Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
377 Hillebrand vezette. Feljegyzései a rendkívül pontos adatok - a tárgyak előkerülési helye, ideje, körülményei, teljes leírása és néhány esetben a rajza - mellett tartalmazzák a gyűjtés során szerzett élményeket, a tárgyak megszerzése körüli bonyodalmakat, a régészetről alkotott véleményét, hitvallását. A Napló a II. vh. során megsérült, második kötete megsemmisült. Szenvedélyes könyvgyűjtő is volt; könyvtárának gazdag anyagát történeti dokumentumok, éremtani munkák, régészeti kiadványok, a vm.-re vonatkozó helytörténeti művek, hazai tud.-os folyóiratok, régi és ritka könyvek alkották. Könyveiről precíz, saját kezűleg írt, a szerzők betűrendjében csoportosított kat.-t készített. Ugyanilyen gondossággal kezelte a régészeti tárgyakat, minden egyes darabon külön cédula jelezte a lényeges adatokat. A vm. területén felbukkanó leletek gyűjtése mellett az MNM támogatásával ásatásokat is végzett; munkássága nyomán a vm. területéről 116 régészeti lelőhely vált ismertté. Legjelentősebb ásatása a jászalsószentgyörgyi, ahol a Borsahalomban szarmata-jazig korból származó, fagerenda-szerkezettel bélelt sírkamrát tárt fel. Két publikációja is megjelent az Archaeologiai Értesítőben (1898, 423-427.; 1901, 120-138.). Régészeti és numizmatikai gyűjtésének eredményei a Szolnok Megyei Múzeumi Adattárban jelentek meg. Kéziratban maradt további munkái: Numismatikai jegyzetek; Diplomatikai jegyzetek. Élete utolsó évtizedében Jász-Nagykun-Szolnok vm. levéltárosa (1920-1929). - 1934-ben Szolnok város a Balogh Béla gimn.-i tanár és diákjai által megteremtett városi könyvtár és múz. számára megvásárolta ~ régiség-, érem- és kéziratgyűjt.-ét, vmint 1518 kötetes, igen értékes, főleg történelmi, régészeti és földrajzi anyagot tartalmazó szakkönyvtárát. Szolnok város díszsírhelyet adományozott számára, székely kapus szolnoki lakóházát emléktábla jelöli. A Városi Könyvtár, vmint utca viseli a nevét. F. m.: A pusztamonostori apátság fekvése (Jászság, 1896. jún. 27., júl. 4., 11., 18.); A jászalsószentgyörgyi sír (Archaeologiai Értesítő, XXI., 1901, 174-176.); A jászkun redemptio összegének megtérítését a magyar törvényhozástól kérelmező folyamodó javaslata (Szolnok, 1905); Egy lap Jászberény történetéhez (Jász Újság, 1913. 26.); Stanczik Ilona: Szolnok megyei régészeti adatok H. V. jegyzeteiből (Szolnok Megyei Múzeumi Adattár 25-26. Szerk. Kaposvári Gyula. Szolnok, 1975, 240.); H. Vaday Andrea: Szolnok megyei éremtani adatok H. V. jegyzeteiből (Szolnok Megyei Múzeumi Adattár 27. Szerk. Kaposvári Gyula. Szolnok, 1975, 97.). írod.: Kaposvári Gyula: H. V. levéltárosi és történész tevékenysége (Zounuk. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve, 4. Szerk. Botka János. Szolnok, 1989,379-395.); Selmeczi László: A Jászság és a jászok a magyar régészetben (Redemptio, II., 1995. 2., 12-13.); H. V. Egy tudós portréja. Szerk. Kaposvári Gyöngyi, Pató Mária (Szolnoki arckép- csarnok 1. Szolnok, 1998, 4L); Bathó Edit: A Jász Múzeum 125 éve (Jász Múzeum Évkönyve 1975-2000. Jászsági Könyvtár 4. Jászberény, 5-35.); Szinnyei IV.: 873-874.; Gulyás XIII.: 651.; MÉL L: 723. Bathó Edit, Kaposvári Gyöngyi Hillebrand Jenő (1884. jún. 10. Sopron - 1950. márc. 6. Bp.): régész, antropológus. - A Pázmány Péter Tudományegy. kémia-természetrajz szakán tanult (1903-1907); tanári, majd az emberi fogak alaktanáról írt dolgozatával doktori oklevelet szerzett (1908). A M. Kir. Földtani Int. megbízásából megkezdte, a Miskolci Múz. (1909-től), majd az MNM (1912-től) felkérésére folytatta a hazai barlangok kutatását. A barlangokat mint egységes forrást kezelte, a jégkorszak (saját terminológiájával: diluvium) sztratigráfiája, vmint az ősember és kultúrája, a paleolitikum érdekelte. Kadic Ottokár munkatársa a Szeleta-bar- langban (1909). Feltárta a Balla-barlangot (1910-1911,1913). Legnagyobb tud.-os érdeme a szilvásváradi Istállós-kői barlangban, a felső paleolit aurignaci kultúra máig legfontosabb hazai lelőhelyén végzett ásatása (1912-1917; kis megszakításokkal). Dolgozott az aurignaci kultúra másik lelőhelyén, a Peskő-barlangban is. Másik nagy kutatási programja 1912-ben indult a Gerecse és a Pilis barlangjaiban; a Kiskevély-barlangban, majd a bajóti Öregkőn végzett ásatások után a legnagyobb barlangot javaslatára nevez
