Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

H

Hűnek

404

Hűnek Emil (1886. nov. 7. Versec - 1966. aug. 26. Debrecen): vegyészmérnök. - Az bp.-i tudomány-, ill. a műegy.-en végzett. Az MNM Ásvány- és Kőzettárában gyakornok (1906-1907), a bp.-i tudományegy.-en Kren- ner József mellett tanársegéd (1907-1910). Szatmárnémetiben a r. k. főgimn. természetrajz-földrajz szakos tanára (1910-től), a román megszállás után Mátészalkára (1921), majd Nyíregyházára költözött (1923), ahol városi mérnökként dolgozott. Az 1940 őszén alakult szegedi vegyipari középisk. ig.-ja (1942-től). A II. vh. után talajásványtannal, fásítással foglalkozott, majd a sütőipar központi laboratóriumának vezetője lett. Nyugdíjasként az Ásvány- és Kőzettárban dolgozott (1958. okt. 30.-1964. márc. 27.). Miután az 1956. évi forradalomban a csiszolt kövekből álló nemesopál-gyűjt. nagy része elpusztult, az általa az opálok regenerálásához vásárolt műszerekkel és az általa kidolgozott eljárással kb. 100 000 db kapta vissza régi fényét, ragyogását. A M. Természet- tud.-i Múz.-nak így kb. 15 millió Ft-nyi értéket mentett meg.

F. m.: Két ásvány hazai új termőhelye (hematit és epi- dot) (Földtani Közlöny, 40., 1910, 628.); Wulfenit von Rudnik (Zeitschrift für Kristallographe, 49.,

1911); Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei Szerk. Bacsó Nándorral, Bencs Kálmánnal (Magyar városok és vármegyék monográfiája 8. Bp., 1931); Regenerierte Edelopale (Neue Jahrbuch Miner. Mh., 1960, 5., 115-116.).

Irod.: H. E. (Földtani Közlöny, XCVIL, 1967,118.); Önéletrajz (kézirat, Vegyészeti Múz., Várpalota); Gulyás XIV: 711-712.

Gaál Zoltán

Huszár Lajos (1906. jan. 29. Nyárád- szereda - 1987. dec. 23. Bp.): numizmatikus. - A Pázmány Péter Tudományegy.-en történelem-földrajz szakra iratkozott be, de már művészettörténetből doktorált; disszertációját a kör- möcbányai éremvésőkről írta. Az MNM Éremtárának munkatársa (1929-től), osztályvezetője (1944- től), az MNM mb.

(1945), majd rendes főig.-ja (1946-1949). 1949-ben visszakerült az Éremtárba, ahol ismét osztályvezetővé nevezték ki (1955-től).

1956-ban a múz.-ban megalakult, rövid életű Nemzeti Tanács elnökévé választották, de a forradalom után ismét osztályvezetőként dolgozott. Személyes okok miatt nyugdíjazták (1968); nyugdíjasként a Semmelweis Orvostörténeti Múz. tud.-os tanácsadója és a Ref. Ráday Gyűjt, külső munkatársa. Rendszeres előadó az ELTE BTK-n, címzetes egy.-i tanár (1984-től). A művészet- történeti tud. kandidátusa (1957), doktora (1983). - Munkássága kiterjedt a teljes m. közép- és újkori pénztörténetre, vmint az éremművészetre. Több mint 350 monográfiája és tanulmánya jelent meg, ezeknek közel a felét teszik ki az éremlelet-feldolgozások és értékelések. F. Fejér Máriával közösen elkészítette a m. éremtan első részletes bibliográfiáját. Összeállította az 1526-1657 közötti Habsburg-házi uralkodók m. pénzeinek kat.-át, majd német nyelven megjelentette az 1000-1974 közötti m. pénzek - több mint 2400 főtípust és számtalan változatot tartalmazó - kat.-át, amely ma is alapműnek számít. Az Erdélyi Fejedelemség pénzverését külön kötetben kívánta bemutatni, de ez csak halála után jelent meg. Ezek mellett számos résztanulmánya és monográfiája jelent meg m. és idegen nyelven a m. pénzverés kezdetének kérdéséről, a budai pénzverésről, a m. aranyforint jelentőségéről és nemzetközi forgalmáról, a különböző pénzverdék működéséről, s többször értekezett a numizmatikai köz- és magángyűjt.-ek történetéről is. Az éremművészetben alapműnek számít a Szent György-érmekről írott monográfiája, és a Procopius Bélával közösen összeállított, a m. emlékérmekkel foglalkozó munkája, amely az 1500-1848 közötti m. éremművészetről az első kritikai feldolgozás. Élete és munkássága az MNM mellett szorosan kötődött a M. Numizmatikai Társulathoz (MNT), amelynek évtizedeken át meghatározó személyisége volt (1929-től haláláig); választmányi tag (1931), tb. tag

(1941), tb. elnök (1985), az MNT kiadványának, a Numizmatikai Közlönynek a szerkesztője (1933-1975). Az osztrák (1970) és a hor- vát numizmatikai társulat (1971), vmint az International Numismatic Commission tb.