Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Gy
Gyurkovich 344 nyászati Kutató Munkaközösségének vezetőjeként új, egyedülálló módon kezdeményezte és irányította a kútfőket feltáró, bibliográfiákat készítő és szövegfordító munkálatokat. A bányászat és kohászat történeti kútfőinek rendszerező munkájába 15 kutatót, köztük levéltárosokat vont be, többek között Paulinyi Oszkárt, Heckenast Gustá- vot, Jenei Károlyt, Sárközi Zoltánt, Szűcs Jenőt, Trócsányi Zoltánt és Vörös Antalt. A munkák a hazai forrásokon kívül kiterjedtek a Selmecbányái Főkamaragrófi Hivatal, a Szomolnoki Bányabíróság, a Szepesi Kamara stb. levéltáraira is. A Kárpát-medence bányászata és kohászata történetének bibliográfiáját Babies Andrással és 17 munkatársával együtt készítette el, témánként és időrendi sorrendben, szerzőként csoportosítva, 2100 oldalon, mintegy 30 ezer cédulakarton alapján. A montanisztikum 16-18. sz.-i, latin és német nyelven megjelent műveiből magyarra fordíttatta többek között Georgius Agricola, L. F. Marsigli, Köleséri Sámuel, Swedeborg, Bél Mátyás és F. A. Schmidt írásainak a bányászatra vonatkozó részeit. Elkészültek a legfontosabb középkori dokumentumok: a massai, a selmeci, az iglaui és a Miksa-féle bányajogok, továbbá Wenzel Gusztáv Magyarország bányászatának kritikai története (1880) c. műve függelékéből a latin nyelvű oklevelek fordításai. A kutatási munkák az anyagi fedezetet biztosító bányászati iparágak gondjai miatt 1964 után megrekedtek. Az Orsz. M. Bányászati és Kohászati Egyesület alelnökeként (1952-1966), majd elnökeként (1966—1972) ismét megtalálta a módját értékes kiadványok megjelentetésének; Péch Antalnak az alsó-mo.-i bányaműveléssel és a selmeci bányavállalatokkal foglalkozó, kéziratban fennmaradt iratdokumentumainak rendszerezésével és kiadásával Kosáry Domokost bízta meg. A Selmecbányái akad. történetéről 1955-1974 között nyolc tanulmánya jelent meg. A bányászat múltjának szeretete 70 éves korában visszavezette Sopronba. Múzeumig.-i tevékenysége első évében - az épület rekonstrukciós építkezését megelőző műemléki kutatások miatt - a kiáll.-okat be kellett zárni. Részletes programot készített az intézmény fejlesztésére, a tud.-os kutatói létszám növelésére, egy.-i ösztöndijak kiírásával, továbbá az MNM és az Iparművészeti Múz. néhány értékes, bányászati vonatkozású műkincse másolatának elkészíttetésével. Az állandó kiáll, vezérfonalát még írásba foglalta (1975 nyara), de szept.-ben visszatért Miskolcra. - A föld- és ásványtani tud.-ok kandidátusa (1952). A miskolci NME t. műszaki doktora (1960), a freibergi Bergakademie t. szenátora. A Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője (1944). - Wahlner Aladár-, Zorkóczy Samu-, Zsigmondy Vilmos-, Christoph Trau- gott-emlékérem kitüntetettje. F. m.: Olajtáwezetékek tervezése és építése (Bp., 1942); 225 éves a magyarországi bányamérnökképzés (Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, 6., 1961, 5-16.); Rezervoármechanika. I-IV. (Bp., 1965); Megemlékezés a Selmeci Bányászati Akadémia alapításáról (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 103., 1970.10., 649-655.): Die flüssigen Bodenschätze der Erdkruste (in: Eroberung der Tiefe. Leipzig, 1973, 155-165.). Irod.: Hiller István: Gy. Z. (Soproni Szemle, 31., 1977. 2., 173-179.); Molnár László: Gy. Z. bányászattörténeti kutatásai és a Központi Bányászati Múzeummal kapcsolatos tevékenysége (Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, Miskolc, 1978, 197-208.): MÉL III.: 276-277.; MTL: 355- 356.; RÚL IX.: 157. Molnár László Gyurkovich Tibor; Gyurkovics (1898. júl. 3. Bp. - 1981. júl. 14. Bp.): orvos, műgyűjtő, amatőr festő, művészettörténész. - Nagyapja Gyurkovich Károly (1810-1874), a „táblabíróvilág" ismert biedermeier festője. Felesége Gyurkovich Tiborné Mika Irén (1902- 1990) könyvtáros, műgyűjtő. Unokaöccse Gyurkovics Tibor író. - A Pázmány Péter Tudományegy. Jogtud.-i Karán tanult, majd két év múlva átiratkozott az Orvostud.-i Karra, és ott szerzett diplomát. A MÁV Kórházban belgyógyász, főorvos. Az újpesti SZTK-ban (1951-től) orvos, majd felülvizsgáló főorvos (nyugdíjba vonulásáig). -1929- től szinte haláláig gyűjtötte a festészeti, kisebb mértékben az egyéb képzőművészeti alkotásokat. Ebben partnerre talált feleségében, aki főként porcelánokat gyűjtött. Idősebb korában sokat festegetett, főleg akva- relljei kiválóak. Újpesten kapcsolatba került az orvos-képzőművészek körével; képeivel méltó módon képviselte hazánkat a New
