Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Gy

Györgybíró

342

zetek, 210. Kolozsvár, 1992); Gulyás XI.: 845-862.; MÉL I.: 644.; RMIL II.: 136-140.; MKL IV.: 370- 371.; RÚLIX.: 103.

Gaál György

Györgybíró Pál (1919 - 1995 Torockó): tanár, múzeumalapító. - Sepsiszentgyörgyről került Torockóra. Az 1870-ben emelt Községháza emeleti traktusában létrehozta a Torockói NéprajziMúz-ot (1954), ill. a Tóbiás Éva helyi festőművésznőről elnevezett galériát. A múz. anyagának gyűjtését 1952-ben kezdte, elsősorban ifj. Kós Károly támogatásával, írod.: Ferencz Magdolna: Múzeum a Székelykő alatt (Erdélyi Gyopár, 1998. 4., 3-4.); Hantz Lám Irén: Torockó (1998, 97.).

Miklósi-Sikes Csaba

Győry Tibor, nádudvari (1869. máj. 9. Bp. - 1938. jan. 9. Bp.): orvos, orvostörténész, mú- zumszervező, politikus. — A bp.-i tudomány- egy. Orvosi Karán orvosdoktori (1893), majd középisk.-i egészségtan szakos tanári oklevelet, ill. az orvostörténet tárgyköréből magántanári képesítést szerzett (1902). Orvosi pályafutását a bp.-i I. sz. Belklinikán, majd a Rókus Kórházban kezdte (1893-tól). Az Állatorvosi Főisk.-n az állatorvoslás tanára és előadója (1905-1928), a bp.-i tudományegy.-en az orvostörténelem rk. (1918-1926), címzetes ny. rk. (1926-1937), majd ny. r. tanára (1936- 1938). 1898-tól foglalkozott orvostörténelemmel. Elsősorban az orvosképzés történetét tanulmányozta, de foglalkozott a mo.-i járványokkal, bebizonyította Semmelweis Ignác magyarságát, összeállította, németre fordította és kiadta műveit, népszerűsítette érdemeit. Elsőként állította össze a bp.-i orvosi bibliográfiát, és megírta a bp.-i orvosi kar történetét. A Bp.-i Kir. Orvosegyesületen belül 1905-ben megalakult Orvostörténelmi Biz. titkára; e minőségben megszervezte a hazai orvosi múltat bemutató Orvostörténelmi Múz.-ot, amelynek állandó kiáll.-a a Nemzetközi Orvosi Kongresszus alkalmából, 1909-ben nyüt meg Bp.-en. A múz. gyakorlati vezetője (1922- ig); az intézmény nemcsak a m. orvosi múlt kiemelkedő egyéniségeinek emléktárgyait, hanem az orvosi gyakorlat fontos eszközeit is gyűjtötte. Ehhez kapcsolódott az ős- és a ritkanyomtatványokból álló könyvgyűjt., amely az 1951-ben megalakult Orsz. Orvostörténeti

Könyvtár (1968-tól a Semmelweis Orvostörténeti Múz., Könyvtár és Levéltár) legértékesebb könyvgyűjt.-ét alkotja. A Népjóléti Min. közegészségügyi osztályának vezetője (1919-től), az egészségügyet irányító helyettes államtitkár (1924-től); szerepe volt az Orsz. Közegészségügyi Int. (1927) felállításában, a Népegészségügyi Múz. megszervezésében. Megalapította és szerkesztette a Népegészségügy c. folyóiratot (1920-1934). - Az MTA 1. tagja

(1933).

F. m.: Magyar orvosi bibliographia. 1472-1899 (Bp., 1900): Morbus Hungaricus (Bp., 1901); A magyar gyógyászat történelmének vázlata (Bp., 1902); Semmelweis Ignác származása (Századok, 40., 1906, 767-769); Az orvostudományi kar története, 1770- 1934 (in: A Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem története. 3. Bp., 1936).

írod.: Herczeg Árpád: Gy. T. (Századok, 72., 1938, 128-130.): Schultheisz Emil: Gy. T. (Orvosi Hetilap, 1963. 36.): Kapronczy Károly: Gy. T. (Bp., 2001); Gulyás XI.: 902-905.; MTL: 353.; RÚL IX.: 133.

Kapronczay Károly

Gyulai Rudolf Gyula; ered. (1868-ig) Prohászka (1848. máj. 2. Bp. - 1906. okt. 12. Bp.): bencés szerzetes, tanár. - Apja Prohászka Ferenc német származású nyomdász, édesanyja francia volt. A család 1849- ben költözött Komáromba. - Belépett a Szt. Benedek-rendbe (1864). Pannonhalmán klasszikus nyelveket és teológiát tanult. Áldozópappá szentelték (1871). Kőszegen gimn.-i tanár (1871-1874), közben a bp.-i tudományegy.-en klasszika-filológiából tanári oklevelet szerzett (1872). Pannonhalmán (1874-1875), Esztergomban (18751877), majd ismét Komáromban, a Szt. Bene- dek-rend algimn.-ában latin és német nyelvet, rajzot és szépírást tanított (1877-től). Füssön lelkész (1879-től). 1901-ben visszaköltözött Pannonhalmára, majd rövid időre Zalavárra ment (1906), ahol kiújult súlyos betegsége. Az 1880-as évek elejétől a gimn. értesítőiben és a helyi lapokban rendszeresen publikálta a város és a vm. múltjával foglalkozó helytörténeti dolgozatait. 1887-