Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Gy
339 Győrfi (1966-ig; nyugdíjba vonulásáig); túrkevei tartózkodásának végéig (1982) továbbra is nyelveket (latin, orosz, német, angol, török, arab) tanított az isk.-ban, és magánórákat is adott. A túrkevei Finta Múz. ig.-ja (1956- 1978). Foglalkozott a Törő-Pető-féle lázadással, amelyről történelmi regényt szándékozott írni. A túrkevei városi jegyzőkönyvek tanulmányozása után született meg Nagy-ínség, az 1863-as rettenetes esztendő c. könyve (1932). Lefordította a szolnoki szandzsák 1571. évi - Györffy István által 1933- ban rendelkezésére bocsátott - török adóösszeírását; az első török defterfordítást a szolnoki múz. jelentette meg (1956), amellyel orsz. hírnevet szerzett. Élete végén lefordított egy újabb török adóösszeírást is, ez azonban kiadása előtt elkallódott. Történelmi érdeklődésének köszönhető a Túrkeve- Bokros-halomból előkerült honfoglalás kori ezüst tarsolylemez (1936), vmint a Túrkeve- pásztói ezüstdénárok (1958) múz.-ba kerülése. Nevéhez fűződik a túrkevei múz. képzőművészeti gyűjt.-ének alapját képező Finta-hagyaték megszerzése. Ennek érdekében 1951-től folytatott levelezést az USA- ban élő Finta Sándor szobrászművésszel, vmint szorgalmazta a városnál Finta Gergely Túrkevén lévő alkotásainak a múz.-ba szállítását. Részt vett a Finta-hagyaték múz.-i nyilvántartásba vételében, feldolgozásában és az első állandó kiáll, megrendezésében. Kezdeményezésére 1967. ápr. 23- án vette fel a Túrkevei Múz. a Finta Múz. nevet. Igazgatósága alatt a múz. kb. 150 időszaki kiáll.-nak adott otthont. Fotózott, néprajzi és nyelvemlékeket gyűjtött. Több írásában foglalkozott a kun Miatyánkkal. Nagykunsági nyelvjárási gyűjtése félbemaradt; kiadására csak halála után került sor. Részt vett a Magyar Néprajzi Atlasz, a műemlékfelmérés és a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz anyaggyűjtésében. Kutatási eredményeit megyei és helyi lapokban, múz.-i kiadványokban tette közzé. Tudománynépszerűsítő tevékenysége elsősorban a helyi honismereti szakkör munkájában, az önkéntes néprajzi gyűjtés túrkevei eredményeiben mérhető le. Részt vett a Körösi Csorna Társaság túrkevei csoportjának megalakításában. Élete utolsó éveit Bp.-en töltötte. A túrkevei Vénkerti temetőben temették el. - AM. Néprajzi Társaság tagja. Túrkeve díszpolgára (1979), a M. Néprajzi Társaság Móra Fe- renc-díja, Pro Urbe-díj (1977). F. m.: Adatok az Alfáid törökkori településrendszeréhez. Az 1571-es török defter fordítása (Túrkeve, 1931); Túrkeve népessége a török világban (Túrkeve, 1956); A Túrkevei Múzeum története (in: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának 10. évfordulójára. Túrkeve, 1961); ATúrkevei Finta Múzeum története, 1861-1971 (Túrkeve, 1971); A Túrkevei Finta Múzeum története, 1971-1981 (in: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának harmincadik évfordulóján, Túrkeve, 1981); Feliratos butelláka túrkevei múzeum gyűjteményében (Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve. Szolnok, 1973); Nagykunsági házoromdí- szek (Művészet, 1975); A „rettenetes esztendő", az 1863. évi „nagyínség" emlékezete (Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv, Szolnok, 1978); Összegyűjtött írásai (in: Túrkevei emlékkönyv. Túrkeve, 2001). írod.: Kaposvári Gyula: Dr. Gy. L. múzeumigazgató történeti munkásságáról (in: Túrkevei tanulmányok. Szolnok, 1976); Kaposvári Gyula: Dr. Gy. L. tevékenysége és a kun miatyánk. I—II. (Túrkeve c. városi lap, 1991); Örsi Julianna: Utolsó beszélgetésem dr. Gy. L.-sal (in: Túrkevei emlékkönyv. Túrkeve, 1991); Gy. L. és Gy. I. kapcsolata (in: Túrkevei emlékkönyv. Túrkeve, 2001); MÉL IV.: 333. Orsi Julianna Győrfi János (1905. márc. 13. Keszthely - 1966. okt. 9. Sopron): erdőmérnök, entomoló- gus. - A soproni Bányamémöki Főisk.-n erdőmérnöki oklevelet szerzett (1929). Doktorált (1939). - A soproni egy. Erdővédelmi Tanszékén műszaki díjnok (1929. márc.-tól), tanársegéd (1934-től), adjunktus (1940-től), az erdészeti állattan, az erdészeti növénykór- tan és az erdővédelem előadója (1942-től), egy.-i magántanár (1944-től), rk. egy.-i tanár (1946-tól); Kelle Artúr halála (1945) után a tanszék mb. vezetője. Az MNM-től rovartani kutatások végzésére kapott megbízást (1943). Politikai okokból, felsőbb utasításra elbocsátották az egy.-ről (1951). Az Erdészeti Tud.-os Int.-ben (ÉRTI) az Erdővédelmi Osztály vezetője (1951-től), tud.-os főmunkatárs (1962- től); súlyos betegsége miatt nyugállományba kényszerült (1963). - A 20. sz. első felében, Szépligeti Győző örökébe lépve, Szelényi Gusztáv mellett, a fürkészdarazsak kiemelkedő kutatója; elsősorban ökológiai-etológiai szempontból foglalkozott a fürkészekkel. 29
