Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Gy

343

Gyulay

tői Komárom vm. és város monográfiáján dolgozott, de munkáját nem tudta befejezni (elkészítésével mást bíztak meg). Tevékenységének köszönhetően alakult meg 1886. dec. 19-én a Komáromvm.-i és Komárom városi Történelmi és Régészeti Egylet, amelynek első titkárává választották (1886-1897). Az egylet évkönyvének szerkesztője (1887-1892). Az általa alapított egyleti múz.-ban a régiségtár őre (1888-1897). Nevéhez fűződik az egyleti gyűjt, kiáll.-a a ref. koll.-ban (1889) és a törvényszéki palotában (1897). A ref. koll.-ban kiállított gyűjt.-hez útmutatót is kiadott (1889). Feldolgozta a vm. topográfiai viszonyait; az őskorra, a római korra és a honfoglalás korára, majd a vm. és a város Árpád- házi történetére vonatkozóan gyűjtötte ösz- sze az adatokat. Történeti kutatásait a vm. földrajzának megírásával egészítette ki. A Komáromi Kalendárium szerkesztője (1880- 1890). - írói álnevei, jegyei: Hüvelyk Matyi, H„ H. M„ Gy. R., Gy.

F. m.: A bregetiumi vízvezetékről (Archaeologiai Értesítő, 1885,332-335.); Megyénk a kőkorban (Komáromi Lapok, 14., 1887,2.); Megyénk a bronzkorban (uo., 15., 1887,1-3.); Megyénk a népvándorlás és a vezérek korában (uo., 18., 1887, 2-3.); Adalékok megyénk római hódoltság korához (in: Történelmi és Régészeti Egylet 1887. évi jelentése. I. évf. 1888, 1-10.); Kalauz a Komárom- megyei és városi történeti-régészeti-egylet múzeumában (Komárom, 1889); Komárom vármegye és város történetéhez. 1-2. (Komárom, 1890-1892); Komárommegye őskora (A Komáromvármegyei és városi Muzeum Egyesület 1901/2. évi Értesítője. 1903,24-38.). írod.: Alapi Gyula: Gy. R. (A Komáromvármegyei és Városi Muzeum-Egyesület 1906. évi Értesítője. Komárom, 1907,25-39.); Ratimorsky Piroska-Tok Béla: A múzeum munkatársai (1886-1945) (A Komáromi Múzeum 100 éve. Komárno, 1986, 151-154.); Szinnyei IV.: 159-162. (Gyulai Rezső néven); Gulyás XI.: 961.; MKL IV: 427-428.

Kisné Cseh fulianna

Gyulay Zoltán; Gyulai (1900. szept. 22. Csáktornya - 1977. febr. 10. Miskolc): bányamérnök, múzeumigazgató. - A Ludovika Akad.-n tanult két évig, majd 1921 őszén beiratkozott a soproni Bányászati és Erdészeti Főisk.-ra, ahol bányamémöki oklevelet szerzett (1925). Uo. a Mechanikai, majd a Bánye- műveléstani Tanszéken tanársegéd (1925- 1934). Megírta a Révai kereskedelmi és pénzügyi lexikon bányászati és kohászati cikkeit (Bp„ 1929). 1935- ben elkötelezte magát a mo.-i kőolajbányászat mellett. Az olajmérnöki tud.-ok és a mérnökképzés megteremtője Mo.- on. Az EUROGASCO (European Gas and Electric Company) munkatársa (1935-1947), majd jogutódja, a MAORT Rt. (M.-Amerikai Olajipari Rt.) műszaki osztályvezetője, utóbb vezérigh.-e (1948. febr. 1-jétől). A termelő vállalatoktól a MAORT államosítása után hatalmas ipari és üzemi tapasztalatokkal távozott. A Nehézipari Min. osztályvezetője, majd a Dunántúli Ásványolaj Központ vezérigh.-e (1950), a bp.-i Gazdasági és Műszaki Akad. r. tanára (1951-től), az NME soproni Bánya- és Földmérőmérnöki Karán az újonnan szervezett olajtermelési tanszék egy.-i tanára, tanszékvezető (1951-től). Az 1959-ben a miskolci NME-re áthelyezett tanszéket 1966 végéig vezette, közben két tanéven át a freibergi Bányászati Akad. meghívott professzora (1963-1965). Miskolcon az általa megszervezett MTA Olajbányászati Kutató Laboratórium ig.-ja (1957-1970). A soproni egy., majd miskolci NME Bányamérnöki Karának dékánja (1951-1955,

1961-1964). - Kora ifjúságától kezdve szenvedélyesen kutatta a bányászat múltját, felhasználva történelmi, földrajzi, irodalmi, művészeti ismereteit, különleges rendszerező képességét, angol és német nyelvtudását. Az MTA Bányászati Főbiz.-ának tagja, mely elhatározta a Központi Bányászati Múz. létesítését (1955). Oktatómunkájának részleges fenntartása mellett elvállalta a soproni Központi Bányászati Múz. ig.-i posztját (19701975). Berendezte az 1957. okt. 13-án megnyitott állandó kiáll.-nak az kőolaj- és földgázbányászat történetét bemutató helyiségeit. Meggyőződése volt, hogy a technika története eredményesen csak a gazdaság és a társadalom történetébe ágyazva, azokkal kölcsönhatásban, technikus és történész szakemberek együttes munkájával művelhető. Az 1950-es évek közepétől - egy.-i tanári oktatómunkája mellett - az MTA Bá