Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
Hevesy 376 Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936, 414^18.); Szinnyei IV.: 831-833.; MÉL L: 717-718. Kováts Dezső Hevesy Sándor; Hevesi (1902. júl. 23. Eger - 1985. ápr. 11. Eger): építészmérnök. - A bp.-i József Nádor Műegy.-en építészmérnöki oklevelet szerzett (1926). Wälder Gyula építési irodájában (1926-1928), majd Egerbe visszatérve (1928) a városi Mérnöki Hivatalban városi főmérnökként dolgozott (1929- től). Egerben, ill. az Egri Egyházm.-ben neobarokk stílusú templomokat, plébániákat, kápolnákat tervezett. Részt vett a megyei és egyben városi múz. tervezésében. Bekapcsolódott az egri vár 1925-ben indult, tervszerű feltárásának munkáiba; munkatársaival a mérnöki felméréseket, a műszaki feladatokat végezte. Az 1940-es évek elején megkapta az „Eger város örökös főmérnöke" címet. Kezdeményezésére hozták létre az Egri Műemléki Biz.-ot (1958). Nyilvántartást készített a város védendő műemlékeiről, amelyek közül többet táblával is megjelöltek. Sokat tett a város műemlékarculatának megőrzéséért, kitelepíttette a belvárosi ipari üzemeket. Az Egri Egyházm. Egyházművészeti Biz.-ának tagja (1944-től). - Gazdag hagyatéka halála után az egri múz.-ba került (kéziratok, cikkek a város műemlékeiről, építési tervrajzok, levelezése, több száz fekete-fehér és színes dia, üvegnegatív és néhány film a 20. sz. elejétől az 1970-es évek végéig). F. m.: Egri kalauz (Eger, 1958); Tudnivalók Eger város utcái és terei elnevezéseiről (Eger, 1964); Eger. Kovács Sándorral. Útikönyv (Bp., 1968). írod.: Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története (Az Egri Múzeum Évkönyve, I., 1963, 7—38.); Kiss Péter: Őket idézik az egri utcanevek (Eger, 1988, 79-80.); MKL IV.: 816. Cs. Schzvalm Edit Hild Viktor, galánthai (1897-től) (1855. nov. 28. Kecskemét - 1929. ápr. 14. Szolnok): újságíró, régész, levéltáros. - Nagyapja Hild József építész, apja Hild Károly köz- és váltóügyvéd, az 1848-1849. évi szabadságharcban őrnagy. - A pesti tudományegy. jog- és államtud.-i karán tanult (1872-1876); tanulmányait apja halála után abbahagyta, s élethivatásának nem a jogi, hanem a hírlapírói pályát választotta. 1874-től a Gyöngyös c. lapban jelentek meg szépirodalmi, történelmi cikkei. Bp.-en a Függetlenség és a Budapest c. lapok belső munkatársa (1880— 1881). Pongrácz Erzsébet tanítónővel kötött házassága után Kolozsváron élt (1882-1887), a Kolozsvár c. lap főmunkatársa. Jászapátiban, a felesége által kiadott Jászság c. hetilap felelős szerkesztője (1888-tól); két év múlva Jászberénybe költözött, ettől kezdve a lapot ott jelentette meg (1890-1897); Ipoly álnév alatt szépirodalmi tárcákat írt. A millenniumi ünnepségek (1896) idején kezdett behatóan foglalkozni a Jászság történetével. Tervezte a Jászság történetének megírását, amelyhez régészeti, levéltári gyűjtéseket végzett. A Jász Múz. hivatalos szakértőjeként (1899— 1902) azonnal megkezdte a gyűjt, leltározását és nyilvántartását. Újságírói tevékenysége miatt politikai konfliktusai támadtak, s a polgármester elbocsátotta állásából. Szolnokra költözött (1904), ahol Szolnoki Lapok címen indított újságot. Lelkesen harcolt azért, hogy a megyeszékhelyen múz. alakuljon. Javasolta, hogy vásárolják meg a tószegi Laposhalom területét (nagyhírű bronzkori telepe miatt) a létesítendő vm.-i múz. részére, ásatások céljából. Az általa szerkesztett (1913-1914) Független Lapban az Alföldi M. Közművelődési Egylet szolnoki múz.- és könyvtárbiz.-ának vezetőjeként tette közzé az egylet programját. Régészeti, őslénytani, numizmatikai és történeti gyűjt.- ével, értékes magánkönyvtárával megteremtette Szolnok város könyvtárának és múz.- ának alapjait. Felvetette egy kultúrpalota építésének tervét, amelyben múz. és könyvtár együttesen kapott volna helyet; e tervének megvalósítását az I. vh. megakadályozta. Tisza István sajtótörvényének életbe lépése után visszavonult az újságírástól. - Magángyűjtőként rendszeresen járta a falvakat. A tárgyakat maga restaurálta. Kézírásos Régészeti Naplóját, szinte kódexírói alapossággal és szorgalommal írt jegyzetanyagát 1888. aug. 5-étől 1913. dec. 21-éig
