Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

Gy

Györffy

338

zata. Bátky Zsigmonddal és Viski Károllyal elkészítette a m. népművészetről szóló első jelentős áttekintést (1928), majd A magyarság néprajza c. négykötetes szintézist (19331935); ennek első két kötetében a viselet és a gazdálkodás nagy fejezeteit írta. A bp.-i tudományegy. Közgazdaságtud.-i Kar K-i Int.-ében mb. előadó (1926-tól), egy.-i magántanár (1929-től); Mo. és a K-Európa néprajzáról adott elő. A Pázmány Péter Tudományegy BTK magántanára (1933-tól), majd ny. r. tanára (1934-1939); megszervezte a Néprajzi Tanszéket. Az egy.-en a nemzeti, népi kultúra megismertetésének érdekében tanszékét tevékeny int.-té fejlesztette. A M. Néprajzi Társaság alelnöke (1935-től), ettől fogva haláláig szerkesztette a társaság folyóiratát, az Ethnographiát. Élete utolsó éveiben mind többet foglalkoztatta nemzete sorsa. Korábbi szorgalmazásainak eredményeként megalakult a Táj- és Népkutató Központ, amelynek vezetőjévé nevezték ki (1938-1939); az int.-et néhány hónap múlva, bemutatkozó kiáll.-a miatt, bezárták. Egy.-i oktatóként, tanszékvezetőként mindinkább körülvette magát azokkal a parasztfiatalokkal, akikben az új értelmiséget vélte megtalálni. Munkás és paraszt barátaival, hallgatóival tartott kapcsolata szoros összhangban állt azokkal a nézeteivel, amelyeket A néphagyomány és a nemzeti művelődés (1939) c. kiadványában fogalmazott meg. A néphagyományra épülő nemzeti művelődéssel kívánt gátat emelni az egyre fenyegetőbb német terjeszkedésnek, befolyásnak. 1939 nyarán részt vett a falukutató diákok háromhetes nyári gyakorlatán, ahol felvetette a paraszt- koll. megvalósításának gondolatát. Halála megakadályozta ennek megszervezésében, de tanítványai, az egy.-i, főisk.-i hallgatók róla nevezték el mozgalmukat Györffy Koll.-nak (1940). - Az MTA 1. tagja (1932). A helsinki Finnugor Társaság (1936) és az Észt Irodalmi Társaság (1938) tagja. - Szobra áll Karcagon, a róla elnevezett Nagykun Múz. mellett (Győrfi Sándor karcagi szobrászművész alkotása, 1984), emléktábláját helyezték el Bp.-en, a Néprajzi Múz. falán, nevét viseli több isk., vmint Bp.-en az egykori Tisztviselőtelep egyik utcája. A M. Néprajzi Társaság legrangosabb kitüntetése az 1970-ben alapított Györffy István-emlékérem, amellyel

minden évben a kimagasló munkásságú etnográfus szakembereket tünteti ki.

F. m.: Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta (Földrajzi Közlemények, XLIII., 1915, 257-293.); Nagykunsági krónika (Karcag, 1922; 1941; 1955; 1984); Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése (Néprajzi Értesítő,

XVIII., 1926,105-136); Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland (Debrecen, 1927); A néphagyomány és a nemzeti művelődés (Bp., 1939; hasonmás kiad. Debrecen, 1993); Magyar nép - magyarföld. S. a. r. Györffy György (Bp., 1942); Magyar falu - magyar ház. S. a. r. Györffy György (Bp., 1943); Matyó népviselet. S. a. r. Fél Edit (Bp., 1956); Alföldi népétet. Válogatott néprajzi tanulmányok. Szerk. Sel- meczi Kovács Attila (Bp., 1983); A Fekete-Körös völgyi magyarság (Bp., 1986); írásai a Balkánról és Törökországról. Szerk. Bartha Júlia (Bp., 2001). írod.: Illyés Gyula: A magyar nép tudósa (Nyugat, 1939,268-271.); A magyar nép tudósa (Nagykunsági füzetek 3. Karcag, 1980); Selmeczi Kovács Attila: Gy. I. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1981); Szilágyi Miklós: Gy. I. tevékenysége a Néprajzi Múzeumban (Ethnographia, XCV, 1984, 577- 605.); Selmeczi Kovács Attila: Gy. I. élete és munkássága (Néprajzi füzetek, Bp., 1984); MÚL: 145-146.; MÉL I.: 642.; RÚLIX.: 93-94.; Gulyás XI.: 814-817. - Bibi.: Rékassy Ildikó: Gy. I. munkássága (Szolnok, 1977); Rékasy Ildikó: Gy. I. az Alföld kutatója és életművének irodalma (Nagykunsági füzetek 6. Karcag-Szolnok, 1987).

Nagy Molnár Miklós, Selmeczi Kovács Attila

Györffy Lajos (1897. júl. 15. Túrkeve - 1986. márc. 20. Bp.): tanár, múzeumigazgató, ref. presbiter. - Jogi tanulmányait Debrecenben, majd az I. vh. után Bp.-en végezte (1920-ig). 1920-tól baráti szálak (és fogadott rokonság) fűzték Györffy István néprajzkutatóhoz, akinek biztatására a Keleti Akad.-n tanult, hogy részt vehessen egy kis-ázsiai expedícióban, de ez a terve nem valósult meg. Családjával hazaköltözött Túrkevére

(1927). Árvaszéki ülnök és főjegyző a túrke- vei városházán (1927-1944), a II. vh. idején polgármester Szamosújváron (1942) és Désen (1944). A háború befejezése után szabadbölcsészként a szegedi egy.-en történelem-földrajz, majd orosz nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett (1951). A túrkevei Ált. Isk.-ban, majd a Kossuth úti Ált. Isk.-ban óraadó tanár, majd nyelvtanár