot hallgatott a bécsi egyen, majd jogi tanulmányait félbeszakítva elvégezte a magyaróvári Mezőgazdasági Akad.-t (1853-1854). Széchenyi István nagycenki birtokán inasko- dott, később a család nagyszántói földjén gazdálkodott. Egy orvosi műhiba csaknem egy évig ágyhoz kötötte, ekkor határozta el, hogy orvos lesz. A bécsi egy.-en kora legnevesebb professzorait (Rokitanszky, Brücke, Skoda) hallgatta (1860-1864); orvosi okleve- I let (1864), majd sebészi képesítést szerzett
